XXIII.
Veli bég elszörnyüködve hallotta az úton visszatérőben, hogy mi volt a titkos párbeszéd.
– Te meg vagy bolondulva! – mondotta Bálint úrnak. A nyakamat teszem rá, hogy az éjjel már bent hálsz a vértoronyban.
S egész éjjel ott járt az udvaron, várta a szultán itéletét.
Azonban az itélet sem azon éjjel, sem a következő napon nem érkezett meg. E helyett egy hét mulva az öreg sejk-ül-iszlam, a törökök hercegprimása jelent meg a Héttoronyban.
– Valami nevezetes gyaur van itt, – mondotta a bégnek. Török Bálint a neve.
– Igen, – felelt a bég hajladozva.
– A padisahnak, (Allah nyújtsa hosszúra életét), kedves gondolata az, hogy ezt az embert Magyar tartományunk kormányzójává tegye, s nem akar áttérni a hitetlen eb.
– Kutya.
– Arra kértem őt (Allah nyújtsa hosszúra életét), hogy hadd nézzem meg a foglyot, talán tehetek valamit. Tudod fiam, öreg és tapasztalt ember vagyok.
– Bölcsek bölcse vagy sejk, korunk Salamona.
– Én is azt gondolom, hogy egy kis türelemmel minden csomónak meg lehet találni az oldóját. Hátha meghatja az, hogy én magam hozom el neki a próféta világosságát. Először csak figyelni fog rám, aztán maga se veszi észre, hogyan cseppenik szivébe az igaz hit első magvacskája.
– Elég értelmes ember.
– Aztán látod fiam, ha megforditjuk ezt a gonosz hitetlent, nagy örömet teszünk vele a padisahnak.
S egyszerre mondották utána:
– Allah nyujtsa hosszura életét!