Te teremtődnek, csendes eszeddel
A’ magas, és kék égre tekints; mert
Ott van igaz, ’s hű béke divatban:
Ő friggyel sok csillagit őrzi,
A’ napnak ragyogása tüzével
Nem gátol soha holdat utában,
Sem mindenség sarka magassán
Tul, gyors medvét görbe futásban,
Melly nem szok soha vízbe merülni,
Bár a’ többit látja le bukni,
Fénye világit tengeri síkon.
Nem változik a’ rendje üdőnek,
Esti setétség mert jele éjnek,
Éjen tul hajnalra kelet jön.
Így az örök szeretet viszon, és hív
Léte örök rendet követ: (igy már
Nincs égben most csillagi verseny)
E’ mérséklé egyre hasonló
Móddal mindenség elemit, hogy
A’ híg szároznak helyet adjon,
A’ hideget kapcsolta meleghez,
Tűznek lángja magasra repülvén,
Földnek terhe alá nehezedjék.
Szinte ez okból langya tavasszal
Rózsa virág is ajánlja szamatját,
Nyár pedig érleli búza kalászát,
Ősz is előkerül alma gyümölcsel,
Mérsékel telet a’ meleg esső
E’ mérsék táplál szaporítva
Mindent, a’ mi csak él, ’s leheg itten,
Ugyan e’ mindeneket ragad, és rejt
Végre halállal, hogy ha születtek.
Ő pedig, a’ ki teremté, föntebb
Kormányozza világ szereit, mert
Bölcs Ura, és forrása, királya,
Szent törvénye, birája igaznak.
Mellyeket ő mozgásra parancsolt,
Vissza terel, tévedni sem enged.
Mert egyenes pályát ha csak újra
Körbe nem intézget, hamar ismét,
Mellyeket itt most foglala rendszer,
Válván forrástól elenyésznek.
Mindenek a’ szeretetre ügyelnek,
És vágynak jó czélra el érni;
Mert nem öröklenek ők soha máskép,
Ha viszony szeretetből nem akarnak
Haza térni urokhoz, ki teremté!
VII. §.
Minden szerencse jó: hasznos lévén a’ jámborok jutalmára, vagy jóság gyakorlatára; a’ gonoszoknak pedig javitására, vagy büntetésére.
Már csak ugyan láthattad mi következik ezekre. Vallyon mi? kérdem. Az, hogy minden sors jó. Hogy történhetik ez? vigyázz, mondá, mivel minden sors vagy vigalmas, vagy keserves; mert jutalmaz, vagy gyakorol jámborokat, vagy pedig javít, vagy büntet gonoszokat, kitetszik, hogy minden sors jó, a’ melly igaznak, vagy hasznosnak tudatik. Ez igen igaz ok, és ha a gondviselést, és esetet tekéntem, mellyet előbb magyaráztál, erős okokon alapult érzelmed. De ha tetszik, azt, a’ mint előbb szóltál, a’ véletlenek közé számítsuk: mit? monda: mivel azt a’ köz beszéd gyakran használja, hogy némellyek sorsa valóban rosz! akarod-e hát, hogy egy kevéssé a’ pór nép szavaival éljünk, ne hogy látszassunk nagyon messze távozni az emberiség szokásitól? A’ mint tetszik felelém. Nemde jónak lenni véled a’ mi hasznos? Ugy van: a’ mi pedig gyakorol, vagy javít, hasznos. Megvallom, mondám, tehát minden sors jó? Miért nem. De ezek azoké, kik vagy az erkölcsben helyezvék, a’ rossz ellen hadat viselnek, vagy a’ bűntől távozván az erkölcs útjára térnek. Nem tagadom. Hát az örvendeteseket, mellyeket jutalomul nyernek a’ jámborok, talán a’ köznép rosznak itéli? Soha sem, sőt a’ mint van, úgy legjobbnak véli. A’ mi keserű, és méltó bűn díjjal a’ rosszakat zabolázza, talán a’ nép jó szerencsének véli? Nem, sőtt inkább, mondám, kigondolhatóképp legrosszabbnak.
Lássad már most, nehogy a’ nép véleményét követvén valami véletlent következtessünk! mit? kérdém. Ezekből, mondá, mellyeket elfogadtunk, következik, hogy azok sorsa, kik erkölcsösök, vagy annak haladásában, vagy birtokában vannak, akár minő a’ sorsok, még is boldog: a’ gonoszságban lévőké pedig legrosszabb.
Ez igaz ugyan, mondám, ambár senki sem meri megvallani. Azért, szóla, a’ bölcs férfiú ugy ne szenvedje kelletlen valahányszor a’ szerencsével küzd: mint nem illik a’ vitéz férfiúhoz haragudni, valahányszor meg dördül a’ tábori zendülés. Mind a’ kettőnek anyaga maga a’ nehézség, ennek dicsősége nevelésére, annak pedig a’ bölcseség megerősítésére. Mert csak ebből neveztetik erőnynek, mivel tulajdon erejében nyugodván lenem győzetik a’ szerencsétlenségtől. Ti sem kivántok gyönyörök által szétoszlani, és bujasággal hervadni az erkölcsi haladásban; hanem minden sorsal keményen csatáztok; ne hogy titeket vagy szomorral le győzzön, vagy vigalommal elrontson. Hathatós erővel tartsátok meg a’ középet. Mind az, a’ mi alatt vagyon, vagy tovább halad, megveti boldogságát, és nincs jutalma munkájának. Kezetekben van, a’ minő sorsot akartok magatoknak alakítani, mert minden sors, melly keserűnek látszik, vagy gyakorol, vagy javít, vagy pedig büntet.
A’ Görög vitéz Agamemnon egykor (6.)
Troja bástyáin ki boszúlni Ángyát.
A’ midőn gátolva hajója széltül
Állna: vérrel kérleli a’ Diánát,
’S áldozá ő hah! szomorún leányát,
A’ nyakát metszvén Iphigeniának.
Könnyezé búsan ha legényeit rég
Hős Ulysses, mert azokat megette
Mély üregben vad Polyphemus, ezt hát (7.)
Majd Ulysses meg boszulá, kiszúrván
Egy szemit, most ő vigad a’ boszúlton.
Herculest is fáradozási hírlik: (8.)
Mert legyőzvén Centaurust erővel,
Majd oroszlányt fojt, ’s fel is ölti bőrit,
Nyillal ő Stymphál madarit ki irtá,
Leste bár sárkány az arany gyümölcsöt
Kertben, ő még is ki lopá csalárdul,
Cerberust is tartja igája lánczon.
A’ saját délczeg paripáji által
Vad Diomedest feletette büszkén,
Hydra mérgét tűzbe vetette, aztán
Megzavart Thetis fia csonka arczal (9.)
Part közé simulva leszen folyammá.
Föld fiát győzé Lybiaban, el hullt (10.)
Cacus, Evander vigad a’ halálán! (11.)
Vad kan ő által leve martalékká,
Bajnok azt vállán lehozá halomrul,
Mellyel aztán tarta eget, ’s be végzé
Tetteit: most munka jutalma ég lőn.
Rajta hát bátran magas, és erényes
Példa ösvényére siessetek! vagy
Mit hivalkodtok? megutálva e’ föld
Fel visz az égbe!
Jegyzések.
1) Neritius, mellék neve Ulyssesnek, mert Neritiosba született, ez egy tengeri sziget Itaca mellett. Erről sokat lehet gyönyörrel olvasni Dugonics iratiban.
2) Marmaricus Leo. Marmarica tartomány más néven Lybia, Syria, és Aegyptus közt.
3) Bootes, északi két csillag, a’ Görögök Erymanthisnak, a’ Magyarok pedig gönczöl szekerinek nevezik, a’ Latinok, Ursa majornak. Vagyon még kis gönczöl csillagzat is, deákul Ursa minor, görögül Κυνοσȣρα (cynosura): ezek vezérsége alatt hajóztak a’ Görögök, és Phoeniciabéliek a’ közép tengeren, mint Ovid éneklé:
Sidoniis, Helicen graja Carina notet.
Fast. Lib. III.
4) Julius Caesar, és Pompeius ügye, kik egymásközt háborkodtak.
5) Ama jeles bölcs Seneca mondá hajdan: Pax bonis inter se, mali autem et sibi, et aliis perniciosi. – A’ Jámborok békéje állandó, a’ gonoszok pedig valamint ön magoknak, úgy másoknak is veszedelmesek.
6) Attrides, mellék neve Agamemnon Mycenai Királynak, a’ ki Tróját tíz évig ostromlá, bosszút szomjazván Ilona ángyáért. Virgil.
7) Polyphemus, pokolbéli kovács legény, Neptunusnak fia.
8) Hercules, Jupiter, és Alcmene fia, csudálatos erejű, kiről a’ hajdankor igen sokat regéz, itt Boëthius is némellyeket említ, buzdítván a’ nagy, és rettentő munkára:
Mert századoknak folyta se gátolá
Munkája által, illyre hogy ne
Gyujtsa, hevítse, emelje szíved.
Jeron.
9) Achelous Aetolia folyóvize Görög országban, Livadia tartományban:
10) Antaeus földnek fia, rettentő nagy óriás volt, kiről azt regélik a’ hajdaniak, hogy minden szemközt jövőt bajvivásra kihívott, és halálig kinzott. A’ megtalált csontjai után Sertorius bizonysága szerént 48 könyöknyi volt magassága. Ezt Hercules többszer földre verte, de látván, hogy mindenkor erősebb kelne fel, a’ légbe felemelvén megfojtá.
11) Cacus hegyi tolvaj, a’ ki húsz ökrét ellopá Evander nek, ezt megölte Hercules.