XIII.
A Nemzeti Hiradó szerkesztőségében, a szerkesztő szobájában. Jelen vannak: Szinger, Kovács és a Kis Sakál. Szinger frakkban van, mivel a miniszterelnök ebédjére készül, – az esti lapokat böngészi, mialatt Kovács beszél a Kis Sakállal.
Kovács (egy óriási könyvvel a kezében). Megjelent a Corpus Juris kommentált kiadása. Erről tárcát kellene írni – de Isten tudja, hol kódorog a sok jogászunk…
A kis sakál. Én megírhatom!
Kovács. Ért maga az ilyenhez?
A kis sakál (sértődve). Annyit talán csak értek hozzá, mint az a kommentáló állat!
Szinger (fölpillant a lapból). Ki cikkezik holnap a lódzi esetről?
Kovács. Senki!… Holnap csak lapszemlét és polemikus rovatot adunk. Holnapután, ha lezajlott a nagy tüntető népgyülés, újra kezdhetjük a cikkezést. (Valaki kopogtat az ajtón) Bujj be!
Egy lengyel zsidó (belép és megáll a szobában, kalappal a fején. Az idegen óriás termetü, lengő szakállu ember. A külseje olyan, mint az ó-testámentumbeli patriarkáké. Suhogó selyemkaftánt visel, finom új kalapot, a nyakán selyemkendőt. Az egész viselkedése egyébként oly önérzetes, fölényes és gőgös, mintha maga Heródes király volna). Gitn Tóg!
Kovács (meghökkenve). Mit akar itt?
A lengyel (mindig német-zsidó nyelven). Melyik itt a lapcsináló?
Kovács (megdöbbenve). Én! Maga kicsoda?
A lengyel. Hát ki volnék? Reb Khájim Kárpelesz vagyok Beregszászról.
Kovács és Szinger (rémülten). Maga –? A lódzi rabbi –?
A kis sakál. Hát magát nem deportálták Szibériába?
A lengyel (méltóságán alulinak találja, hogy a Kis Sakálról egyáltalában tudomást vegyen).
Kovács. Hogy szabadult ki Szibériából?
A lengyel. Hogy szabadultam volna ki Szibériából, mikor nem is jártam Szibériában? Miért jártam volna Szibériában, mikor semmi dolgom Szibériában?
Szinger (krétafehér arccal). No ez – szép dolog!
Kovács (haragosan). De hiszen a lódzi rendőrfőnök magát elfogatta!
A lengyel (fölényesen). Ki a lódzi rendőrfőnök? Ha ezer rubelt veszek a jobb kezembe, akkor a jobb lábára áll; ha ezer rubelt veszek a bal kezembe, akkor a bal lábára áll; ha kétezer rubelt veszek mind a két kezembe, akkor a feje tetejére áll. Ez a lódzi rendőrfőnök!
Kovács (kétségbeesetten). De valami baja csak volt a lódzi rendőrséggel?
A lengyel (gőgösen). Mi az: baj? Ha baj volt, hát neki volt baj. Ha Khájim Kárpeleszt megrúgja a szamár, akkor nem a lábára üt, hanem a fejére.
Szinger. No – ez szép dolog! (Kárpeleszhez:) De hogy lehet akkor, hogy a lapok mind azt írták magáról –
A lengyel (a szavába vág). Én csinálom a lapokat vagy maguk? Ha maguk csinálják, akkor mit kérdik tőlem, hogy mi van bennük? (Kezébe veszi az asztalon levő ujságot.) Ez a maguk lapja? (Hátul az apróhirdetéseknél keresi a fejét – meglepetten.) Hiszen ez nincs zsidóbetükkel nyomatva –?
Kovács (hazafias komolysággal). Mi nem zsidó, hanem magyar lapot csinálunk.
A lengyel (igen határozottan). Nekem mindenki azt mondta, hogy zsidó lapot csinálnak.
Kovács (aki már nagyon ideges). Tulajdonképpen mért jött maga ide?
A lengyel. Ha beszélhetek a fejével, akkor mért beszéljek a lábával? (Szingerhez:) Én most Budapesten akarok letelepedni és szeretném, hogy ezt írják ki a lapjukba, hogy a jámbor zsidók tudják, hol keressenek.
Szinger. No ez szép dolog! (Karpeleszhez:) Nem fogjuk kiírni!
A lengyel (a zsebébe nyul). Hát azt hiszi, hogy ingyen kivánom?
Szinger (haragosan). Tartsa meg a pénzét! Telepedjék le Budapesten, vagy ahol akar, de engem hagyjon békében!
Kovács. Arra pedig figyelmeztetem: ha itt is kuruzslással akar megélni, akkor el fogja toloncolni a rendőrség! (Szivarra gyujt.)
A lengyel (Szingerhez). Zsidó ezen férfi?
Szinger (bólint a fejével).
A lengyel (a fölháborodástól egész testében reszketve az asztalhoz lép – Kovácshoz). Tudja, hogy ma szombat van?
Kovács. Tudom hát!
A lengyel. És maga szivarozik? Pi! (Kovács felé pök.)
Kovács (meredten néz rá). He –?
A lengyel (az ajtóig retirál, ott visszafordul).
A kis sakál (a Corpus Juris kommentált kiadását hozzávágja a lengyelhez).
A lengyel (fölemeli a kezét s elmondja a sodomai és gomorhai nagy átkot a redakcióra, aztán gyorsan távozik. Lenn a lépcsőházban öt-hat kaftános alak várja.)
Egy kaftános (Karpeleszhez). Nos, rabbi?
A lengyel (baljóslatuan). Elmondtam rájuk a sodomai és gomorhai nagy átkot!
A kaftánosok (vad rémülettel). Siessünk! Szaladjunk! Ha fog az átok, akkor minden pillanatban ránk szakadhat a ház!
A lengyel (fölséges nyugalommal). Mit rettegtek, ti kishitüek? Vagy nem vagyok-e veletek! Különben nyugodjatok meg: nem a házbontó, hanem a csődbejuttató átkot mondtam rájuk! (Kilép az utcára, nyomában vannak a kaftánosok, akik e pillanatban szilasi Szingert már fizetésképtelennek tekintik.)
Kovács (a lengyel távozása után). Ilyen szemtelenség!
Szinger. Most szépen vagyunk! Ha kisül, hogy a gazember Budapesten van, akkor a lapok meg fogják rohanni és kitudódik, hogy sohasem volt Szibériában!
Kovács. Ilyen szemtelenség!
A kis sakál (Kovácshoz). Nagyságos úr! kérem –
Szinger (kezét tördelve). Blamáltam magamat! Örökké nevetségessé tettem magamat!
A kis sakál (Szingerhez). Nagyságos úr, kérem –
Szinger. Nem értem az orosz rendőrséget! Annyit dicsérik az erélyét s most kisül, hogy azok is csak málészáju mamlaszok! Hogy ki tudták ereszteni ezt a zsiványt!
A kis sakál. Nagyságos úr, kérem? Majd utána lopódzom Kárpelesznek s kilesem, hol lakik, aztán elmegyek a rendőrségre és följelentem, mint kuruzslót és szédelgőt… A mult héten is kiutasítottak egy csodarabbit, Kárpeleszszel se fognak sokat teketóriázni…
Szinger. Lássa, ez okos ötlet! Maga ügyes ember! Siessen hát!
A kis sakál. Igenis kérem! (Kárpelesz után rohan.)
Szinger. Majd én is szólok a belügyminiszternek… Az ilyen veszedelmes piócákat le kell szedni a szegény nép testéről… (Dörgő hangon.) Az egész dolognak különben az a haszontalan Gombos Andor az oka! (A kalapja után nyul.) Ezért a mocskos lengyelért még meg fogok késni a miniszterelnök ebédjéről! (El.)