IV.
(Horánszky Nándor. – Funták Sándor. – Egyéniségük. – Az ügyvédi dij kérdése. – A kit a közvélemény üldöz.)
Én a védelemben pártállásomnál fogva a közönség vélekedésében a függetlenségi pártot képviseltem. Társaimat ugy akartam megválasztani, hogy a nagy bajvivásban a parlament minden pártja képviselve legyen. Tehát a mérsékelt ellenzék, a közép-párt is és a szabadelvü kormánypárt is.
A mérsékelt ellenzéknek kiváló tagjai voltak. Főrendüek, nagy uradalmak urai, főpapok, volt miniszterek s előkelő képviselők, kik azóta lettek miniszterek és államtitkárok. Egyik vezére gróf Apponyi Albert volt, kire diszes jövő várt s egyik kiváló tagja Horánszky Nándor volt, tanulmányai s életmódja szerint gyakorló ügyvéd.
E pártból ő rá esett választásom.
Ős, nemes család sarjadéka volt. Ősei Magyarország északi részén voltak honosak s jelentős birtokosok. Szepes- és Sáros-vármegyékben már a XVI. század elejétől kezdve előkelő megyei tisztviselők s országgyülési követek is kerültek ki a családból. Házasság utján az ország legjelesebb felvidéki családaival volt rokonságban.
Ő Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegyében Szolnokon volt gyakorló ügyvéd. Jó gyakorlati ügyvéd hirében állt, jeles elme volt s nagy tekintélyre tett szert a vármegyében. Kedélyes egyéniség, megnyerő modor, jó pajtás: nagyon megkedvelte közönsége s 1872-ben a szolnoki kerület a parlament tagjává, képviselővé megválasztotta.
Először a balközépnek nevezett közjogi ellenzéken foglalt helyet Tisza Kálmán vezérlete alatt. 1875-ben, a mikor a nagy pártok összeolvadtak, kormánypárti lett s Tisza kormányának hive. E párton sem maradhatott sokáig. 1876-ban a kormánypárt kettészakadt s jelentékeny része független szabadelvü párt neve alatt az ellenzékre ment át. Ezzel tartott Horánszky is.
Ez az ellenzék több néven és többféle átalakuláson ment át, végre nemzeti párt név alatt szervezkedett s Horánszky Nándort választotta elnökévé. E minőségben is naponként nőtt tekintélye a parlamentben. Fényes szónokká nem vált, de pénzügyi s közgazdasági tartalmu beszédeit mindig nagy figyelemmel hallgatták. Közben Budapestre költözött, a fővárosnak állandó lakosa lett s ügyvédi irodát nyitott. Szerény vagyonra is szert tett.
Pártja 1899-ben megszünt, egyesült a szabadelvü kormánypárttal. Tekintélye az uj viszonyok közt fokozatosan emelkedett s az uj kormány elnökének, Széll Kálmánnak legbizalmasabb tanácsadója lett. Végül az 1902-ik év tavaszán elfogadta a kereskedelmi miniszteri tárczát. De néhány hét mulva sulyos betegség kioltotta életét.
Egy párton sohasem voltam vele, de mig a nagy egyházpolitikai küzdelmek őt az ellentáborba nem hajszolták, gyakorta érintkeztünk, sok kérdésben bizalmas eszmecserébe bocsátkoztunk s különösen a nagy per idején erős rokonszenv is fejlődött ki köztünk.
Fölkerestem személyesen s megkértem, legyen védőtársam. Vállaljon a védelemben akkora munkát, a mekkorát akar s bizza rám a többit.
Eléje terjesztettem aggodalmaimat. Eléje a küzdelem előrelátható természetét és méreteit s mindazt, a mit a jövendőből láttam. Nyiltan megmondtam neki, hogy nem annyira ügyvédre és jogászra, mint sokkal inkább hű, nemes, igaz bajtársra van szükségem.
Vállalkozott készséggel.
Közölte-e barátaival Horánszky, hogy én őt a védő tisztségének elvállalására felhivtam s tanakodott-e e fölött pártjával: nem tudom. Valószinünek tartom.
Másik társamul, mint emlitém, Funták Sándort szemeltem ki.
Ő korosabb férfiu volt, mint én, s régi fővárosi ügyvéd. Jó neve volt s egy hires bűnpörben feladatának, mint védő, jelesen megfelelt.
Szerbiának a mult század elejétől kezdve két fejedelmi családja volt, mely örök viaskodásban állott egymással. A Karagyorgyevics családot letaszitotta a fejedelmi székről az Obrenovics-család. 1868-ban Obrenovics Mihály volt a fejedelem, felesége magyar grófnő. A száműzött, de a trónról soha le nem mondott Karagyorgyevicsék magyar nagybirtokosok voltak. Mihály fejedelmet 1868-ban a Belgrád mellett fekvő Topcsider nevü kertben fényes nappal orvul meggyilkolták. A gyilkosok meglakoltak a véres büntettért. De a szerbiai vizsgálat azt deritette ki, hogy az egyik Karagyorgyevics herczeg volt a felbujtó. A herczeg Magyarországon tartózkodott. A magyar állam őt nem adta ki, hanem maga állitotta büntető törvényszék elé. A herczeg védője Funták Sándor volt.
Funtákot később az ország legnagyobb ügyvédi kamarája, a budapesti kamara, elnökévé választotta. Azután parlamenti képviselővé lett s a kormánypártnak volt tagja. A nagy per idején nem volt már képviselő, politikai befolyása alig volt, de megvolt jó neve s rokonszenves egyénisége.
Fölkerestem, közöltem vele tervemet, szivesen vállalkozott társamul.
Mindjárt érintette azonban az ügyvédi tiszteletdij kérdését. Közöltem vele nézetemet, de egyuttal gyöngéden tudattam vele, hogy nézetemet nem akarom ráerőszakolni, de mégis Horánszkyval együttesen kell e fölött tanácskoznunk.
Értekezletre hivtam őket magamhoz.
Funták nézete az volt, hogy dijkötvényt kell szereznünk s abban a munkabért, az ügyvédi tiszteletdijat megfelelő összegben meg kell állapitani. Nagy koczkázat elé megyünk. Ő ugyan nem kételkedik abban, hogy költségünket és fáradságunkat megtéritik, de ha a veszély elmulik, az emberek gyakran szükkeblüek s a végzett munka igazi becsét akkor már nem igen látják meg.
A szerep a nagyközönség felizgatott indulata miatt gyülöletes. Mig a nagy per tart, addig egyéb ügyvédi munkát alig végezhetünk. Pedig eltarthat egész éven át s tovább is. Ha bevégződik, a keresztyének nem hozzák hozzánk azontul az ügyvédi megbizásokat, a miért érzületük ellenére a zsidókat megvédelmeztük. De a zsidók se hozzák, mert gyakorlati gondolkozásu emberek s belátják, hogy a mi kezünkben ezentul sokkal nehezebben megy ügyük sikerre, mert a biróság tagjai közt is sokan vannak, kiknek gondolkozásában a felekezeti gyülölség többé-kevésbbé meggyökeredzett s a miatt boszusak ránk.
Igy indokolta nézetét.
Horánszky felfogása teljesen megegyezett az enyémmel.
Az ügy szerintünk nem közönséges ügyvédi feladat s ilyennek az ügyvédi tiszteletdij kérdésében se tekinthetjük. Sulyos politikai okok szólnak a mellett, hogy a védelemre vállalkozzunk, ha tehát egyéni helyzetünk a vállalkozást megengedi: tisztünket még akkor is teljesitenünk kell, ha a nagy per egészen igénybeveszi is időnket és munkánkat s ha mindent saját költségünkön kell is végeznünk. Tehetjük azt, hogy a védői tisztet nem fogadjuk el: erre is lehet elég okunk. De hogy elfogadjuk-e vagy se: e kérdésnél a tiszteletdijra gondolni se szabad.
Horánszky szavaihoz én hozzátettem, hogy nekem különben se szokásom ügyvédi dijkötvényt elfogadni. Ha irodám vezetői néha megállapodtak is előre valami dijban: ezt ellenemre s tudtomon kivül tehették, de bizonyos, hogy életemben sohasem érvényesitettem semmiféle dijkötvényt vagy előzetes megállapodást. Hiszen az ügyvéd nagy esetekben sohase tudja előre, mennyi és mily természetü munka vár rá. A vérvád nagy perében erről sejtelmünk se lehet, tehát a dijkötvénynek tárgyát se ismerjük. Olyan dijat pedig, melyet megfelelő munkával meg nem érdemeltünk, ugy sem fogadhatnánk el senkitől semmi czimen.
Funták is nemes gondolkozásu férfiu volt, de másként fogta föl a világot. De azért nem erőltette a kérdést, sőt kedélyesen kinevetett gondolkozásunkért, a mikor pedig abban utóbb ő is megnyugodott. Azonban e szavakkal végezte vitáját:
– A világ mégis rajtunk köszörüli nyelvét, a mig élünk. S ha valamikor nyakunkban koldustarisznyával bolyonganánk az emberek között, még akkor is ujjal mutatnának ránk: ime az álnokok, megfizették őket a zsidók; ime koldustarisznyát akasztanak nyakukba, pedig egy milliójuk van a tarisznyában!
Soha többé a dijazás kérdése köztünk föl nem merült s megbizóinkkal szemben se volt róla szó soha.
Nem hivalkodás vezeti tollamat, a mikor ezeket közlöm. A kornak s az embereknek jelleméhez tartozik ez is s kötelesség hű képet rajzolni mindenről.
Egyébiránt szerény, de tisztes dijazásban mégis volt részünk. A munka végére tartozik erről beszámolnom.
A fogságban levő vádlottak családját Heumann Ignácz értesitette, hogy hajlandók vagyunk védelmükre vállalkozni, ha ők erre fölkérnek s megbiznak bennünket s ekként törvényes alakot nyer tisztünk.
A vizsgálóbiró julius 1-én hallgatta meg a vádlottakat s jegyzőkönyveket vett föl nyilatkozatukról. Engem Sarf József a zsidó templomszolga bizott meg és felesége Müller Léni s végül Bukszbaum Ábrahám, a galicziai metsző.
Horánszky Nándort hat eszlári lakos vádlott bizta meg, ugymint: Junger Adolf, Braun Ábrahám, Veiszstein Lázár, Lusztig Sámuel, Taub Emánuel és Rózenberg Hermann.
Funták Sándort két pályázó metsző bizta meg: Svarcz Salamon és Braun Leopold.
Igy értesitett bennünket a vizsgálóbiró.
Egyelőre nem volt semmi tennivalónk. Julius közepén együtt elmentünk Nyiregyházára s Heumann védőtársunknál s a törvényszék elnökénél jelentkeztünk. Most már nem emlékszem biztosan, hogy védetteinket személyesen láthattuk-e, vagy csak a vizsgálóbiró utján levélben értesitettük őket.
Az ország zsidó lakosaira megnyugtató hatása lett a hirnek, hogy a védelemre vállalkoztunk. De az izgató hirlapok annál jobban tüzelték ellenünk a gyülölködő tömegeket. Egyetlen lépést se volt még alkalmunk tenni a vizsgálat érdekében és már többféle cselekményünket szellőztették ama hirlapok hamisan s gyülöletes irányzattal. Kénytelenek voltunk nap-nap után nyilatkozni a sajtóban. Csak rontottuk vele látszólag a helyzetet. Utóbb nem törődtünk a támadásokkal. Az se ért semmit.
Politikai párttá még nem alakult a felekezeti izgatók tábora, de már hatalmas társadalmi rétegek képződtek, melyek a zsidók elleni gyülölet szitásában politikai czélt tüztek maguk elé. E czélra hasznosnak, sőt szükségesnek látták, hogy azokat, a kiket a vérvád terhel, minden áron bűnösnek mondja ki a biróság. Bennünk e czélra jutás akadályait látták s azért ellenünk nyomban heves támadásokat intéztek.
Ha a mai társadalom üldözőbe vesz valakit, ha a vád önmagában is komoly és gyülöletes, s ha az üldözés indulataiban vallásos elfogultság is szerepel, mely képes magával ragadni a tömegeket s végül, ha politikai czélt is kapcsolnak az üldözés sikeréhez: akkor csaknem lehetetlen az üldözöttnek menekülése. Rosszabb a helyzete, mint az elmult századokban, a mikor még nem volt sajtó, nem volt táviró, nem voltak társadalmi betegségekből keletkező pártok s nem voltak többségen alapuló kormányok. Az egyes embernek, a fejedelemnek, a birónak, a kormányzónak zsarnoksága nem oly hatalmas és veszélyes, mint a többségnek vagy éppen a tömegnek zsarnoksága. Az egyes ember érezni, gondolkodni s alkudni tud, de a fölizgatott tömeg nem tud. S nem is akar. Ő csak sikert, kielégitést akar s a kit üldözőbe vesz: azt minden áron el akarja tiporni.
A védők nem áltatták magukat azzal, hogy munkájuk könnyü lesz és hálás. A vád részleteit nem ismerve még, a végső győzelem teljességében se bizhattak egyelőre. Csak fenséges hivatásuk tudata s a férfias kötelességérzet volt meg bennük. Ez volt erősségük.
S ez elég volt egyelőre.
Friedmann Bernát és Székely Miksa védőtársaim csak egy év mulva léptek a védelem küzdő terére. Valódi szerepük a nyilvános tárgyalásnál kezdődik. Ott fogok róluk megemlékezni.