X.
Gergely ismét magára maradt. Visszaült a gyepre. A raboknak egy üstben levest hoztak, és hozzá otromba fakanalakat. A török, aki hozta, ott állt, mig ettek, s hogy egy rab susogva hozzászólt egy másikhoz, azt a török felrugta.
A levesbe Gergely is belekóstolt. Lisztes leves volt, sótalan, zsirtalan. Reggel és este ez a tábori rabok eledele. Hallott erről Gergely eleget beszélni.
Letette a kanalat, és elhuzódott az evőktől. Lefeküdt a fübe. A rabok is lassankint abbahagyták az evést és elfeküdtek, el is aludtak.
Csak Gergely nem aludt. A szeme olykor könynyel telt meg s a könny lecsordult az orcáján.
A hold egy kópjányira volt már az ég alján és megvilágitotta a sátorok aranyos és lófarkas gombjait, a dsidák hegyét, az ágyukat.
A hosszúnyaku őr valahányszor elsétált mellette, mindig egy pillantást vetett reá.
Gergelyt bántották ezek a pillantások. Szinte megkönnyebbülten érezte magát, mikor az óriás török nagy vállas alakját látta újból közeledni.
Egy cső kukoricát rágott azon nyersen, amint találta. Őt úgy látszik nem tekintették sem őrnek, sem rendes katonának: hagyták lődörögni, ahol neki tetszett.
– Mind letördelték a táborverők előlünk, – szólt panaszosan a hosszúnyakunak. – Alig, hogy ezt az egy csövet találtam.
– Vagy a hitetlenek takaritották el, – felelte az mogorván. – Mert olyan ez a nép, hogy ha neszét veszi a töröknek, mindent betakarit éretlenül is.
Azzal tovább sétált a rabok körül.
Az óriás leette a szemet a kukoricáról, aztán a csutkájába harapott.
– Te nem kapsz enni? – kérdezte Gergely.
– Kapok, felelte a török, de előbb a janicsároknak adnak. Én most vagyok hadban először.
– Azelőtt mi voltál?
– Csordás, – felelte a török. – Elefántcsordás. Teheránban.
– Mi a neved?
– Hasszán.
Egy másik janicsár ült mellettök a fűben. A markában főtt gerincdarabot tartott. Bicskával faragta róla a húst. Ez ekkor megszólalt:
– Mi csak úgy hivjuk, hogy Hajván, mert marha.
– Miért volna marha? – kérdezte a diák.
– Azért, – felelte a janicsár, a csontot a háta mögé dobva, – mert mindig azt álmodja, hogy ő a janicsár-basa.