BEVEZETÉS.
Míg pár hónap előtt megjelent regényemben, a «Pénz legendájában», a túlságba vitt analizis hatását akarom egy finomult lelki szövetü lényre feltüntetni, megvilágítván azt, hogy az akarat mennyire pusztul a túldifferenczirozott agyműködés hatása alatt; addig e kis tanulmányban a szenvedély impetuosus erejével foglalkozom.
A Pénz legendájában az akaratbetegséget, ezt a tán legmodernebb és legveszedelmesebb lelki kórt tárgyaltam. A melyet majd, a cziklus harmadik számát képező regényben, a «Fuimus»-ban szélesebben festek.
Hiszen ha a «Pénz legendájá»-nak hősnőjében, Mini grófnőben van akaraterő, akkor megteszi férje felé azt az egy lépést, a mely megmenti. Éppen ugy, mint ha Bálványosy Sándor erélyes, akaraterős ember, megneveli alapjában nem rossz lelkü feleségét, de persze akkor e tulajdona megadja az egyéniségéből hiányzó egyetlen vonást arra, hogy kiváló, talán nagy ember legyen belőle. Ez esetben azonban nem tesz fel mindent egy kártyára: – a szerelemre s így valószínűleg a regény se történik meg.
A «Pénz legendájában» a bőség veszedelmét akartam megírni. A regény egy kiváló kritikusa, Pekár Gyula igazat adott nekem, hogy három főalakom: Mini grófné, Balványosy és Vezekényi Elek tragikuma abban áll, «hogy az élet minden dús javait mintegy magától az ölükbe ontja s így nem tudnak többé akarni…»
Gányó Julcsában társadalmunk egy másik typikus részének, a magyar népnek két véghatárát: a könnyűvérü, szilaj dohánykertészt és a csupa eszmévé tisztult nazarénust akarom bemutatni. Ezek között pedig a paraszt rationalistát, a gazdát.
Gányó Julcsát egészséges szenvedélye, ős ereje keresztül kergeti jón, rosszon, majd kiválasztja lelkének jobb anyagát s egy új vallás karjaiba hajtja.
Hogy menti meg Julcsát impetusa és lelki egyensúlya, ez utolsó tanulmányom filozofiai háttere. Hogy bukik el a passziv Mária grófnő, ez a pénz legendája.
Az egyikben a magyar nép haladó, bár még kötött filozofiáját akarom megvilágítani, a mely azért életképes, mert fajunk józan ideálizmusa szülte. A másikban egy túlfinomult társadalmi kör, csupán izgalmakat kereső, akaratra képtelen alakjának tragikus sorsát rajzolom. Mint grófnő elbukik, mert képtelen megtenni az egyetlen lépést a boldogulás felé. Elbukik, mert passziv.
Julcsa kiállja a tűzpróbát, mert fajának ez életerős, bár életnagyságúnál nem nagyobb s így typikus alakra szüksége van. Julcsa emelkedik, mert erős. Ebben párhuzamos a két tanulmány, ebben kapcsolódik össze. Ezt akarom a két regényben feltüntetni.