Az esszé a marxista társadalomelmélet elméleti kritikáját és történeti tanulságait tárgyalja: feltárja a mozgalom vonzerejét (anyagias ígéretek, erkölcsi felháborodás, vallásszerű hit), vizsgálja a szerző eredetiségének korlátait, és megkérdőjelezi a forradalmi szükségszerűség dogmáját. Részletesen elemzi a marxista tézisek elleni három fő érvelési módot — statisztikai, közgazdasági és lélektani —, rámutatva ezek logikai korlátaira és gyakorlati hatékonyságára. Zárásként három logikai variációt vázol fel a polgári társadalom fejlődésére, amelyek eltérő értelmezést adnak a jövőbeni átalakulásoknak.