Andor és András

Másodosztályu betegszoba a dr. Külföldy-féle viola-utcai szanatóriumban. A szobában két ágy van, az egyikben Gombos Andor fekszik, a másik üres. Az ágy mellett álló asztal tele van hírlapokkal, névjegyekkel és fölbontott levelekkel. Az asztalon van a Pallas-Lexikon A – Aradmegye-kötete is. A szoba falai egyébként fehérre vannak mázolva, a falakon furcsa csövek és kis vasrostélyok láthatók, amelyek a higiénikus fűtés és a szellőztető technika modern vívmányait jelképezik.

Gombos Andor, – aki rettenetesen lefogyott – a látogatóba érkezett Kovács I. szerkesztővel beszélget.

Kovács. Szilasi Szinger úr roppant szépen viselte magát. Amikor meghallotta, hogy maga megsebesült, rögtön kiadta a kiadóhivatalnak a rendeletet, hogy adhatnak magának előleget hetven forint erejéig.

Andor. Ez szép! Majd küldjék el még ma a hetven forintot, – ilyenkor jó, ha az ember nagyobb összeg fölött rendelkezhetik.

Kovács. Szinger úr nagyon megszerette magát. Ma is el fog jönni.

Andor. Ez szép! Itt van a látogatók lajstroma a lap számára, – valami báró Bruchstein is beküldte a névjegyét, pedig nem is ismerem. Úgylátszik, végre megmozdul a magyar arisztokrácia is.

Kovács. Azért jött, hogy a neve az ujságba kerüljön.

Andor. Mit gondol, Izor bácsi, vajjon ez a dr. Külföldy elfogadna-e valamit a gyógyításért?

Kovács. Az örüljön, hogy maga itt van! Maga most akkora reklám, akár egy főherceg. Maga itt úgyszólván tiszteletpéldány – azért ne is kínáljon neki pénzt… Amikor maga sebesülten feküdt a lakásán, a fiúk eleintén nem tudták, hogy mihez kezdjenek. Senki se tudta, hogy lesz, mint lesz… Valaki azt ajánlotta nekik, hogy forduljanak az Alliance Israelite-hoz: annak kötelessége, hogy segítsen magán, mert hiszen maga a liberálizmus áldozata. Sehol se tudták azonban megtalálni az Alliance-ot, pedig a Rombach-utcában is keresték… Végül is a szabadkőművesek segítettek magán.

Andor. Ez roppant szép tőlük!

Kovács. A Dobzse László-páholy titkos megbizással kiküldte egyik előkelő tagját egy fiatal banktisztviselőhöz, aki unokatestvére a dr. Külföldy feleségének… Igy került maga ide.

Andor. Külföldy igen jól bánik velem. Mindenféle kedvezményben részesít. Még dohányoznom is szabad, pedig ez a szanatórium házi szabályai értelmében szigorúan tilos. Tegnap lekülföldyzték a lábamat is.

Kovács. Mit csináltak vele?

Andor. Lekülföldyzték. Dr. Külföldy ugyanis kitalálta a röntgenezésnek egy új módját, amelyet külföldyzésnek nevez. Majd megmutatom magának a képet, amit a lábamról csináltak – nagyon szépen látszik a golyó a térdkalács alatt. A jövő héten megoperálnak, aztán rendben leszek… Mondja, Izor bácsi – befolyt ma valami a Kárpelesz-árvák számára?

Kovács. Nagyon kevés! A vidéki zsidók szép leveleket írnak, de pénzt nem igen küldenek.

Andor. Nem is érdemes ebben az országban nagy dologba fogni! Hogyan viselkedik a bécsi sajtó?

Kovács. Hallom, a Montagsblatt melegen emlékezik meg magáról. Már kerestettem is, hogy átvegyük a cikkét, de sehol sem kapható.

Andor. Pedig a Montagsblatt az udvar lapja!

Kovács. Maga most nagyon híres ember, Gombos. Nem is csodálkoznám rajta, ha ő felsége tudakozódnék a hogyléte után…

Andor. Igen ám, csakhogy én annak idején nagyon kemény cikkeket írtam az Igazság-ba a magyar udvartartásról!

Kovács. Én most már mennék a szerkesztőségbe. Nem fog unatkozni, ha egyedül lesz?

Andor. Dehogy – én most komoly tanulmányokkal foglalkozom… Hallja, mennyi tárca- és különféle-téma van ebben a Lexikonban! Igen érdekes dolgokat lehetne írni a régi Aba-nemzetségről, az Afrika-utazókról, az ágyúöntésről, az agyvelő súlyáról, vagy az asztrológiáról.:. A mi sajtónk alapjában véve igen tudatlan. Fogadni mernék, nem sok ujságíró tudja, hogy mi a különbség az asztrológia és az asztronómia között.

Kovács. Isten velünk, Gomboska! (El.)

Tíz perccel később.

Az ápolónő néhány levelet hoz Gombosnak.

Andor az egyik levél borítékán megismeri Szinger Ada hegyes betüit. Az arca ekkor vérvörös lesz, a szíve megdobban… A borítékban nincs semmi írás, csak egy frissen préselt piros szegfü van benne, a szegfüre hosszu, aranyfénnyel csillogó hajszál van csavarva… Andor óvatosan lefejti a hajszálat a virágról és rácsavarja az ujjára. Később a nyakára csavarja, miközben a hosszu aranyszál végét a szájába fogja. Most már határozott láza van, de azért igen kellemesnek találja az állapotát. Miközben a szíve dobbanásait számolja, ilyenformán elmélkedik magában: A hajszál egy darab az Ada testéből. A mód, a hogyan hozzám juttatta, egy darab a lelkéből… Igen, ez ő: Ada! Egy paránya az enyém már – vajjon enyém lesz-e az egész? Az ajaccioi ügyvéd fiából Ferenc császár veje lett – mert akarta. Mért ne lehetne a kanizsai Gomperz fiából szilasi Szinger veje –? Ha valamikor, hát most lehetnék azzá! Bátran síkra szállottam egy nemes és nagy ügyért… Szemhunyorítás nélkül farkasszemet mertem nézni a halállal… Megsebesültem és most panasz nélkül szenvedek… Érdekes ember vagyok, sőt híres is. A lapok írtak rólam, mindenütt rólam beszéltek. Az emberek sajnálnak, féltik az életemet, még az ellenségeim is tisztelettel beszélnek rólam…

Harminc perccel később.

Szilasi Szinger (belép a betegszobába). Jó napot, kis Gombos! No, hogy vagyunk? Lássa ma sokkal jobb színben van, mint volt tegnap…

Andor. Köszönöm az érdeklődést – méltóztassék helyet foglalni! Igazán szép, hogy képviselő úr személyesen ide fárad…

Szinger. Látni akarom, hogy megvan-e minden, ami kell. Ha valamire szüksége lesz, csak szóljon nekem! Mondta már Kovács, hogy pénzt is utalványoztam magának?

Andor. Mondta – köszönöm… (magában morfondiroz.) Nem, nem – képtelenség! Szilasi Szinger leánya és én – képtelenség!

Szinger. A maga dolga nagy port vert föl a városban. Mindenki arról beszél a kaszinóban és a börzén… Tegnap még a miniszterelnök is tudakozódott maga után…

Andor. Igazán? (Magában morfondiroz.) Mért volna képtelenség? Ő is zsidó, magam is az vagyok… Ha az apámnak úgy beütött volna a vállalata, mint neki, akkor nem volna köztünk semmi különbség…

Szinger. Én nekem most mennem kell…

Andor. Képviselő úr!

Szinger. Nos –? Akar valamit? Szóljon bátran!

Andor. Egy vallomással tartozom önnek. Én szeretem Ada kisasszonyt…

Szinger (megdöbbenve veszi le cvikkerjét). Maga –? (nevetve) maga? (haragosan) maga –? (Fölteszi a cvikkerjét, fagyosan.) Hallja, Gombos, magának láza van –? (Szünet után.) Hát tudja, az én leányom, az egy fiatal leány; maga pedig – (vállat von). Maga egy furcsa ember… (Erélyesen.) Kikérem magamnak, hogy máskor ne tréfáljon velem! Megértett –? (Elmegy. A lépcsőn rosszkedvü; amikor lenn kocsiba száll, már mérges; amikor a Nemzeti Hiradó szerkesztőségébe érkezik, valósággal tajtékozik a haragtól. Magában szól.) Az a Gombos hihetetlenül szemtelen fráter!

Andor (egyedül maradt, ágyán fetreng, az ön-utálattól hörögve monologízál). Egy ilyen rongyos riporter, mint én! Egy ilyen zsidó! Egy ilyen snófler! Agyon fogom magamat lőni…