XIV.
Külföldy dr. szanatóriumának fogadótermében vagyunk. Délelőtt van, a Zsolnay-kandallón álló óra tizenegyet mutat. Ez a terem olyan, mint a nagy szabócégek szalonja. A falakat selyemkárpitok borítják, a padmalyról kristály-csillár függ le, a terem közepén köralaku kerevet van, mű-pálmával a tetejében.
A teremben nyolc-tíz ujságíró van együtt. Külföldy dr. hívta meg őket, litografált levélben, a „nagyságos Gombos Andor úron végrehajtandó sebészeti műtét szíves megtekintése végett“. A megjelentek között vannak Gombos barátai, a bolyhosok és a Kis Sakál. Addig is, míg a műtéthez hozzáfognak, a szép háziasszony kaviáros és sonkás szeletekkel, sherryvel és marsalával kínálgatja a vendégeit.
Külföldyné ő nagysága nem érdekes, de azért mégis csinos asszony. Az állkapcsa túlerős, a szája pedig nagy, – de az ajka vérpiros, az arcbőre üde, a szeme ragyogó, a termete pedig délceg és gömbölyü. Esti ruhában, villamos fény mellett alkalmasint közönséges asszonynak néznék, de reggeli ruhában, fehér napfényben igen mutatós. Az ujságíróknak nagyon tetszik. Az ő hagyományos ideáljuk ugyan az ideges női ragadozó, a művésznő tipusa, akinek arcán száz szeszélyes nyomot hagyott száz színpadi hazugság maszkja, – de most mégis szenzációsan hat rájuk a női nővényevő tiszta és tisztes nyugalma.
Külföldy dr. szinte nevetségesen hasonlít a feleségére; mintha nem is házastársak, hanem testvérek volnának. Annyi különbség mégis van közöttük, hogy a tanár úr aranykeretü cvikkert visel és tudós körszakállt, amely úgy fénylik, mint a fekete lószőr.
A nagyságos asszony (a vendégekhez). Még egy kaviáros szeletet, szerkesztő úr… Egy pohár sherryt. Ez tiszta pohár, kérem –
Külföldy dr. Egy Panajottit, szerkesztő úr… Tessék, itt a gyújtó! (A főbolyhoshoz, a megkezdett beszélgetést folytatva:) Tudom, a kedves kollégáim közül sokan el fognak itélni ezért, reklámhajhászással fognak vádolni, – de én nem törődöm az ilyen támadásokkal, mert egy magasabb elv érvényesítéséről van szó… Az elv ez: a tudománynak végre szakítania kell a nagyképü titkolódzással! Miért akarjuk mi doktorok a közönséggel elhitetni, hogy misztikus egyéni erők segítségével végezzük a hivatásunkat? Minden művelt ember ma már tudja, hogy az erőnk csak a tudásunk és a szorgalmunk lehet… Aki tiszta és becsületes munkát végez, annak nincs oka a titkolódzásra! Én kinyitom a szanatóriumom ajtaját s azt mondom a nagyközönségnek: legyen szerencsém! A te életedről, a te egészségedről van szó, tehát jogod van hozzá, hogy ellenőrizd a munkámat. Gyere be a rendelő-szobámba és én előtted csinálom a diagnózisomat. Gyere be a betegszobámba és én megmutatom neked a pácienseimet. Gyere be a műtő-termembe és én előtted operálok. A szakembereket is szívesen látom, a doktorokat… Én nem mondom, hogy csalhatatlan vagyok. Tessék engem ellenőrizni! Ha valamit nem jól csinálok és valaki jobban tudja: én szívesen tanulok tőle! Csak semmi hiúság, semmi nagyképüség, uraim – tanuljunk és tanítsunk, forduljunk közös erővel a közös ellenség, a betegség ellen…
A nagyságos asszony (a főbolyhoshoz). Még egy kaviáros szeletet, szerkesztő úr –?
Az asszisztens (bejön, valamit súg Külföldy dr. fülébe).
KÜLFÖLDY DR. … Csak semmi hiuság, semmi nagyképüség, uraim tanuljunk és tanítsunk, forduljunk közös erővel a közös ellenség, a betegség ellen…
Külföldy dr. Megyek! (El.)
A nagyságos asszony. Az uram azt mondta, hogy olyankor szeretné meghívni a sajtót, amikor valakinek a fejét trepanirozzák – az nagyon érdekes műtét… Ez tiszta pohár, szerkesztő úr!
Egy inas (nagy libériában, a Montmorency-család színeiben, kinyitja az ajtó szárnyait, aztán mélyen meghajlik). Kezdődik az operáció!
Mind – az asszony kivételével – a műtőterembe vonulnak. A terem felső világítású kis amfiteáter. Az ujságírók elhelyezkednek a lépcsős padokon. Gombos Andor a terem közepén levő fehér operáló-asztalon fekszik. Az arca nem látható, mivel eltakarja az altató sisak. Andor már elvesztette az eszméletét. Az öntudatnak parányi szikrája, amely benne még lobog, most a kezébe menekült; kétségbeesett szeretettel szorongatja a mellette álló ápoló asszony kezét és kábultságában olyasmit képzel, hogy ez az édesanyja keze. Külföldy dr. és két asszisztens fehér nagy köténnyel az asztal mellett áll. A libériás inas fotografiákat visz körül a padokban; a Külföldy módszere szerint készült képek Gombos térdcsontjait ábrázolják, a beleszorult pisztolygolyóval.
A főbolyhos (az inashoz). Miféle nagy masina áll ott az ablak előtt?
Az inas. Érdekes operációknál azzal csinálják a kinematografikus fölvételeket…
EGY INAS (nagy libériában, a Montmorency-család szineiben, kinyitja az ajtó szárnyait, aztán mélyen meghajlik). Kezdődik az operáció!
Külföldy dr. A páciens már alszik, uraim! Kezdem az operációt… Akit érdekel és akinek jók az idegei, az közelebb is jöhet…
A kis sakál (a főbolyhoshoz). Szabad itt cigarettázni?
A főbolyhos (halkan). Fogja be a száját, mert agyontiprom magát!
Külföldy dr. Ime, uraim, most átvágtam a fedőbőrt…
Egyik bolyhos. Aj! (Krétafehér arccal kisiet a teremből – az inas mosolyogva követi.)
Andor (mialatt vágják, álmában beszélni kezd). Hiszen ha én Esterházy herceg fia volnék, akkor hozzám adnák…
Külföldy dr. (jó idő mulva fölmutatja az összelapított ólomgolyót). Ime a golyó, tisztelt uraim! Az operáció érdemleges része ezzel véget ért – a folytatása már aligha fogja önöket érdekelni… A kedves nőm a szalonban várja az urakat…
Mind (a fogadóterembe vonulnak át).
A nagyságos asszony (az ujságírókhoz). Bemutatom a szerkesztő uraknak leányomat… Editke, nézze meg jól ezeket a bácsikat, ők mind híres emberek!
Editke (négy éves, nagyon bájos és okos kis leány, mosolyogva körbe hajlik).
A nagyságos asszony. Egy pohár sherryt, szerkesztő úr! Még egy kaviáros szeletet… Editke majd tiszta tányért hoz…
EGYIK BOLYHOS. Aj! (Krétafehér arccal kisiet a teremből, az inas mosolyogva követi.)
Külföldy dr. (megjelenik a szalonban; megint redingote-ot visel; a főbolyhoshoz szól). Ha az urak szívesek lesznek írni az operációról, méltóztassék hangsúlyozni, hogy nálam nincs titkolódzás és nincs nagyképüség. A nagyközönséget nem hívhatom meg az operációhoz, de a sajtót, amely a nagyközönség szeme, igenis meghívom…
Az asszisztens (véres köténnyel besiet). Tanár úr, kérem! Tanár úr!
Külföldy dr. (hozzásiet). Nos –!
Az asszisztens (a fülébe súg valamit).
Külföldy dr. (ijedten és fojtott hangon)… No de ez hallatlan lomposság!
Az asszisztens (halkan). Kibontsuk újra?
Külföldy dr. Fölébredt már?
Az asszisztens. Föl!
Külföldy dr. Akkor nem lehet! De az Istenért, mondja, hogyan lehetett erről megfeledkezni?
Az asszisztens (epésen). Nem én feledkeztem meg róla, hanem a tanár úr!
Külföldy dr. (gorombán). Ne kiabáljon ennyi idegen ember előtt! Én igazán nem tudom, hogy minek fizetek én két asszisztenst, ha mindenre nekem kell gondolnom!
Az asszisztens. Mit csináljunk most már?
Külföldy dr. Mit csináljunk? Semmit se csináljunk. Belehalni nem fog.
Az asszisztens. Belehalni nem, de holtáig sánta maradhat!
Külföldy dr. Ne kiabáljon, hanem jőjjön velem! (Az asszisztenssel el.)
A nagyságos asszony (a vendégekhez). Még egy szeletet, szerkesztő úr… Egy pohár sherryt!