Az elbeszélés egy fiatal utazó Párizs felé vezető vándorlását követi, aki apró észrevételek, társadalmi megfigyelések és lírai természetleírások révén vizsgálja a külföldi tapasztalatok és személyes illúziók kapcsolatát. Utazási anekdoták, divatról és társadalmi látszatról szóló elmélkedések, valamint emlékképek között váltogatva a narrátor kulturális különbségeket, önképét és költői érzékenységét elemzi. A mű epizodikus szerkezetű, részletes hangulatfestésekkel és ironikus megjegyzésekkel ábrázolja a városi életet, a kiszolgáltatottságot és a művészi idealizmus ütközését a hétköznapi valósággal.