3. A SAJTÓ FEJLŐDÉSE
Az újság kapitalista vállalat. A tőke minden elhelyezkedésében mozgékony és finom szimatú. Az újságvállalatban elhelyezett tőkének ez a finom szimat a legfontosabb tulajdonsága. Ez a finom szimat tehát csodákat művel. Ha a közönségnek vér kell, a közönség vért kap.
És ami kell neki, azt kap. Hazafiasság kell? A legnagyobb mértékben kap. Minden vasárnap egy hazaárulás főjjön a fazekában? Fő. Lincselésre való biztatás kell? Megkapja. Uszitás a néger, a japán, az oláh, a zsidó ellen? Tessék parancsolni. Az újságvállalat csodálatos flairrel érzi meg, milyen ösztönök, milyen gyűlöletek kivánják magukat fölkeltetni és lángra lobbantatni. Azok fölkeltetnek és lángra lobbantatnak.
Minthogy azonban nem egy lap van és nem kettő, hanem tíz és húsz és száz és ezer, a verseny nekiveti magát annak a nemes feladatnak is, hogy az indulatokat és a sötét ösztönöket ki tudja leghathatósabban lángra lobbantani. A fejlődésnek egy bizonyos fokán tehát megjelenik a felülmúlhatatlan sajtó.
Nyomtatott Robespierrek kerülnek a piacra. A felülmúlhatatlanul hazafiasak, a felülmúlhatatlanul erkölcsösek, a felülmúlhatatlanul erényesek és puritánok. Megjelenik a sárga sajtó, a jingó sajtó, amelynek Amerikában hallatlan sikerei vannak, amely körülbelül mindenütt beköszönt a fejlődésnek egy bizonyos fokán, és amelyet szerencsések vagyunk már Magyarországon is üdvözölhetni.
De ez nem az utolsó szava a sajtó fejlődésének. Az óriási versenynek két másik következménye is van még. Az első az, hogy új lapot egyre nehezebb lesz, lassanként egészen lehetetlen lesz sok pénz nélkül megindítani, másodszor, hogy az újságok nemcsak a szenzáció hajszolásában, hanem a komoly és nagystilü hírszolgálatban is versenyeznek egymással.
Először tehát pénz kell. Van rá néhány eset az utóbbi időből is, hogy ügyesség és kedvező konjunktura kis pénzzel indult lapból is gazdag, virágzó vállalatot csinált, de ezek az esetek egyre kevesebbednek és lassanként lehetetlenné válnak. Az újságsikerhez pénz kell, sok pénz, nagy befektetések, ezrekre, tizezrekre és százezrekre menő kiadások, amelyek látszólag teljesen meddőek és amelyek csak hosszú idő eltelte után kamatoznak. A modern hírszolgálat természete épen olyan, hogy a világlapoknak például Belgrádban állandó tudósítót kell tartaniok, hosszú ideig látszólag eredmény nélkül fizetniök, mert egyszer csak királyt gyilkolnak Belgrádban és akkor egy félnapos – istenem, egy óriási félnapos – előnye van annak a lapnak, amelyik sokáig hiába fizette a belgrádi tudósítót. És mi egy világlapnak Belgrád, az egy magyar lapnak például Szatmár-Németi.
Ez a verseny aztán csodákat művel a hírszolgálatban. Arról, amit azután itt képesek a lapok produkálni, amit egy-két magyar lap is produkált az utóbbi időben, arról a gyorsaságról, elevenségről, ügyességről, ötletességről, amely így azután a hírszolgálat szekerébe szegődik, arról csak tisztelettel és csodálattal lehet beszélni.
Ez a verseny, a hírszolgálatnak ez a csodásan fejlett volta rányomja a bélyegét az egész modern újságra és átalakítja az újságcsinálás egész módját. Az újságban egyre nagyobb úr lesz a riport, a szerkesztőségben egyre fontosabb ember a riporter – az újságok szerkesztőségei nemsokára alig is állnak másból, mint riporterekből: rendőri, közgazdasági, szinházi, törvényszéki, tőzsdei, irodalmi riporterekből.
A magyar lapoknál ez az átalakulás lassan megy. Egy magyar újság tegnap még és ma is még voltaképen egyetlen olvasmánya, irodalmi, tudományos, jogi, gazdasági lektürje volt az olvasójának. Ez az állapot azonban nem maradhat meg így változatlanul. A gazdasági élet fejlődésével, a kultura emelkedésével, a forgalom gyorsabbodásával vele jár az, hogy az ujság lassanként kihullatja magából az irodalmat, a tudományt, a jogot, a filozófiát. Megmarad: a tudósítás, a recenzió, a hír, a riport. Irodalmat tessék a könyvekben és az irodalmi lapokban, tudományt a tudományos folyóiratokban keresni.
A nagy világlapok azt a vonzó erőt, amely így elvész, úgy igyekeznek pótolni, hogy mellékletet adnak. A Berliner Tageblatt hat mellékújságot ad egy héten az olvasóinak: egy irodalmit, egy gazdaságit, egy technikait… minden napra egyet. A Corriere della Sera-nak valami három illusztrált ingyen melléklapja van. Ilyesmire kényszerednek lassankint az összes lapok.
A fejlődésnek ez az iránya, a riportnak ez az úrrá válása kiszoritja a lapokból még a politikát is, amely pedig bizonyos körülmények között a főelőfizetőszerző. Németországban egész csomó színtelen lap van már, amely politikával csak akkor foglalkozik, ha semmiképen el nem kerülhető és amely akkor is lehetőleg csak referál.
Az újság hatalma: a publicitás, a minél szélesebb nyilvánosság, a minél nagyobb példányszám. Ezért folytatja az újságvállalatokban lévő tőke a legnagyobb küzdelmet. Ez az az eredmény, amely szinte rögtön készpénzre váltható be a hirdetések révén. A milliós és százezres példányszámban nyomott külföldi lapoknak a hirdetések egyenesen többet jövedelmeznek, mint az előfizetés és az elárúsítás. Minden nagy lapnak vannak számai – egyik-másik világlapnak szinte minden száma ilyen – amelyre a kiadó egyenesen ráfizet. A papir többe kerül, mint az az egy-két penny vagy sou, amit a vevő az újságért fizet. A ráfizetés és a lap egész költsége a hirdetésekből kerül ki.
Brüsszelben megjelenik egy újság – jól szerkesztett, gazdag tartalmú, eleven – amelyet ingyen adnak mindenkinek. A lapot a hirdetései tartják fönn.
Ehhez még egyet kell hozzávenni. Az újság szedése, kinyomtatása egyre gyorsabbá lesz. Az olvasónak egyre gyorsabban van szüksége az egyre gyorsabban – nemsokára talán drótnélküli távirattal – érkező hírekre. (A Frankfurter Zeitung minden nap ötször jelenik meg.) Az újságvállalatok egyre gazdagabbak lesznek és egyre több újság kerül egy vállalatnak a kezébe. (Bécsben öt újság egyesült egy szindikátusban és Berlinben Scherl minden évben alapít vagy vesz egy lapot.)
A sajtó fejlődésének a tendenciája tehát ez:
a lapban a riport az úr;
a lap egyre olcsóbb lesz és egyre jobban a nagy tömegeknek készül.
Ez a fejlődés a kapitalizmus fejlődésével, az újságvállalatok egyre nagyobbodó arányaival, a technika haladásával, egyre gyorsul; és a fejlődés tetőpontján alighanem egy hallatlanul olcsó, hírszolgálatban csodálatosan fejlett, hírekkel teletömött, keveset politizáló és semmit sem tanító, napjában többször megjelenő nagy újság van.
Amelytől azonban a gyönyörködtetés és a tanítás szerepét átvették a revuek, a könyvek, a szakszervezetek, a szabad iskolák.