A menekülő Élet

MAGYAR-BÁNÓ MAGYAR AGGYAL

Ha a magyar kuruc vóna
S többször ütne, mintsem szólna,
Bizonyhogy kerekednének
Felhős harag, felhős ének.

De a magyar adjonisten
Nem annak ad, kinek nincsen,
De annak, ki okos dőre
S mit se állit fejtetőre.

Nézem szégyennel, bánattal,
Magyar-bánó magyar aggyal
És ha százszor tulnyergeltem,
Eresztem százszor a nyergem.

Így van ez jól s mint lehetne
Valakinek százszorszebbje:
Egy ocsudott, mivelt szittya,
Ki redves fajtáját szidja?

Ha a magyar kuruc vóna,
S többször ütne, mintsem szólna,
Bizonyhogy kerekednének
Felhős harag, felhős ének.

LOVATLAN SZENT GYÖRGY

Akit gurit, akit görget,
Mint egy lovatlan Szent Györgyet
Errűl s néha túl a Lajtán,
Nem én vagyok, de: a fajtám.

Talán Isten, talán Ördög,
Olykor-olykor föl-fölhörgök
S mindig búsan megbékélek:
Így szabta a magyar élet.

Gyönyörű, ős hittel, sokkal,
Szenvedéssel, botlásokkal
Fajtám indít, mindig ő kel
Szépséggel, kínnal, erővel.

Amit tudok, érte tudtam,
Ha elbukok, nem én buktam:
Bennem egy ősi gőg lázadt
S csak az enyém a gyalázat.

Szent, bús utam meg nem látták
A pimaszok és a gyávák,
Immel-ámmal tettek-vettek
S ha megingtam, elengedtek.

Ma már: minden gonosz álom
S már csak magamat sajnálom
És hogy én ellenem védték
Fajtám választott kevélyét.

Mi várhat egy ilyen hadra:
Ebekre és harmincadra,
Nagy gyalázatra kerülnek,
Ordítnak és keserülnek.

Én meg, a dolgom elvégzett,
Megrugdalt és levitézlett,
Megdöglök gyászos kacajjal
Magyar fajjal, bajjal, jajjal.

SZOMORU ÓDÁK VALAKIHEZ

ÉN, SZEGÉNY MAGAM

Szeretlek halálos szerelemmel,
Te hű, te jó, te boldogtalan,
Te elhagyott, te szép, béna ember,
Te: Én, szegény Magam.

Senkid sincs e bús, pucér világon.
Sorvasztó, álmatlan éjjelek
Holdfényénél fölujjongva látom:
Csak én szerettelek.

Te: Én, aki királynőket vártál
S bölcs királyok hódolásait,
Nézd, szivekben hogyan be nem váltál:
Csak én vagyok ma itt.

Szeretlek, mert a keserűségnek
Ártatlan és áldott fia vagy,
Mert minden egynek, búsnak és szépnek
Tömjénezni szabad.

Téged elhagyott már minden, minden,
Durván, meg-nem-értőn és gazul.
Níncs szépség, melynek hivője nincsen:
Most én vagyok az úr.

Az egész világ helyett imádlak,
Te hű, te jó, te boldogtalan,
Te szép, kit a buták meg nem láttak:
Te: Én, szegény Magam.

AZ ÖRÖK GYERMEKSÉG

Édes átok:
Utolsó napig és hajszálig
Gyermek-szemmel
Nézni a világot.

Újra-újra
Megborzaszt az emberi roszság,
Szepegéssel
Borzalomba fúlva.

Kérded, kérded:
Mért nem vagyunk mind tiszták és jók?
S jön a válasz
S a választ nem érted.

Jön a válasz
S úgy hallgatod, mint riadt gyermek
S reszketsz, mint fa,
Félig-zöld és száraz.

S szólsz: bús kincsem,
Te, szakadatlan, vén gyermekség,
Úgy imádlak:
Egyebem úgy sincsen.

FÉLREVERT HARANGOS NAPOK

Undok, füstös tűz-cafatokban
Hullott reád a nyomoruság
S az iszonyat, ez a vad husáng
Veri búsan lelked tetőjét
S félek, hogy eloltja a fájást,
Óh, fájás, fájj tovább ez jobban.

Neked a tűzvész már az élet.
A félrevert harangos napok,
Kinek, tébolyok és haragok,
Végső szándék, hamvadás-hajnal
S jaj neked, ha elfogy a fájás,
Lobogj, égj, fájj, mert máskép véged.

MESE SZÉP CSINY-ORSZÁGBÓL

Szép Csiny-országban sok volt a róka,
Sok volt a jegyző és sok a pap,
Sok volt a csalás és szerelem
S bolond, aki a fűbe harap
S szép Csiny-országban csak a kék róka,
Agglegény csak a kék róka maradt.

Titkos Messzéből jött Csiny-országba
Mostohák közzé, ő, idegen,
Kék volt és kék volt a szeme is
S elnézett a fürge hímeken.
Szép láthatatlant nézett és látott
S forrott vére az őszi hidegen.

Egyszer egy őszi nagy csinytevéskor
Barna, kormos lett két friss kék szeme,
Látta fajtája asszonyait
S tudta, hogy fogytán a melege,
Hörgött a Messze vén, kék rókája.
Jaj, jaj, jaj, a Közel be kellene.

FAJTÁDDAL EGYÜTT ÁTKOZLAK

Hahogy haragszol, nem az anyádért,
Nem hét gulyára szóló tanyádért,
Hanem haragszol romlott hazádért,
Grófok és papok uraságáért.

Nem gyermekidért fájtak a dolgok,
Nem tenmagadért nem voltál boldog,
Hanem megnyiltak gyászos mennyboltok,
Hanem haragra sok másért volt ok.

Jaj, hogy nem lehetsz te most az élen,
Bátran, durcásan, hősen, kevélyen,
Minden magyarnak bús szívén, mélyen,
S rólad az ellen aggva beszéljen.

Be kár teérted s be kár miattunk.
Amit gyüjtöttünk, őriztünk, adtunk,
Amit nagy-gyáván másokra hagytunk,
Most az lett a mi vádoló fattyunk.

Ha te még hinnél, ha te még szólnál,
Piros neveknél pirosabb volnál,
Pirosabb lennél a piros bornál
S véresebb lennél véres bibornál.

Hogyha lehetne, be ütnél széjjel,
Be hajnalodnék a magyar éjjel,
Rímmel és karddal, szóval, fekéllyel
Égetnél, dúlnál mindent víg kéjjel.

Te volnál akkor életnek sója,
Úri bűnöknek nagy bosszulója,
Magyar deákok nagy pártolója,
Mindeneknek hős ostorozója.

Jaj, hogy haragszol s hiába minden,
Vér fogyatkozik szítt ereidben,
Magyar dühödre elég düh nincsen:
Fajtáddal együtt verjen az Isten.

TEVELED AZ ISTEN

Az Istenhez gyönge szódat emeled:
Teveled lessz akkor az Isten.

Elvesztetted szegény, kóbor magadat:
Ha szabad: segítsen az Isten.

Perc-barátok kedve már elköltözött:
Búk között itt lessz tán az Isten.

E szép élet nem sok örömet hozott:
Gondozott azomban az Isten.

Az Istenhez gyönge szódat emeled:
Teveled lessz akkor az Isten.

SZÉP VOLTÁL VOLNA

Szép voltál volna, lyányoknak való
S Istentől is víg ölekre eresztett
S be furcsa vagy
Ma, amikor vén fagy-szemed mereszted
Csókok után, be furcsa vagy.

Tépted, tiportad rózsás napjaid
S rózsás napjaid téptél és tiporták,
Életeden
Átbitangoltak némber-csordák,
Ifjú, forró életeden.

Nem tudták s te nem tudtad, hogy ki vagy
S hogy szépséged vár szemeden kitörvén
S hogy szép lehess:
Ezt kivánja bús daccal ősi törvény
S minden dacol, hogy szép lehess.

Elmulasztottak finom, lágy kezek
S te is magadat, óh elmulasztottad
S a szépülést
Hagytad a boldog, csúnya ravaszoknak,
A jussodat, a szépülést.

Amennyi csók volt akkor érdemes,
Valamennyi mind te szépséged várta,

Ölt szinedért
Hullott le akkor száz csillogó párta,
Holt szépségért, ölt szinedért.

Szép voltál volna: hervadt; csúf fejed
Konyitsd le most már ki nem sírott könnyel
S a lyányokat,
Adós maradván nekik száz örömmel,
Áldd és átkozd a lyányokat.

VÉN, BOLOND ÚR

Egyszer-kétszer
Meghaltál már vén, bolond úr.
S ellenséggel
Vívtál néhány hős csatát.

Egyszer s másszor
Azt hitted, hogy a tetőn vagy,
Nagy dúláskor
Azt hitted, hogy győzelem.

Most már ökrök
Jöttek lovaid helyébe
S én öröklök
Egy szép halál-fogatot.

RÁZD MEG SZIVEDET

Jaj, most hallgatsz el, te, világgal megtelt
Mennynek megduzzadt terhes ember-mása.
Sötéten szállongsz, vészharangod alszik
S önmagadnak vagy bús döbbenete.

Olyan gazdag vagy, hogy nyelved megnémult,
Jaj, félsz szakadni szegény, érett felhő.
Kongass elébed, vállald már a sorsod,
Rázd meg a szíved, te: fájdalmas Én.

Ha most húznád meg harangját szivednek,
Halál-angyalok szárnya búgna kórust
Az Élet részeg, égverő dalához
S megtátongna az ördögmély-titok.

Tarajos felhők alatt fojtott szívvel,
Gubbadt sziveddel, e véres haranggal,
Tántorodottan önterhességedtől,
Özönt késleltetsz, vén harangozó.

Sötét a felhő: Istennek felhője,
Bús a harangod: Istennek harangja,
Ontsd a felhődet, kongasd a harangod,
Éld el a sorsod, éld el a szived.

Égzengéssel vak éjszaka boruljon
Fényes délórán s zuhogjon özönviz
S megkönnyűlt végzet szörnyű zsivajában
Sikoltson végsőt a bomlott harang.

ÓH, ÉLETEK ÉLETE

Óh, életem
Be nagyon és igaztalanul szeretlek,
Én életem, óh, életem,
Te vagy a legszebb,
Életek élete.

Meghalhatok,
Ma inkább, mint holnap,
De akik utánam loholnak,
A napok,
Fényeskedjenek fényeikben.

Fényeskedjenek a napok,
Az emlékek és csodák
Tovább és tovább:
Beszéljenek az ostobák
Sokáig rólam.

Óh, életem,
Be nagyon és ragaszkodva szeretlek,
Én életem, óh, életem.
Sokat láttam, sirtam,
De a legszebb
Te vagy: életek élete,
A legidegenebb és a legszebb.

Tartalom

- OLDAL
A szűz Pilátus
- Köszönet az életért7
- Dalok a labdatérről8
- Felelet az Életnek10
- A szűz Pilátus12
- A megabroncsozott lélek14
- A vár-úr szeméremöve15
- A megőszült tenger17
- Télbe-hulló ember vágya19
- A távoli szekerek20
- Nyárdélutáni hold Rómában22
- A Sátán kevélye24
- Az elzárt király-lyány26
- A békés eltávozás27
- Az Óperenciás tengeren29
Asszony és temető
- Szivedet Isten segitse33
- A fiam bölcsőjénél34
- Az Ősz szerelmei35
- Eldönti a Sors38
- Asszony és temető39
- A vén csavargó40
- A város leánya42
- A legszebb este44
- Áldásadás a vonaton46
- Tünnek a lyányok48
Istenhez hanyatló árnyék
- Dühödt, halálos harcban51
- Bosszus, halk virágének53
- A Patyolat üzenete56
- Kis karácsonyi ének58
- A menekülő Élet59
- A nagyranőtt Krisztusok63
- A rémület imája66
- Az Eddig ámene68
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm69
- Istenhez hanyatló árnyék70
- A tavasznak alkonyata72
Harc és Halál
- Ezüst patkós paripáinkon77
- Az örökké elváltak78
- Az Istennek viselőse80
- Válogatás a temetőben81
- Harc és Halál83
- Egy utolsó égiháboru84
- Elszállnak a lepkék85
- Fogoly a vártoronyban86
- Drága halott nézésekkel87
- Az eljátszott öregség88
- Üzenet Költőcske Mihálynak89
- Türelmetlen, jó barátaimhoz90
- Seregesen senkik jönnek91
- A lelkem Kánaán-magvai93
- Zendülés váram alján94
Szép magyar Sors
- A tavalyi cselédekhez97
- Új magyar bukolika99
- A Tűz márciusa101
- Vitéz Mihály ébresztése103
- Kidalolatlan magyar nyarak106
- Az új kisértet108
- Anya és leánya111
- Történelmi lecke fiuknak112
- Csaba új népe114
- Szép magyar sors117
- A magyar tanitókhoz118
- Levél-féle Móricz Zsigmondhoz119
- Magyar-bánó magyar aggyal122
- Lovatlan szent György123
Szomoru ódák valakihez
- Én, szegény Magam127
- Az örök gyermekség128
- Félrevert harangos napok129
- Mese szép Csiny-országból130
- Fajtáddal együtt átkozlak131
- Teveled az Isten133
- Szép voltál volna134
- Vén, bolond úr136
- Rázd meg szivedet137
- Óh, életek élete138

Transcriber's Note:

Alternative spellings have been retained as they appear in the original.

List of corrected typographical errors:

Page 55, "Viditnod kell ily ri ka plántát" changed to "Viditnod kell ily ritka plántát"
Page 58, "En is mennék, mennék," changed to "Én is mennék, mennék,"
Page 83, "Elni, élni élet-tagadással," changed to "Élni, élni élet-tagadással,"
Page 120, "Rád furcsa emberek urcsáan figyelnek:" changed to "Rád furcsa emberek furcsán figyelnek:"