Fenséges Császári Királyi örökös
Fő Herczeg!
Életem alacsony köréből, mellynek nagy részét Császári Királyi Fenséged dicső édes Atyja magas érdemeinek buzgó tiszteletére a’ legszentebb érzelemtől elragadtatva töltöm el, bátorkodom hódoló alázatosság, és hív bizodalommal Császári Királyi Fenséged magas pártfogásáért esedezni; ’s bár mélyen érzem, melly gyenge legyek illy nagynemű érdemek magasztalására, ’s tudom milly kevés szüksége vagyon illyen kitűnő fénynek a’ dicséretre; de még is méltóztassék Cs. Kir. Fenséged kegyelmesen megengedni, hogy két, már ifjú korában olly fényesen sugárzó érdemét tisztelve említhessem; mert miként mellőzhetném el hallgatással, hogy, miként a’ nap már keletén tenyészetre ébreszti a’ szunnyadó természet elemeit; olly jótékonyan kezd Cs. Kir. Fenséged is már élte hajnalában a’ tudományokra hatni: Kinek homlokán mély belátás, arczán báj és méltóság, virágzó ajakán áldást harmatozó nyájas erő vetélkedve ömledeznek.
Mi más gerjedelem lehete az, melly Cs. Kir. Fenségedet a’ Magyar tudós Társaság nagy gyülésébe vezérlé, mint a’ tudományok azon szeretete, mellyet mi, még élte zsengéjében látván, tőle a’ legszebb jövendőt várjuk, mit a’ számos közönség, ’s a’ magyar tudós világ a’ szív’ mélyéből szakadó Éljennel méltányla, ’s örök édes emlékezetben ápol.
Ha a’ harczmezején csattogó fegyverek és életveszély között küzdő bajnok homlokát diadalmi babér ékesíti; mit érdemel az, ki a’ pusztitó elemek dúlásaitól nem remegve, hervadhatatlan felebaráti szeretetből, embertársai aránti szánakodásból, kész vala megvíni a’ háborgó természettel? Nincs koszorú elegendő jutalmul, illyen tündöklő érdemnek, melly az emberiség javára saját drága életét veszélyeztetni kész.
Ezt tevé pedig Cs. Kir. Fenséged, a’ Fővárasainkat végpusztulással fenyegető vésznapokon, midőn szánakozó szivvel, férjfias elszánással, Fenséges Nádor Atyja áldásával felfegyverkezve, ezer veszély között mint Israël mentője jelent meg, a’ majdnem haldokló számos szerencsétlen nép’ könnyeit törűlve, ’s csakugyan számos elnyomorúlt családot védangyalként ápolva mente meg inségtől és végveszéltől.!
Ha Cs. Kir. Fenséged már léte bimbójában illyen tettekkel örvendezteté a’ Nemzetet, mit várhat, mit reménylhet ez, ha élete’ magas virága kifejlik, ’s igy a’ Haza és emberiség javára folyvást csüggedetlen buzgósággal törekszik?
Midőn kis munkámat Cs. Kir. Fenséged dicső Nevének, ’s még dicsőbb érdemeinek mély alázatossággal áldozom; forró imádsággal fordulok az egek Urához, hogy Cs. Kir. Fenségedet, mint hatalmas Császárok, és tántoríthatatlan buzgóságú Apostoli Királyok magas ivadékát a’ Nemzet javára, ’s a’ Magyar Anyaszentegyház örömére a’ legtelesebb egészségben, és fényes dicsőségben éltesse ’s virágoztassa.
Fenséges Cs. Kir. Fő Herczegségednek.
Herczegfalván Martius végén 1838.
legkisebb szolgája ’s káplánja
Horváth Dániel.