A magyar népköltés gyöngyei: A legszebb népdalok gyüjteménye

Ha látom…

Ha látom a fergeteg elejét,
Begyüröm a süvegem tetejét,
Csakúgy nézem az időt alóla,
Még a jég is visszapattog róla.

Megérem én a magam sorsával,
Nem cserélek semmi potentáttal,
Ha szegény is, de magamé vagyok,
Szolgálatba szabadságért állok!

Hortobágyi pusztán…

Hortobágyi pusztán fuj a szél,
Juhászlegény búsan utra kél.
Hová lett a nyája? eladta,
Hová lett a kedve? elhagyta.

Isten hozzád, puszta, s pajtások!
Furulyámat már nem halljátok.
Hortobágyi pusztán fuj a szél,
Juhászlegény búsan utra kél…

Ezt a kerek erdőt…

Ezt a kerek erdőt járom én,
Ezt a barna kis lányt várom én;
Ez a barna kis lány ibolya,
Én vagyok a vigasztalója.

Ezt a kerek mezőt járom én,
Ezt a barna legényt várom én;
Ez a barna legény czédrusfa,
Én vagyok a gyönge ág rajta.

Bor mellett.

Töltsd meg, fráter, poharamat…

Töltsd meg, fráter, poharamat,
Hadd öblitsem a torkomat.
Mert e pohár megtöltve jó,
Az én torkom öblitve jó.
Ej, huj! igyunk rája,
Ugy is elnyel a sir szája.

Töltsd meg, öcsém, a pipámat,
Hadd füstöljem ki a számat.
Mert a hús is füstölve jó,
A bor pedig mindenre jó.
Ej, huj! igyunk rája,
Ugy is elnyel a sir szája.

Dinom-dánom, sógor…

Dinom-dánom, sógor!
Előtted a jó bor;
Köszöntsük egymásra,
Bátorság-adásra,
És vigasztalásra.

Szól bátyám dudája,
Hipp, hopp, a nótája;
Ugorjunk utána,
Kutya a ki bánja,
Lábát a ki szánja.

Kedves jó barátom,
Vagyon kedved, látom;
Ugorjunk a tánczba,
A komám házába,
Sarkantyus csizmába.

Fordulj egyet, pajtás,
Ugrik utánad más;
Peng a sarkantyúja,
Lóg a mente ujja.
Haja, heje, huja!

Igyunk, igyunk…

Igyunk, igyunk, igyunk, barátim!
Rövid az élet,
Örök a sir.
Ne nézd, ne nézd, ne nézd a jövőt,
Élvezd a jelent,
Igyál s ne sirj!
Mert az ember egyszer él,
S tudja Isten, mit cserél,
Igyunk, igyunk tehát!
Igyunk, igyunk tehát!

Éljen, a ki most iszsza ki…

Éljen, a ki most iszsza ki,
Borát a poharából,
Éljen, a ki nem vonja ki
Magát a barátságból!

Éljen minden jóban járó,
Akár szegény, akár báró.
Éljen minden jó mulatság,
Éljen a barátság!

Azt hallottam Várad felől…

Azt hallottam Várad felől,
Szól a banda mindenfelől;
Húzzad, banda, tallért adok,
Mert én magyar fattyu vagyok.

Hol czégért látok lógászni,
Be kell oda botorkázni.
Vagyon még egy jó forintom,
Azt is mindjárt felkortyintom.

Huzd ki, czigány, azt a nótát…

Huzd ki, czigány, azt a nótát vidoran,
Hadd tánczoljak egyet, – a ki lelke van!
Tisztujitás lesz ma itt a vármegyén,
Három kupa veres bort megittam én.

Az alispán kalapomhoz rózsát tett,
Most is ott van, hogyha még el nem veszett.
Rózsa mellett szép a piros tulipán,
Piros borral itatott az alispán.

Részeg volt az ősapám is hajdanán,
Mikor királyt választottak ős Budán,
Szegény öreg! ő már többet nem iszik,
Bort ide hát, iszom én majd reggelig!

Korcsmárosné…

Korcsmárosné, egy itcze bort,
Vagy kettőt, vagy kettőt,
Hadd felejtsem ezt a hütlen,
Ej, haj, szeretőt.

Korcsmárosné, eszemadta,
Be barna, be barna!
Bora mellé egyebet is,
Ej, haj, adhatna.

Korcsmárosné már én többet
Nem iszom, nem iszom,
Mert én kendnek igen sokkal,
Ej, haj, tartozom.

Rójja fel a rézfokosom
Nyelére, nyelére,
Hány itcze bort ittam meg már
Ej, haj, hitelbe!

Igyál, betyár, mulik a nyár…

Igyál, betyár, mulik a nyár.
Ugy sem soká betyárkodsz már,
Ragyogóm, csillagom!
Téli-nyári keresetem,
Mind tereád vesztegetem
Ragyogóm, csillagom!

Hajnallik, a csillag ragyog,
Mégis a csárdában vagyok;
Ragyogóm, csillagom!
Félre kell a szégyent tenni,
Végig kell az utczán menni,
Ragyogóm, csillagom!

Jobb a bor, jobb a bor…

Jobb a bor, jobb a bor,
Jobb a pálinkánál,
A magyar menyecske, ej, haj, ihajja!
A német lánykánál.
A magyar menyecske,
A német lánykánál.

Csak azért szeretem
A magyar menyecskét,
Mert meg tudja főzni, ej, haj, ihajja!
Hajában a lencsét.
Mert meg tudja főzni
Hajában a lencsét.

Csak azért szeretem
A kunsági sajtot,
Mert a hol azt nyomják, ej, haj, ihajja,
Szép lányok laknak ott.
Mert a hol azt nyomják,
Szép lányok laknak ott.

Korcsmárosné, de ugat a kutyája…

Korcsmárosné, de ugat a kutyája,
De sok legény mulat az udvarába’!
Én is bekötöm a kis pej lovamat,
Még az éjjel kimulatom magamat.

Korcsmárosné, de savanyú a bora,
Olyan mint a szabadkai birsalma!
Korcsmárosné, czukrozza meg a borát,
Ugy vezesse be a legszebb leányát.

Jó bor van itt…

Jó bor van itt, régen hallok felőle,
Korcsmárosné, jó tiz itczét belőle!
Korcsmárosné, arra kérem, angyalom,
Az árával ne gondoljon, megadom.

Balkaromon három fehér koszorú,
Bolond volnék, hogyha volnék szomorú,
Bor előttem, karjaim közt a rózsám,
Hátam megett szépen huzza a czigány.

Bor, bor, bor, bor…

Bor, bor, bor, bor,
Nincsen olyan bor,
Mint a mádi bor,
Melytől az urfi szerelmes,
A kisasszony engedelmes.
Nincsen olyan bor,
Mint a mádi bor.

Viz, viz, viz, viz,
Nincsen olyan viz,
Mint a Tisza-viz.
Harcsa, potyka lakik benne,
Szép menyecske fürdik benne.
Nincsen olyan viz,
Mint a Tisza-viz.

Csaplárosné, gyujts világot…

Csaplárosné, gyujts világot,
Hej! van-e kökény szemü lányod?
Ha nincs kökény szemü lányod,
Hej! alugyék el a világod!

»Borom is van, söröm is van,
Hej! kökény szemü lányom is van.«
Jó borodat iszogatjuk,
Hej! szép lányodat csókolgatjuk.

Bort iszom én, nem vizet…

Bort iszom én, nem is vizet,
Azt is úgy, hogy ne fizessek;
Bort iszik az uton járó,
Akár szegény, akár báró.

Bort iszom én, látod, pajtás!
Nem is élek búval, mint más;
Ha én búval élnék, pajtás,
Én is megvénülnék, mint más.

Hej, huj, magyar ember…

Hej, huj, magyar ember
Összeüti bokáját,
Általkarolja
Kedves babáját.
Büszkén kiáltja:
Három a táncz halálig!
Ej, haj, világos,
Ej, haj, virradtig!

Sárga rigó, darázsfészek…

Sárga rigó, darázsfészek,
Nem is legény, ha nem részeg.
Dráva, Száva, Duna, Tisza,
Duna, Tisza,
Hunczut, a ki ki nem iszsza!

Bort, bort, korcsmárosné…

Bort bort, korcsmárosné,
Megadom az árát.
Ha én meg nem adom,
Megadja galambom.

Korcsmárosné, kedves babám,
Egy itcze bort köszöntsön rám,
De vizet ne töltsön bele,
Mert szerelmes leszek bele!

Adj kezembe egy pohár bort…

Adj kezembe egy pohár bort,
Kezdjük el az előbbi sort;
Ez a pohár majd kiürül,
Minden gondom belé merül.

Széles a kedvem…

Széles a kedvem má’ ma,
Nem fér ebbe a házba.
Ej, haj, csuhajna!
Nem fér ebbe a házba.

Kicsi nekem ez a ház,
Kirugom az oldalát,
Ej, haj, csuhajna!
Kirugom az oldalát.

Ha akarod, galambom,
Veled az égbe ugrom,
Ej, haj, csuhajna!
Veled az égbe ugrom!

Tudjátok-e…

Tudjátok-e, ki vagyok én?
Bügeparti nyalka legény.
Kipedrem a bajuszomat,
Összeütöm a bokámat.

Kalapomat félre vágom,
Ne lássák szomoruságom.
Huzd, czigány, a ki lelke van,
Hogy mulassak bánatomban.

Huzd rá, czigány, keservesen,
Hogy a szivem megrepedjen,
Ne tudja rajtam kivül más,
Hogy ez csak sírva-vigadás!

Asszuszőlős átalag…

Asszu-szőlős átalag,
Oh be régen láttalak,
Kedves alak!
Ha még egyszer rád ülök,
A mig csak föl nem dülök,
Rajtad ülök!

Egyszer egy barát…

Egyszer egy barát azt mondta,
Egyszer egy barát azt mondta,
Hogy Mohamet,
Hogy Mohamet
Rossz proféta.

Egykor egy bolond gondolat jött az eszébe,
S a boritalt megtiltotta nagy hevenyébe.
De mikor megokosodott,
Maga is meg,
Maga is meg,
Maga is megittasodott!

Édes anyám…

Édes anyám szült engem a világra,
Világra,
Három biró, szolgabiró, ej, haj!
Bajára.

Korcsmárosné, már én többet nem iszom,
Nem iszom,
Mert én kendnek igen sokkal, ej, haj,
Tartozom.

Három itcze bor árával tartozom,
Tartozom,
Hatvanhárom itcze borral, ej, haj!
Tartozom.

Rója fel a rézfokosom nyelére,
Nyelére.
Hogy ivott a bojtár, ej, haj,
Hitelbe.

Majd ha aztán igen sokkal tartozom,
Tartozom,
Megfizeti én helyettem, ej, haj!
Galambom.

Csak engem ugat a kutya…

Csak engem ugat a kutya messziről:
Én vagyok a világ rossza,
Magam vagyok egyedül.
Rajtam arat be a falu s nevemen,
Igy gázolnak az én becsületemen.

Jártam én a templomba is eleget,
Nem hallottam ott a paptól
Pirongásnál egyebet;
Kipapolta, hogy a világ csufjára
A varju is az én nevem károgja.

Már ezután, felfogadom, jobb leszek,
Foglalóul a perselybe
Egy réz krajczárt beteszek.
Békét hagyok a bornak s a leánynak:
Ezt fogadom az Istennek, magának.

Haragszik a gazda…

Haragszik a gazda,
Hogy mi itt mulatunk,
Vigye el a házát,
De mi itt maradunk!

A ház a gazdáé,
A föld az istené,
Vigye el a házát,
De mi itt maradunk!

Vidám órák.

Debreczenben kidobolták…

Debreczenben kidobolták,
Hogy a dongót ne danolják.
Csak azért is: dongó,
Ihajja!
Diri dongó!

Debreczen a hires város,
Professzor ott a csapláros.
Diri, diri, dongó,
Ihajja!
Diri dongó!

Délig az istent dicséri,
Délután meg a bort méri.
Diri, diri, dongó,
Ihajja!
Diri dongó!

Kis szekeres…

Kis szekeres, nagy szekeres,
Mind megiszsza, a mit keres.
Míg a vásárra odajár,
A pénzének végire jár.

Azt üzente a szekeres:
Kell-e, rózsám, kendő, veres?
Nem kell nékem kendő, veres,
Maga sem kell a szekeres.

Három icze kendermag…

Három icze kendermag,
Zombor Kata, kié vagy?
Nem vagyok én senkié,
Csak a Kovács Jánosé.

Ugyan János, vedd el már,
Mert a tyuk is tudja már.
Ha a kakas megtudja,
Ki is kukorékolja.

Az alapi ménes…

Az alapi ménes mind fényes,
Az alapi kis lány mind kényes.
Ha kényes, kényes,
A szeme fényes,
Ihaja, haja, hajaha, hajaha!

Az alapi ménes mind sárga,
Az alapi kis lány mind árva.
Ha árva, árva,
Lesz neki párja,
Ihaja, haja, hajaha, hajaha!

Az alapi ménes mind barna,
Az alapi kis lány mind csalfa.
Ha csalfa, csalfa,
Bodor a haja,
Ihaja, haja, hajaha, hajaha!

Nagy gazda volt…

Nagy gazda volt az apám,
Hej, sokat is hagyott rám:
Hat ökörnek kötelét,
Meg egy vasvilla nyelét,
Eszemadta!
Juj! eszemadta!

Jól is nevelt őkelme:
Mindennap megdöngete;
Iskolába járatott
Minden télen hat napot.
Eszemadta!
Juj! eszemadta!

A kutasi csárda…

A kutasi csárda ki van festve,
Oda jár a legény minden estve;
Felül a lóczára,
Mosolyog a szája
Babájára.

Ez az utcza végig ki van festve,
Arra jár a fináncz minden estve;
Kiül a padkára,
Mosolyog a szája
A dohányra.

Lyukas a szűröm.

Lyukas a szűröm,
Kutya adta!
Lyukas a csizmám,
Kutya adta!
Lyuk hátul, elől,
Lyuk minden felől.
Fujdogál a szellő
Kivül, belől.

Otthon ül az asszony,
Nagy mérgesen,
Haza megy az ember,
Nagy kényesen;
Kivül kirekeszt,
Belül be nem ereszt;
Istenem, istenem,
Be nagy kereszt!

Vásárhelyi kanális…

Vásárhelyi kanális, kanális,
Elhagyott a babám is, babám is,
Nem bánom én ha el, ha el, ha el is,
Megélek én egyedül egymagam is!

Vásárhelyi fatányér, fatányér,
Meg ne bomolj a lányér, a lányér,
Ha megbomlasz, ha meg, ha meg, ha meg is,
Megél a lány egyedül egymaga is.

Elhervadt a kék ibolya…

Elhervadt a kék ibolya,
Herre tyú, tyú, tyú!
Nem szeretek többé soha,
Herre tyú, tyú, tyú!
Lánczot kötök a szivemre,
Herre tyú!
Még akkor sem birok vele,
Herre tyú, tyú, tyú!

Hej, a pesti kis leányok,
Herre tyú, tyú, tyú!
Mind puderes az orczájok,
Herre tyú, tyú, tyú!
Mind puderes az orczájok,
Herre tyú!
Még sincsen semmi formájok,
Herre tyú, tyú, tyú!

Hej, a pesti kis lányok,
Herre tyú, tyú, tyú!
Mind a templom mellé járnak,
Herre tyú, tyú, tyú!
Szidják, átkozzák a papot,
Herre tyú!
Mért adott rövid farsangot.
Herre tyú, tyú, tyú!

Ucczu bizony…

Ucczu bizony, megérett a meggy,
Ucczu bizony, rajta maradt egy.
Mennél jobban érik a meggy,
Annál jobb a meggy, meggy, meggy, meggy,
Mennél jobban kérik a lányt,
Annál jobban megy!

Az alapi tó szélében…

Az alapi tó szélében,
Erre gyere, galambom!
Leányvásár lesz a héten,
Erre gyere, ne menj arra, galambom!

Két krajczárért adnak egyet,
Erre gyere, galambom!
Talán én is veszek egyet,
Erre gyere, ne menj arra, galambom!

Szőkét ne végy, mert beteges,
Erre gyere, galambom!
Vöröset se, mert részeges,
Erre gyere, ne menj arra, galambom!

Barnát végy el, az lesz a jó,
Erre gyere, galambom!
Az a dolog alá való,
Erre gyere, ne menj arra, galambom!

Egy leánynyal megkináltak…

Egy leánynyal megkináltak,
De nem tudom, mit csináljak:
Elvegyem, vagy retiráljak.

Szép a leány s elég víg,
De az esze igen híg!

Biró uram, bátyám uram…

Biró uram, bátyám uram!
Mért ülök én kalodában?
Hogy szeretőmnél találtak,
Abban de nagy hibát látnak!

Hej biróné, komámasszony!
Szánakozzék bánatomon.
Csak innen kiszabadítson,
Magát is meglátogatom.

Meg is házasodnám…

Meg is házasodnám,
Nem tudom mit tegyek:
Fiatalt vagy vénet,
Vagy özvegyet vegyek?
Kutya ezer teringette,
Csavargós életje!
Ihajaja, jaj!

Ha papleányt veszek,
Mindég imádkozik,
A szép deákokkal
Könnyen barátkozik.
Kutya ezer teringette,
Csavargós életje!
Ihajaja, jaj!

Ha fiatalt veszek,
Nem tud czipót sütni,
Ha vendégek jönnek,
Nem tudja traktálni.
Kutya ezer teringette,
Csavargós életje!
Ihajaja, jaj!

Ha özvegyet veszek,
Az mindég szomorú,
Annak minden szava
Egy égi háború.
Kutya ezer teringette,
Csavargós életje!
Ihajaja, jaj!

Igy hát egész holtig
Szerencsétlen leszek,
Nem kell a házasság,
Inkább barát leszek.
Kutya ezer teringette,
Csavargós életje!
Ihajaja, jaj!

Mikor én nőtelen voltam…

Mikor én nőtelen voltam,
A kapuba kiállottam:
Egyet-kettőt kurjantottam,
Mindjárt tudták, hogy én voltam.

De mióta házas vagyok,
A kapuba kiállhatok,
Akármennyit kurjanthatok,
Még sem tudják, hogy én vagyok.

Nincsen dézsma…

Nincsen dézsma, nincsen robot,
Mégis csak ütik a dobot,
Seje ridi radóra!
Hat ökrömet elviszik az adóba.

Zireg-zörög ablak, ajtó,
Gyün be rajt a végrehajtó,
Seje ridi radóra!
Dunyhát, vánkost fölirják az adóba.

A faluba lótnak-futnak,
Jaj a tyuknak, jaj a ludnak,
Seje ridi radóra!
A vak récze nem elég az adóba.

Lótnak-futnak idestova,
Ez az élet de mostoha!
Seje ridi radóra!
Czifra dunyha nem elég az adóba.

Fölirnak ott minden szeget,
A mit csak ott irni lehet,
Seje ridi radóra!
Tunikát is elviszik az adóba.

A tárnoki hires urak…

A tárnoki hires urak,
Sárirom!
Mindig a korcsmában vannak,
Sárga liliom!

Czifra bot van a kezükben,
Sárirom!
Egy krajczár sincs a zsebükben,
Sárga liliom!

Meg ne mondja, komámasszony…

Meg ne mondja, komámasszony,
Az uramnak,
Hogy eladtam a zabomat
A zsidónak;
Hogyha kérdi, mondja kend:
Egy szemét sem látta kend,
Komámasszony!

Meg ne mondja, komámasszony,
Az uramnak,
Hogy eladtam a búzámat
A zsidónak;
Ha megtudja, jól megver,
Az lesz nekem jó reggel,
Komámasszony!

Jöjjön, menjünk, komámasszony,
Ki a hegyre,
Felülünk a boros hordó
Tetejére;
Kifurjuk az oldalát,
Csapjunk egy kis figurát,
Komámasszony!

Huzzák…

Huzzák a harangot,
Sírnak az asszonyok;
Harmad napja vagyon,
Elek oda vagyon.

Mondják vala nagyon,
Gegő ütte agyon;
Gegő mondja nagyon:
Én nem üttem agyon.

Az Egres tetején
Egy fa alatt vagyon,
Ott sem Isten nyila,
A bor ütte agyon.

A pozsonyi kisasszony.

A kisasszony Pozsonyban,
Krinolinban!
A kisasszony Pozsonyban,
Krinolinban!
A kisasszony Pozsonyban,
Selymet lopott a boltban,
Reczeficze, krinolinban!

A kisasszonyt megcsipték,
Krinolinban!
A kisasszonyt megcsipték,
Krinolinban!
A kisasszonyt megcsipték,
Selymet tőle elvették,
Reczeficze, krinolinban!

»Ne bántson engem az úr,
Krinolinban!
Ne bántson engem az úr,
Krinolinban!
Ne bántson engem az úr,
Mert az apám földes úr,
Reczeficze, krinolinban!«

»Ha az apád földesúr,
Krinolinban!
Ha az apád földes úr,
Krinolinban!
Ha az apád földes úr,
Selymet lopni ne tanulj,
Reczeficze, krinolinban!«

Az erdőben…

Az erdőben fiatal fa,
Meghajlott az ága,
Az alatt van piros rózsa
S bimbós majoránna:
Az alatt van egy vetett ágy,
De nem borsó szalma,
Abban fekszik Andi Miska,
Gombos dolományba.
Előtte áll Mariskája
Lángszin szoknyájába,
Ha nem lángszin szoknyájába,
Kurta rokolyába!
Mind azt mondja: »Miska uram,
Szokjék becsületre.«
»Szoktam volt én Maris asszony
Még ennek előtte.«

Nem kár volna őket
Tentába keverni,
Aranyos rámába
Szépen lerajzolni…

Haragszom én az olyanra…

Haragszom én az olyanra:
Ki az embert kicsúfolja,
Mert az ember: köszörükő,
Zörög-börög, mint a mennykő.

Haragszom én az olyanra:
Ki az asszonyt kicsúfolja,
Mert az asszony: pergő rokka,
Kettőt fordul egy hajtóra.

Haragszom én az olyanra:
Ki a leányt kicsúfolja,
Mert a leány: arany alma,
Fölillik az almárjomra.

Még azt mondja…

Még azt mondja az anyám, az anyám,
Ne vegyek nőt ily korán, ily korán.
Majd ha az eszem megnőtt,
Jobb lesz akkor venni nőt, venni nőt.

De nem várok, nem biz én, nem biz én,
Házasodom az idén, az idén;
Mert ha megnő az eszem, az eszem,
Tudom, akkor nem teszem, nem teszem!

Veres bársony kendőt…

Veres bársony kendőt veszek,
Mellé szagos rózsát teszek,
Hajrá, haj!

Szagos leszek, merre járok,
Ugy szeretnek a szép lányok,
Hajrá, haj!

Végig mentem a nagy soron,
Kiállott rám a sok asszony,
Hajrá, haj!

Bárcsak egy nagy eső lenne,
Hogy az asszony mind bemenne,
Hajrá, haj!

Túl a Tiszán, a berekbe,
Rózsa terem a kenderbe,
Hajrá, haj!

Mondd meg, öcsém, a hugodnak:
Jó leszek én sógorodnak,
Hajrá, haj!