XXX.
Éjfél volt, mikor Gergely visszatért.
– Itt van e még a bagolyképü török? – kérdezte, amint a korcsmába belépett.
– Alszik, – felelte Milciades.
– Megteheted, hogy holnap tizenegy óráig aludjék?
– Meg, – felelte a kocsmáros.
Azzal poharat vett elő. Vizet töltött bele, és valami port kevert el benne. A por elolvadt, mint a só.
Azután felrázta a törököt.
– Hé Bajguk! nem akarsz-e haza menni?
A török fölemelte a fejét, és zavaros szemekkel nézett maga elé.
– No idd meg ezt az egy pohár vizet, aztán menj haza.
A török rá se nézett a pohárra, csak kinyujtotta a kezét. Azután fölhajtotta. Ismét maga elé nézett. Egy mozdulatot tett, hogy föltápászkodjék, de megint csak visszahanyatlott.
Gergely öt aranyat nyomott a korcsmáros markába.
– Légy nyugodt, – szólt Milciades. – Ez innen el nem mozdul holnap estig egy tapottat se.