ELŐSZÓ.
Egy nemzet valóban művelt nem lehet, ha népműveltsége elhanyagolva van; s alapigazság az is, hogy egy nép jólétének, s boldogulásának föltétlen kelléke a népműveltség.
Azért az ujabb korban minden állam megfeszített erővel munkál az eddig annyira elhanyagolt népnevelésen. Iskolákat állít, népkönyvtárakat alapít, s a tudomány elemeit száz úton módon iparkodik az eddig parlagul hagyott fogékony talajba ültetni.
Mert a romlatlan népben minden jóra meg van a hajlam; csak legyen, aki elméjét a művelődés alá megmunkálja; s megszabadítja lelkét és kedélyét az elfogultságtól, az előitéletektől és egyéb száz fajta burjántól, melyek szivében minden nemes helyet elfoglalva tartanak.
E burjánok közt legveszélyesebb gyom a babona; a tudomány és művelődésnek e legmegátalkodottabb ellensége; mely ha egy talpalatnyi talajban gyökeret ereszt, – onnét a művelődés és jó erkölcsök utolsó csiráját is kipusztítja.
Azért minden szó, mely a babona ellen emelkedik; jó szolgálatot teljesít a népnevelés érdekében.
Ezen tudattól volt áthatva a magyar orvosok és természetvizsgálók testülete; midőn a népéletben oly buján tenyésző babonás hit és szokásoknak lehető kiirtására nézve, – pályadíjat tűzött ki egy oly könyv megirására, mely mig egyrészt lehető teljességben magában foglalja az uralkodó babonák gyüjteményét, másrészt pedig azok káros hatását példákban illusztrálja.
Babonát tűzzel, vassal kiirtani száz okból nem lehet; de nem is tanácsos; mert a babonás hit legnagyobb részt egy a vallásos túlbuzgósággal; mindenesetre azonban a vallásos hit túlhajtása, kinövése; erőszakos metszés, magát a vallásosság fáját is megsérthetné; kiméletlen kéz, a gyommal a tiszta buzát is összemarkolhatná. Másrészt pedig a babona szivós gyökérszálai ezer évvel nyúlnak vissza a multba; s a kegyeletes unokák azt, mint apáik keserves örökét, nagyon féltékenyen ajnározgatják. Ugy tesznek, mert apáik is ugy cselekedtek; s mert jobbra senki se tanitá őket.
Ez volt oka, hogy az orvosok és természetvizsgálók, a babona elleni orvosszerek közül a – könyvet választák; mely jobbra tanitsa a népet, mint amire apáik taniták; s e szándéknak kivántam én megfelelni könyvemmel; mely versenytársai közt a kitűzött pályadíjat elnyeré.
A babonák könyvét sok évek fáradsága árán gyüjtött, nagy anyaghalmaz feldolgozásával, a száraz és könnyen unalmassá váló professoroskodó modor mellőzésével, ugy iparkodtam megirni, hogy a nép, a saját nyelvén és eszejárása szerinti leirás által önkéntelenül is tovább édesgettessék az olvasásban; s e könyvben oktalan kedvencz babonáit a nevetségességig meztelenre vetkőztetve találja, másrészt a valódi káros babonák gyakran megrendítő hatását példákban illusztrálva lássa. Nem hiányozván természetesen a könyvből az alkalmilag elcsöpögtett természettudomány sem; ugy a helyén való oktatás és jó tanács; melyeket az olvasó észrevétlen szedegetvén össze, hatásuk is közvetlenebb és sikeresebb leend.
Természetes, hogy a babonát, amint tűzzel, vassal nem, – ugy egy könyvvel sem lehet egyszerre kiirtani. Annak megölő betűje csak a természettudomány teljes népszerűsítése leend; addig is azonban jó útegyengető leend egy könyv, mely a nép előtt babonás hitének és alakjainak lehetetlen voltát, s babonás szokásainak szomorú következményeit föltünteti.
Ez irányban nálunk ugy is édeskevés történt eddig. Talán több is hátra, mint előre! Mert a babona ellen még nem igen irtak könyvet; mig terjesztésére egy egész irodalmi genre, a – ponyvairodalom virágzik.
A babonák könyve e tekintetben első rendszeres munka.
Azért nem is kecsegtetem magam azzal, hogy tökéletes; öntudatom azonban annyiban megnyugtat, hogy jóakarattal irtam.
S ha annyi haszna leend a népnevelés érdekében, hogy tiz közül egy babonás embert kigyógyit lelki betegségéből; hitem szerint eleget tett.
A megtört csapáson nálamnál hivatottabbak nagyobb sikerrel működhetnek.
Aradon, 1877. évi május hóban.
A szerző.