A CUKROSBOLT
Volt egyszer, vagyis egyszer megnyilt és azontul mindig volt egy kis cukrosbolt a Hűhó-utcán. Nem az utcán, hanem egy házban, nem is a házban, csak a kapu alatt, a hol a nagyváros üzleti érdekei még egy kis helyiséget el szoktak hóditani a jámbor levegőtől. Egy stelázsi, egy asztal, egy gázláng, egy szék, ez volt az üzlet. A széken egy ember ült s akkor egy asszony állott az üzletben és kiszolgált. Vagy az asszony ült, akkor meg az ember állott. Mind a ketten egyszerre sohasem ültek, nem is lett volna hely az üzletben két széknek. A mi helyet a háziur meg a főváros az üzlet céljaira átengedett, azt mind cukorral töltötték meg. Dobozokban, skatulyákban, apró zsákokban hevert a cukor a stelázsi alatt, meg a tetején, meg az asztal alatt, meg a sarokban mindenütt. A levegőbe a fejük fölé tehettek volna még egy széket, akkor egyszerre pihenhettek volna mind a ketten, de a levegőben nem áll meg a szék, csupán az orfeum előadásán, az indiai okkultizmus nagymestereinek mutatványai alatt.
Ez az ember meg ez az asszony házastársak voltak, az egyik férj, a másik feleség és mint ilyenek, családot alapitottak. Hat gyermekük lett. A hat közül a legidősebb katona, de már nyolc hónap óta nem adott életjelt magáról. Ezért is, meg a drágaságért is meg az egész gondokon forgó élet miatt a házastársak rosszkedvü, mérges emberek voltak és egész nap veszekedtek. Házasságuk boldogtalan volt. Nem szerették egymást. Ők nem tudták, hogy boldogtalanok. Azt se tudták, hogy nem szeretik egymást és azt se tudták, hogy nem is szerették egymást sohasem. Ők nem is értek rá soha szeretni és boldognak vagy boldogtalannak lenni. Ők csak jól éltek egymással egy pár évig, azután rosszul éltek egymással. De azért egész nap együtt voltak a boltban. Az asszony az embert küldte volna mindig haza a lakásba, a gyerekekhez, a Szegénység-utcába, az ember meg az asszonyt. De mind a ketten irtóztak a lakástól meg a Szegénység-utcától és a gyermekeik lármájától. Jobb szerettek itt szorulni a boltban, nézni az eldongó autókat és az elpattogó kocsikat és az elcsengő villamosokat és a lótó-futó lakosságot. És szerettek kiszolgálni, rázogatni a dobozokat, mérni, csomagolni és a pénzt fogdosni és megolvasni.
Vevőik iskolásgyerekek, szininövendékek, messenger-boyok, szobalányok voltak, meg csonka katonák, a kik mankóikon előre dülve sokáig mustrálták az asztalkán kirakott cukrokat és nagy tarka cukrokat vettek, a kiből három darab két krajcár. Este egy-egy szerelmes fiatalember is vásárolt nagyobb összegért, selyempapirban és a zsebébe téve a cukrot, a sarokig sétált, a hol az irodista leányt várta. Meg szinházba vonuló családok is tettek nagyobb bevásárlást, két korona összegűt is.
Aztán ők becsuktak s hazavitték az ujságot és hazavitték a mi a vacsorájukból megmaradt és hazavitték a pénzt. De a keserüség, a mit ők egész nap magukból kiadtak, az ott maradt a bezárt kis boltban. A durva és gonosz szavak, amelyeket kiabáltak, morogtak és sziszegtek egymásnak, ott maradtak. És az a kín, a mi abból eredt, hogy az ember sokszor belecsipett az asszony gyenge hátába, és az a fájdalom a mi abból jött, hogy az asszony akarattal rá-rálépett az ember tyukszemére a nélkül, hogy ezeket a bántalmakat a vevők észrevették volna. A hangoknak és érzéseknek a keserüsége ott maradt a sötét boltban a rossz levegőben.
Egy reggel a szomszéd krétarajzmüteremből átjött a bohémnyakkendős segéd tiz krajcárért dragée-t venni. Egy cukrot a szájába vett és visszaejtette a markába és:
– Kérem ez keserü – azt mondta.
Az asszony is, az ember is megkóstolták a dragée-t, egyiket a másik után, mind keserü volt.
– Tessék mást venni. Ezt a szalonkonfektet.
A szalonkonfekt is keserü volt. A krétarajzoló és fényképnagyitó müvész visszavette a pénzét és köpködve sétált vissza a müterembe. Az ember meg az asszony a boltban elkezdték kóstolgatni a cukrokat, mind egyformán keserü lett, mind, mind. A Nougat, a Figaro, a Mexikaner, a Sherry-Malaga, a Cognac Créme, a Café Doublé, a Mandola Grillage, a Dió-Grillage, a Vegyes Pralliné, a Párisi Kockák, a Mailander-szeletkék, a Mikadó, a Mignon, a Suchard, a Gala Peter, a Stollwerck és a névtelen csokoládék is és a Császár-Keverék, a Szultán-Kenyér, a Hindenburg-Kockák, a Selyem-Különféle, az egész arany- és ezüst papirba öltöztetett és bársonyos barna és selymes rózsaszin és mindenféle virágszin apró és kecses és hüvös és boldog portéka olyan keserü lett mint az élet.