VIII.
Vagy hat héttel később, ugyancsak a Nemzeti Hiradó szerkesztőségében.
A szerkesztő szobájában jelen vannak: Kovács szerkesztő, Gombos Andor és Kapuváry András. Az utóbbi gibic minőségben. A szerkesztő, bár a túlfűtött szobában pokoli a hőség, télikabátban jár fel alá. Gombos ingujjra vetkőzött, de a kalap a fején van, mint mindig, ha a fölebbvalóival beszél. Nagy szivarfüst.
Kovács (gondolataival csatázva). Csak vigyázzanak, kérem, hogy baj ne legyen!
Gombos (a szerkesztői íróasztal fiókjában kotorászva). Hol van az orfeumjegy?
Kovács. Csak a tördelés menjen simán!
Gombos (dörgő hangon). Hol van az orfeumjegy? Ki merte megint elvinni? El fogok menni jegy nélkül az orfeumba s ha valakit a helyünkön találok, azt rendőrrel vezettetem ki. Biztos, hogy valami kiadóhivatali kamasz vitte el! Azok már úgy bánnak velünk, mintha rabszolgák volnánk!
Kovács (magában). Éppen ma! Éppen ma!
Gombos. Ennek már a fele se tréfa! Én nem mulatságból, hanem kötelességből megyek az orfeumba… Azt hallottam, hogy valami Mici Rici nevü bécsi énekesnő fog föllépni, aki egy kuplét énekel, aztán egy feketesárga zászlót vesz ki a szoknyájából… Ha ez igaz, akkor ma vér fog folyni az orfeumban. Nini – a jegy itt van! (Zsebre teszi.)
Kovács. Csak túl volnánk már rajta!
Gombos. Hát magát mi lelte, Izor bácsi?
Kovács. Ne bolondozzon most velem! A nőm minden percben várja a szülést és az anyósom már kétszer telefonált utánam!
Andor (a meglepetéstől elképedve). Nem igaz!
Kovács. Mi nem igaz?
Andor. Hogy magának neje legyen, igazi, eleven asszony-neje és anyósa? Én mindig azt hittem, hogy Kemény úr magát lapzártakor tokba csukja és elteszi a kiadóhivatalban… De magának nappal neje van és anyósa? És most gyereke lesz? Fogadni mernék, hogy írótollal a füle mögött születik…
Kovács (nem ügyelve Andorra). Csak túl volnánk már rajta!
Andor. Ez magát annyira izgatja?
Kovács. Hogy ennek éppen éjjel kell megtörténnie, amikor nappal is meglehetett volna! És éppen ma, amikor holnap vasárnap van és ötvenkétoldalas lapot adunk! A lapot a Kis Sakál fogja csinálni, ő az egyetlen tisztességes ember a redakcióban…
Andor. Már az igaz, – ahány zár van az asztalokon, azt már mind feltörte.
Kovács. Gombos! Hány politikai szenzációt adott le a nyomdába?
Andor. Kettőt.
Kovács. Az kevés! Maga kezdte a politikai szenzációk rovatját – hát most csinálja is.
Andor. Tehetek én róla, hogy mostanában mindennap csak két szenzáció történik? Ennyit is csak nagy kínnal tudtam kiszorítani… Az egyik szenzáció az, hogy a kereskedelmi miniszter hosszan értekezett szilasi Szinger úrral; ebből azt kombináltam, hogy a miniszter kikérte Szinger úr véleményét a budveiszi kereskedelmi kamara ismert határozatának ügyében. Notabene, én jól tudom, hogy az oláh-berényi postamester előléptetéséről beszéltek, de én nem tartozom ezt tudni és remélem, a félhivatalos nem lesz olyan szemtelen, hogy rámcáfoljon… A második szenzáció az, hogy a horvát bán Zágrábból Budapestre érkezett és hogy a kormány poziciója ennélfogva megingott…
Kovács. Hallja, hagyjon engem békében a maga bánjával! Ezt megírta már legalább tízszer, mások pedig megírták már százszor. A bánt ki fogja dobni a cikkből!
Andor. Kidobhatom, de akkor csak egy politikai szenzációnk lesz!
Kovács. Holnap vasárnap van, holnapra legalább kettőt vár a publikum! (A telefon csönget, Kovács kezébe veszi a kagylót.) Én vagyok! Igen! Megyek már! (Gomboshoz.) Hallotta, mit mondtam? Még egy szenzációt kell leadnia! (Kirohan, beszól a riport-terembe.) Kis Sakál, ügyeljen a lapra! Gombos még egy szenzációt ad! Ha lehet, még benézek tördeléskor… (Elrohan.)
András (Andorhoz). Tehát nem mehetünk az orfeumba?
Andor. Dehogy nem! (A ruhafogashoz megy és kéziratot vesz ki a kabátja zsebéből.) Második politikai szenzációnak leadom a lódzi esetet. Vérző szívvel teszem, mert a Heti Lapok-nak írtam, onnan kaptam volna érte tíz pengőt…
András. Mi az a lódzi eset?
Andor. Lódz iparváros és járási székhely Piotrkov orosz-lengyel kormányzóságban a Pallasz-lexikon szerint… A lódzi eset pedig az, hogy az ottani rendőrség letartóztatta és Szibériába subolta Khájim Kárpelesz csodarabbit, aki kézföltevéssel szokott gyógyítani. Azért csípték el, mivel tilalom ellenére tartózkodott Lódzban.
András. És ez politikai szenzáció?
Andor. Ha akarom nem az, ha akarom az. Én tulajdonképpen imádom a muszkákat, mert ők a világ legkülönb népe. Ők tudják, hogy az abszolutizmus a legbecsületesebb kormányforma. Abszolut államban az uralkodó felelős a kormányzásért. Parlamentáris államban senki sem felelős, mert a többség az tulajdonképpen senki. A parlamentárizmus az abszolutizmus bürokratikusan fölhigított formája. A parlamentárizmus a politikai condottieri abszolutizmusa… Ha egyszer ráérek, ezt mind meg fogom írni egy könyvben! Az orosz kormány különben szolgálatot tesz a szegény és elmaradt zsidó népességnek, ha ezeket a piócákat, a népbolondító csodarabbikat, leszedi a testéről…
András. De hol marad a politikai szenzáció?
Andor. Mindjárt megtudod, fiam! Én ezt a cikket eredetileg a Heti Lapok-nak írtam, amelynek inkonyitó munkatársa vagyok. Annak a szerkesztője tudvalevőleg r. k. ember – ez a két betü Budapesten azt jelenti, hogy régen kikeresztelkedett, nyomban a születése után, – az olvasóközönsége azonban az előkelő zsidóságból telik. A Heti Lapok ennélfogva, hogy zsidóellenség hírébe ne keveredjék, Budapest legzsidóbb lapja. Valóságos pán-héber organum és ha Lisszabonban vagy Szalonikiben pofon ütnek egy jordánt, a lap keresztényei mindjárt úgy visítanak, mint a fába szorult féreg. Ennek a lapnak a közönségét szabad óráimban pán-héber cikkekkel szoktam megtréfálni, darabját tíz forintért szállítom. Ez is olyan! Mi történt Lódzban? Elfogtak és Szibériába toloncoltak egy szegény ördögöt. Ki ez az ember? Beregszászi lakos, tehát magyar alattvaló. Mit vétett? Kézfeltevéssel gyógyított – legrosszabb esetben tehát kuruzsló volt. Kérdem most már: szabad egy magyar állampolgárt be nem bizonyított kuruzslásért Szibériába deportálni? De menjünk tovább. Tegyük fel, hogy egy Esterházy gróf azzal mulatott volna Lódzban, hogy hipnotikus kísérleteket csinál, esetleg szuggesztió útján gyógyítani próbál. Ha nem orvosdoktor az illető gróf, akkor ez is csak kuruzslás, akár a csodarabbié. És tegyük föl, hogy az orosz hatóság ezért Szibériába küldené Esterházy grófot… Nyugodtan eltűrné ezt a magyar kormány és a közvélemény? Bizonyára nem! Miért tűri mégis nyugodtan azt, ami Khájim Kárpelesszel történt? Mi a különbség Esterházy gróf és Kárpelesz között? Társadalmi tekintély, műveltség és vagyon dolgában óriási különbség van köztük, egyben azonban egyformák: magyar állampolgár mind a kettő. A törvény azonban nem törődik sem családi tekintéllyel, sem vagyonnal és műveltséggel, hanem kimondja, hogy minden magyar állampolgár egyenlő. Az állam tehát ugyanolyan védelemmel tartozik Khájim Kárpelesznek, mint Esterházy grófnak.
András. Van is valami a dologban…
Andor. Ostobaság az egész! Menjünk az orfeumba! (Fölveszi a kabátját.)
A kis sakál (helyettes szerkesztői méltóságának tudatában belép és leül az íróasztalhoz. Mindenek előtt egy szivart vesz ki a Kovács fiókjából. Aztán sorra megnyomja a szolga-szobákba és a szedőterembe vezető villamos gombokat). Gombos úr, én egy cikket kapok öntől.
Andor (az asztalra dobja a kéziratot). Ehun ni!
A kis sakál (összeráncolt homlokkal nézi a cikket, aztán visszadobja Andornak). Tessék rátenni a nyomdai jelzést.
Andor (körülnéz, hogy mit vágjon a Kis Sakál fejéhez, majd meggondolja magát és kék ceruzával odaírja a kézirat fejére: Cicero). Parancsoljon, kérem!
A kis sakál (könnyedén). Nem várja meg, míg átolvasom?
Andor. Már két hete, hogy nem ütöttelek pofon, fiam, de ez még nem ok arra, hogy nagyzási hóbortba essél! (Andrással elmegy, – becsapja maga után az ajtót.)
A kis sakál (a cikket nézi, magában elmélkedik). Azt írta rá, hogy cicero! Ő azt hiszi, hogy én olyan tökkel ütött vagyok, hogy nem tudom, hogy cicero a vezércikk… Tény azonban, hogy én ezt nem tartozom tudni, mivel fiatal kezdő vagyok… Ha most a Gombos sületlenségét leadnám vezércikknek, a vezércikket pedig, amelyen semmi jelzés sincs, leadnám második cikknek, ebből óriási konfúzió lenne… Nekem nem lenne semmi bajom, legfölebb összeszamaraznának, mivel Gombos áldozata vagyok… Ha valakit elcsapnának ezért a laptól, az ő lenne, nem én…
A főszedő (belép). Megvan a cicero?
A kis sakál (szó nélkül odaadja neki a Gombos cikkét).
A főszedő (megnézi a kéziratot, nagy megelégedés hangján). Három kolumna éppen – szépen férünk! (El.)
Eredmény: 1. a Nemzeti Hiradó ünnepi számában erősen pán-héber vezércikk jelenik meg. 2. Gombos Andor és Kapuváry András Mici Rici társaságában vacsoráznak.