A regény a vármegyei intézmények és vidéki társadalom visszásságait tárja fel, személyiségek és jelenetek sorával illusztrálva a jobbágyság, a választási visszaélések, a börtön- és iskolaügy, a közbiztonság és a zsidók helyzetének problémáit. A szereplők döntően tipizált figurák, amelyek az író politikai elképzeléseit és a centralista reformprogramot demonstrálják; a szerző saját meggyőződését következetesen átviszi a cselekményen, és alakjait gyakran eszközként mozgatja. A részletes jelenetrajzok és a szerzői hang sugallata révén a mű eleven képet ad a kor társadalmi viszonyairól, még ha kompozíciós hiányai is mutatkoznak.