A szerző azt vizsgálja, hogyan változik meg az egyének pszichéje tömeggé olvadva: a kollektív tudat hajlamosabb az ösztönösségre, érzelmi hevületre és irányíthatóságra, miközben a sugallat és a lelki fertőzés jelenségei erősítik a közös viselkedést. Feltárja a vezetők és egyszerű mentális mechanizmusok szerepét, valamint azt, hogy a nyelvi és kulturális jelenségek gyakran a tömegek tudattalan működéséből táplálkoznak. Kiemeli, hogy társadalmi intézmények a nép lelkének kifejezői, és figyelmeztet a hirtelen, radikális reformok veszélyeire, mert a lelki átalakulás lassú, fokozatos folyamat.