Gyűjteményes esszékben a szerző a nemzeti nyelv, a kulturális önazonosság és a művelődés terjesztésének jelentőségét tárgyalja, bemutatva, miként szolgálhatják képzőművészet, zene és irodalom a nemzeti hírnév és önbecsülés növelését. Érvel a nyelv és az iskolai, társadalmi szervezetek szerepe mellett, bírálja a külső gúnyt és a belső elhanyagolást, és gyakorlati eszközöket javasol a kulturális megerősödéshez. A hangvétel buzdító és érvelő, a cél a közösség kulturális megőrzése és felemelése.