KÖNYVÜNK TOLDALÉKA.
(Okaink, a melyek miatt megismertetjük a birósági itéleteket és összes iratokat.)
Közöljük a nagy perben hozott birósági itéleteket egész terjedelemben és szószerint való hűséggel. És közöljük a vizsgálati s eljárási összes iratok kivonatát ugy, a miként ezek összegyüjtve és rendezve az itélő biróság irattárában feküsznek. Nyájas olvasónk az itéleteknek és az iratoknak tartalmát összehasonlithatja könyvünk tartalmával.
Az itéleteket megbirálhatnám. Jogom volna hozzá. Sőt szakközönség előtt talán feladatom, talán kötelességem is volna. De könyvünkben nem birálom. Ezt a cselekvést átengedem az olvasónak.
Talán azt se kellene megjegyeznem, hogy az itéletek csonkán s halvány szinben adják elő azt, a mi történt.
A vizsgálat tévedéseiről s ostobaságairól egészen hallgatnak. Semmi különös figyelmet arra nem szánnak: miként lett faggatva Sarf Móricz a nagyfalui éjszakán egy csendbiztos és egy rablógyilkos irnok által. A tisza-löki éjjeli kihallgatásokat s a tutajosok gyötrését s erőszakos vallatását alig emlitik. S az itélő biróságoknak épen nem jut eszükbe föltenni azt a kérdést, vajjon miért mulasztotta el a vizsgálóbiró Solymosi Eszter eltünésének egyéb valószinü módja iránt gondos nyomozást teljesiteni? Miért indult egyenesen abban az irányban, hogy a lánykát a zsidók gyilkolták meg?
De a történet szine halvány is az itéletek világánál. Az egyes tények, tünetek és esetlegek körvonalai csaknem elmosódnak. A terhelő körülmények gondosan ki vannak dolgozva, mig a mentő körülmények csak a legszükségesebb mértékben, lehető röviden vannak fölemlitve. A ki csupán futólag olvassa át az itéleteket: lehetetlen neki tökéletesen megnyugodni. Csalódás érzete lepi meg. Mintha azt kellene mondania: ejh-hajh, látom, látom, hogy a vádlottakat nem lehetett elitélni, de valami mégis csak volt a dologban.
Ily itéletet hozni nem lett volna szabad a biróságnak
Azonban az itélő biróság feladata más, mint az iróé és a lélekbuváré. Azt a figyelmet, azt a gondot s különösen azt az időt semmiféle biróság nem szentelhette az ügynek, a melyet én szentelhettem.
S azután a büntető biróság részéről jogilag elég, ha az ártatlan vádlottakat felmenti s ha egyenesen felsorolja azokat az okokat, a melyek alapján fölmentő itéletet kellett hoznia. S ezt mind a három biróság megcselekedte.
Az időt is figyelembe kell vennünk, a mikor a bűnvizsgálat és a nyilvános tárgyalás folyt s az itéleteket meghozták. A zsidók elleni gyülölködés s a vérvád eleven babonájának ideje volt az.
Ha az itélő biróságok a vizsgálat tévedéseit, ostobaságait s gonosz erőszakoskodását észreveszik s nyilván megállapitják: ennek el nem maradható következése lett volna a vizsgálóbiráknak s vele együtt még egy csomó embernek, királyi alügyésznek, csendbiztosoknak tanuknak fegyelmi és büntető uton sulyos felelősségre vonása. Ez pedig a sajtónak, a közönségnek s a törvényhozó testületeknek akkori felfogása s érzülete szerint lehetetlen volt.