Elő-Szó.
Ámbár A. M. T. S. Boethiusnak minden munkái a’ Tudósok egyező itélete szerint bölcsek, nyomósak, és igen hasznosak; még is azok közt a’ Bölcseség vigasztalásáról szerzett irata a’ többit jóval felül haladja. Ez az oka, hogy e’ jelen munka, mint mulatságom leg böcsösebb tárgya, édes honi nyelvünkön megjelent.
A’ latin nyomatok közt az 1735-dik évi N. Szombathi Egyetem kiadását, a’ mennyire tehetségem, a’ dolgok méltóságos tárgya, a’ magyar nyelv’ tulajdona, és a’ versek ritka szerkezése engedé, kivántam pontosan követni.
Mi a’ munka külső voltát illeti: a’ szabad, és kötött beszédek egymást váltogatják; a’ kötetlen, a’ Bölcseség és Boethius közti nyájas szóváltásból alakult rövid kérdések, és feleletekből szövetett, hogy a’ tárgy méltóságához, a’ gyarló ember akadályozott elméje könyen eljuthasson.
A’ versek különbféle alakokban Pindarus, és Horatius lelkével zengenek, mint valóságos billegei a’ fellengző elmének, és csalhatlan jelei az elméken túl repkedő fenséges lénynek.
A’ magyar nyelveni előadásokban nem szabtam magamat a’ szigorú nyugoti nyelvek szabályaihoz; hanem a’ szabad nemzet ékes keleti nyelvével úgy éltem, mint születésemtől fogva tanúltam, Rajnis, és Révaitól hallottam: bár azok is nem csalhatlan renddel, hanem józan véleményökkel kinálgatták a’ piros magyar ajkat; de tudjuk azt is, hogy az Ország több részeiben különböző kifejezésekkel élnek honosink, még is értelmesen!
A’ mostani nyelvészek elveitől sem írtózom annyira, hogy kárhoztatnám, sőt T. T. Lovász Imre alapos nézeteit becsülvén, mit jónak, és helyesnek véltem, felvettem, ’s be soroztam, útálván az erőszakos kiejtéseket, homályt okozó kurtításokat, mellyek a’ magyar nyelvet nem csak sántára, és bénnára változtatják, de gyakran érthetetlenné teszik; meg emlékeztem koszorús Virág bölcs intéséről is: mit a’ Poëtai munkák előszózatában a’ magyar nyelvről ád:
– – – – – – – Nincs-e Azoktul Sok korcs benne, kik Attyainak mondatni szeretnek?
Tudom jól, és érzem sokhelyi tekély hiányát; de engedelem, mert ez is csak egy korlátozott ember lelki tehetségének műve, melly sok javításokat, ki igazításokat, és aesthetikai csinosításokat szenvedhet még; a’ mit méltán várhatni Tudósainktól a’ haszontalan, és néha epés Kritikai rostálgatások helyett, egy új ’s javított kiadásban.
Addig is vegye dicső Magyar hazám ezen törekedésem ártatlan kis áldozatját olly részvétellel, a’ minő buzgósággal oltárára ajánlotta:
a’ Fordító.