Verses elbeszélés egy félénk fiúról, akit slemílként neveznek, és akinek a gyermekkori elhagyatottság, félelem és önbizalomhiány formálja egész életét. A prológus városi melankóliát és filozófiai reflexiókat vet fel, majd énekekre tagolva követi a főhős belső világát, társas kapcsolatait és álmait, amelyek menedéket nyújtanak a gúny és a kitaszítottság elől. Lírai és ironikus megjegyzések szövik át a történetet, amely a művészi érzékenység, a vágy, a kudarc és a hétköznapi szenvedés pszichológiai felismeréseit tárja fel.