A mű egy esteféli korzót részletesen, érzékletesen ábrázolja: a járókelők rituálisan ismétlődő mozgása és a városi miliő hangjai, illatai adják a hátteret. Középpontjában egy magányos fiatalember áll, aki a templomkertbe vonul, cigarettázik és fütyörészve oldja belső nyugtalanságát. Hamarosan egy fiatal nő lopakodik mellé, és feszült, bizonytalan találkozásuk a menekülésvágyat, érzelmi törékenységet és a mindennapi élet megfáradását tükrözi. A rövid elbeszélés a fények, illatok és apró mozdulatok révén a városi egyhangúságot, idegenséget és a múló, bensőséges pillanatok hangulatát vizsgálja.