KILENCEDIK KÉP.
Tündérország kis kapuja. A kerítésen belül édes halk ének hangzik, amelyet csengőcskék kisérnek.
Halál pipával a szájában, virággal a kalapja mellett, egy nagy tarisznyával az oldalán, vállára vetett kaszával jön balról, a kapuig megy, bekiált. Hé tündérnép! Éneklő hangon. Itt vagyok! Itt vagyok! Itt az öreg apó! Hé! A kaszafokával megveri a kapufélfát, visszamegy a fatőrzsig, arra komótosan leül, maga mellé támasztja a kaszát.
Tündérek nagy zsivajjal kitódulnak a kapun, versenyt futnak a Halálhoz, visongatva, Halál apó! Kedves Halál apó! Öreg apó! Apó! Apó!
Halál kinyitja a két karját a tündérek elé. Gyertek, gyertek pulyáim, kedves kis tündérek! Ide, ide az ölembe!
Tündérek sívalkodva, kacagva a térdére, a vállára, a nyakába másznak a Halálnak,
Halál nem bír velük. Lassan, lassan kis bolondok, lehúztok, ejnye no, megesztek… cirógatja, csókolgatja a tündéreket.
Tündérek ki a Halál térdén ül, ki a vállán, ki mellette a padon, ki elébe kuporodott a földre,
1. tündér a térdén ül. Jaj de régen nem volt már itt Halál apó.
2. tündér a vállán. Én megálmodtam az éjszaka, hogy eljön máma.
3. tündér. Mit hozott?
Tündérek. Mit hozott? Mit hozott? Mit hozott? Kapkodnak a tarisznya felé. Nekem? Hát nekem? Nekem is? Halál apó? Halál apó!
Halál. Csendesen kis gonoszok. Ne bántsátok a tarisznyát, összetöritek a vásárfiát.
Tündérek nyugtalanul szökdécselnek. Mit hozott? Halál apó! Mutassa! Mutassa! Mit hozott? Nekem? Nekem?
Halál. Sssss… várjatok sorotokra, tudjátok hogy Halál apó sohase jön üres kézzel. Ereszd el azt a tarisznyát fiam… Hátrafordul. Te meg mit csinálsz ott? Egy tündér a kaszával játszik. Megint nem hagysz békét annak a kaszának?
4. tündér. Csak azt nézem, milyen éles. Oszt mégse vágja el az újjamat. Ni! Húzgálja a kasza élén le meg fel az ujját.
Halál. Ne bántsd már, mert kiveszed az élét. Hogy ezek sose maradhatnak! Nohát gyöngyeim, csend legyen… Előveszi a tarisznyát.
Tündérek tapsolnak, ugrálnak, mind odadugja a fejét.
Halál belenyúl a tarisznyába. Most majd meglássátok, kis tündérek, micsoda sok fura játékjok van az embereknek. Előhúz egy régi módi pisztolyt. Pú, pú, pú!
1. tündér. Jaj mi az?
2. tündér. Mi ez Halál apó?
3. tündér. De furcsa!
4. tündér. Nem látok, eresszetek!
Tündérek. Jaj mutassa! Mi ez? Mi az? Hol van? Hadd lám?
Halál. Hát tündérkéim, ezt úgy híjják hogy: puska!
1. tündér. Hogy hijják?
Halál. Puska.
Tündérek. Puska. Puska. Puska. Nevetnek.
2. tündér. Oszt micsoda játék ez?
Halál. Hát ez olyan játék, hogy egyik ember megöli vele a másik embert.
Tündérek némán bámészkodnak egymásra.
Halál. Oszt akkor a másik ember meghal. Én meg viszem.
Tündérek. Ó, c, c, c, jaaaaaj c, c, c, ó.
3. tündér. Osztán hogy csinálják azt Halál apó?
Halál. Ide nézzetek. Látjátok ezt a csövet ni?
Tündérek. Látjuk. Látjuk. Látjuk.
Halál. Ebbe a csőbe beledugnak egy kis golyót, akit ólomból csinálnak. Ezt itt meg, itt ni, ezt úgy hijják hogy kokas. Ezt itt, így, felhúzzák, oszt akkor itt megint lecsapják, neki a golyóbisnak, oszt ez olyan erős, hogy kitoszítja a puskából a golyóbist, bele a másik emberbe. Annak oszt kámpec.
Tündérek. Jaj de furcsa. C, c, c. De érdekes.
1. tündér. Hát mér öli meg egyik ember a másikat?
Halál. Nem férnek egymástól. Mindig bajok van egymással.
4. tündér. Olyan rosszak az emberek, Halál apó?
Halál. Nem rosszak… emberek. Van nekik ennél nagyobb puskájok is, akinek a csöve ilyen hosszú. Mutatja a fél karján. Avval meg az állatot ölik meg. A nyuszit, az őzet, meg a szép madarakat, a galambot, a szárcsát, a gémet.
2. tündér. A nyuszira is haragszanak?
3. tündér. A galambocskára is?
Halál. Dehogy haragszanak. Szeretik. Úgy szeretik, majd megeszik. Megölik, megeszik.
1. tündér. Hallga!
Tündérek. Jaj! Ó! Jaj! Ó! Borzadoznak.
4. tündér kihúz a tarisznyából egy pápaszemet. Nini tündérek!
Tündérek. Mi ez? Hát ez mi? Hadd nézzem! Mutasd! Mi az?
1. tündér. Halál apó, ez miféle puska?
Halál. Melyik te? Mit vettetek ki a tarisznyámból?
4. tündér. Ezt ni. Mi ez? Magosra tartja.
Halál nevet. Hoccide csak. Elveszi a tündértől. Ez meg, pintyőkéim, pápaszem.
Tündérek tanulják. Pápaszem, pápaszem, pápaszem.
5. tündér. Pávaszem.
2. tündér. Nem pávaszem te, pápaszem.
Halál. Ez nem puska, ez még gonoszabb jószág. Kiveszi a szájából a pipát, leteszi maga mellé a fatörzsre. Azt már meséltem a múlt héten, ugyi, hogy a halandók nem maradnak mindig fiatalok, mint a tündérnép, hanem megöregszenek.
1.
2. ⎫
⎬
⎭ Tündér.
Igenis.
Halál. Legelébb is a szemök öregszik meg. Az azért van, hogy mindig kevesebbet lássanak abból a szép világból, akitől nékik maholnap el kell búcsúzni.
1. tündér erősen köhög.
Halál. Mi lelt te kis ártatlan? Mit csinálsz… nini, hát nem pipál? Teszed le mindgyárt!
Tündérek nevetnek.
1. tündér köhögve visszaadja a pipát a Halálnak. Felhőcske jött belőle.
Halál. De az emberek ravaszabbak szeretnének lenni, mint Halál apó, osztán ilyen üvegszerszámot akasztanak az orrukra, hogy jobban lássanak a tulajdon szemöknél. Oszt mikor már járni se tudnak Felteszi a pápaszemet. csak ott ülnek a kuckóba, Jobbra-balra bólogat. oszt nagyokat suhajtanak, úgy nézik a szép világot.
Tündérek nevetnek.
Halál. Ne, tedd fel csak. Odaadja a pápaszemet a 2. tündérnek.
2. tündér felveszi a pápaszemet. Mind kacagnak, körülugrálják.
Tündérek. Jaj de csúnya! Jaj! Pápaszemes! Vénasszony!
2. tündér tréfásan sóhajtozik, tipeg. Jaj de öreg vagyok! Ó szép ifjuságom! Odahajlik egy tündér arcába. Halál apó én ezen semmit se látok!
Tündérek összevissza. Mutasd! Mutasd! Add ide! Nekem is! Add ide már! Nyújtogatják kezecskéiket. A pápaszem sorba jár.
Halál eközben a tarisznyából egy csomó ezüstöt-aranyat szedett elő, rázza a markában.
Tündérek Hát az mi? Mi az? Jaj mi az? Mit zörget? Mi zörög? Mi van a markába?
Halál feldobja a markában a pénzt, a levegőben csillog az arany-ezüst. Tudjátok-i mi ez? Megint hintáltatja a pénzt, aztán szétteszi a két tenyerét. Nézzétek! Nézzétek, szép ez tündérkéim?
1. tündér. Jaj de csúnya.
2. tündér. Miféle göringyek ezek?
3. tündér. Tán aszalt gyümölcs.
5. tündér. Ez bizony nem szép.
Tündérek Csúnya, csúnya, csúnya, csúnya, jaj de csúnya.
Halál nevet. Ezt úgy hijják hogy pénz.
Tündérek. Pénz, pénz, pénz, pénz,
1. tündér. Nem szép szó!
Halál. Pénz. Ezt szeretik az emberek a legeslegjobban a világon. Jobban mint a kék eget, jobban mint a zöld erdőt, jobban mint a sárga rigót, jobban mint a piros virágot. Jobban mint az apjokat-anyjokat, testvéröket, gyereköket, ipat-napat, ángyot-sógort, minden pereputtyokat.
Tündérek fejüket csóválják, nagyon csudálkoznak. Hallga. Hallga már. C, c, c. Hm, hm, hm.
Halál. Nesztek, játsszatok véle. Pénzt tesz a kezecskéikbe.
1. tündér. Nem kell nékem.
2. tündér. Nekem se.
3. tündér. Énnekem se. A földre szórják a pénzt.
Tündérek. Ne adjon. Nem kell. Csúnya pénz. Nem kell. Hátradugják a kezüket.
1. tündér. Pattogatott tengerit nem hozott, Halál apó?
Halál. Tyű az ántiját, elfelejtettem.
2. tündér. Pedig azt igért a minap.
3. tündér. Az nagyon jó lehet.
Tündérek. Pattogatott tengerit, pattogatott tengerit, pattogatott tengerit…
Halál. Ejnye, ejnye vén szamár fejem. No majd ha megint eljövök, teszek a tarisznyámba vagy száz zsákkal.
Tündérek. Jaj de jó, jaj de jó, jaj de jó.
4. tündér megrázza a tarisznyát. Zörög még itt valami!
Halál. Az ám, ni, várjatok csak! Kikotor a tarisznyából egy csomó karikagyűrűt. Ehen van ni.
Tündérek ágaskodnak. Hol van? Hadd lám! Mi az? Mi az?
1. tündér. C, lyukas pénz.
2. tündér. Karikába semmi.
Halál. Csend, pintyőkéim. Ennek a neve: gyűrű. Karikagyűrű.
2. tündér. Hát ez mire való, Halál apó?
Halál. Mert a halandóknak olyan hitvány szivök van, hogy avval csak egyet tudnak szeretni. Egy ember egy asszonyt. Ezt a karikagyűrűt osztán az ember ráhúzza az újjára annak a bizonyosnak, akit elszeret. Evvel bijjogozza meg, hogy hát ez az a bizonyos akit ő szeret. Különben elfelejtené.
1. tündér. Jaaaaj…
Halál De ahogy a gyűrűt ráhúzta, attól fogva nem szereti azt a bizonyost. Olyan furcsa jószág ez a karikagyűrű.
Tündérek csudálkoznak, nevetgélnek.
2. tündér. Ezt a sok kis karikát is a kertjében szedte össze, Halál apó?
Halál. Abba, tubicáim, abba.
3. tündér. Ahol a keresztfák nőnek?
Halál bólint. Ahol a keresztfák nőnek. No kinek kell ebből a szép karikagyűrűből? Nesztek, nesztek… Kinálja a két nyitott markában.
1. tündér. Nem kell nékem!
2. tündér. Nekem se!
Tündérek. Nem kell, nem kell, nem kell, nem kell.
1. tündér. Mink mind egyformán szeretjük egymást.
2. tündér. Mint virág a virágot.
3. tündér. Mink nem teszünk személyválogatást.
4. tündér. Nem bizony!
Tündérek. Bizony nem, bizony nem, bizony nem… Mind gyöngéden ölelkeznek.
Halál. Ó ti áldott szivű tündérek. Gyertek, hadd szeresselek meg. Néhány tündért magához ölel, cirógatja a képüket, simogatja a hajukat. Hát akkor visszavisszük az én földemre ezt a sok sárga karikát, jó? Megint szétosztogassuk a halandók közt, hadd örüljenek, nem igaz? De egyet itt tartok a tarisznyába, oszt aki rossz lesz, Fenyeget az ujjával. az ujjára húzzuk a csunya gyűrűt!
Tündérek. Jók leszünk, jók leszünk, jók leszünk.
Halál. Azér! Van-i még valami a tarisznyába?
Tündérek. Jaj, mi van még, mutassa, mutassa, hadd nézzük…
Halál a keze a tarisznyában. Hohohó, ezt meg majd itt felejtettem már a tarisznya fenekén! Itt van la! Egy királyi koronát húzott ki a tarisznyából.
Tündérek. Mi ez? Mi ez? Mi ez? Mi ez?
Halál. Ez? Korona. Ko-ro-na. Király fejébe való korona.
1. tündér. A halandóknak is van királyok?
Halál. Van hát, hogyne volna. Nem tudnak azok király nélkül ellenni.
2. tündér. Oszt hány királyok van?
Halál. Hány? Hát egygyel kevesebb. Mert egy király épen máma halt meg. Annak a fejébe volt ez a korona.
3. tündér. Hát a király is meghal?
Halál. Meg ám, a királynak is csak meg kell halni.
1. tündér. Osztán mégis félnek tőle?
Halál. Jobban mint az öreg istentől.
1. tündér. Halál apó a királynál is nagyobb úr.
Halál. Meghiszem azt! A koronát egyik tündér kezébe adta, a korona kézről-kézre jár, nézegetik, emelgetik.
2. tündér. Halál apó a királynak is parancsol?
Halál. Bijon hogy parancsolok! Büszkén megsodorja a bajuszát. A király mikor Halál apót meglátja, leveszi a fejéről az arany koronát, olyan illedelmesen köszön Halál apónak. Pedig az én fejemben csak ez az ócska zsíros kalap van ni, akit most ezer esztendeje vettem debreczeni vásárkor. Mig ezeket mondja, a pipáját kiveri a tenyerébe és belenyomja a szájába a bagót.
Tündérek már gurigáznak a koronával, nagy félkörbe állanak, nevetve guritják egymás felé.
1. tündér. Mit vett most a szájába Halál apó?
Halál. Én? A bagót.
1. tündér. Micsodát?
Halál. Mondom, a bagót.
Halál. Az, lelkem, az a legjava a pipának. Sercent egyet, aztán átteszi a bagót a másik oldalra. Egy pofa bagónál nincs jobb a világon.
1. tündér. Adjon egy kicsit, Halál apó.
Halál kacag. Mi kell neked, te? Bagó?
1. tündér. Bagó. Adjon.
Halál. Pipás embernek esik az jól, te. Nem vagy te pipás ember, mert te tündér vagy.
1. tündér pityeregni kezd. Bagót adjon, bagózni akarok.
Halál. Na, ne ríjjál már, inkább adok egy kicsit. Megállj no. Benyúl a szájába.
Tündérkirályné megjelenik a kapuban. Micsoda pityergést hallok az én portámon? Ki mer ríni szép Tündérországban?
Halál. Adjon isten jónapot, kedves szomszédasszonyom.
Tündérkirályné. Adjon isten kelmednek is, kedves szomszéduram. Hát kelmed itt ül? Én meg nem is tudtam.
Halál. Itt volnék, kedves szomszédasszony.
Tündérkirályné. Régen nem volt erre mifelénk, kedves szomszéd. Mér kerüli el a szegény tündérkirályné házatájékát?
Halál. Nem volt érkezésem mostanába, kedves szomszédasszonyom. Sok volt a dolgom.
Tündérkirályné. Mér volt sok dolga, kedves szomszéd?
Halál. Hát, kedves szomszédasszony, most volt a nagy aratás ideát az én földemen. Háború volt.
A tündérek közben már kigurították a koronát, utána szaladtak, a baloldali kulisszák közt játszadoznak, behallatszik a lármájuk.
Tündérkirályné. Háború? A kerítésre könyököl a két karjával.
Halál. Háború. Egyik nemzet neki a másik nemzetnek, ölték, gyilkolták egymást. Oszt ilyenkor terem a pestis, kolera, mindenféle nyavalya. Úgy hullottak a halandók, mint a kalász. Olyan termésem volt, alig győztem a takarást.
Tündérkirályné. Mindennap emlegették a kis tündérek Halál apót, hogy hol marad mostanába? Nagyon megszerették kelmedet az én kis cselédeim.
Halál boldogan nevet, megsimogatja a mellette szepegő tündér fejét. Jól is esik a szeretet öreg szívemnek. Csak itt tanálok egy kis szeretetet… igaz a, el is felejtettem a bagót. Kell-i még a bagó?
1. tündér. Bagót! Bagót! Tapsol örömében.
Tündérkirályné. Ejnye liliomadta, rozmarinteremtette! Mi kell neked te, bagó?
Halál. Ne adjunk neki egy kis bagót? Azér ritt a kis ártatlan.
Tündérkirályné. Nem ám, kedves szomszéd, hogy is gondolt olyat? Bagót adni a kis tündérnek! De még magára is haragszok érte, nagyon éreztem a minap a száján.
Halál. Már pedig nincs az a virág, akinek szebb szaga lenne. A kis tündérhez. No, ne pityeregj, gyere ide, hadd cirógatlak meg. Az ölébe vonja, cirógatja. Szereted-i az öreg Halál apót?
1. tündér. Szeretem.
Tündérkirályné. A kelmed népe nem szereti kelmedet?
Halál. Bizony, kedves szomszédasszony, nem vagyok nagy szeretetbe az emberek előtt. Félnek tőlem, ijesztgetik velem egymást, útálnak mint a bűnöket, gondolni se igen mernek rám. Simogatja a tündér fejét. Ide járok egy kis szeretetért, kell a belső részemnek a jó érzés.
Királyfi megjelenik a jobb sarokban. Leoldott kardjára támaszkodva jön lassan, rongyosan, hajdonfővel. Megáll, megtörüli a homlokát és kardjára támaszkodva hallgatja a Halált. Nem látják, hogy ott van.
Halál. Azt hiszik az emberek, kedves szomszédasszony, hogy hát én vagyok a legnagyobb ellenségök.
Tündérkirályné. Ó a balgák.
Halál. Hát pedig el nem hinnék, hogy igaz jóakarójok vagyok, jó szívvel vagyok hozzájok, csak jót teszek vélök. Féltik a nyakukat ettől az ócska szerszámtól felveszi a kaszát, megrázza, míg oda nem suhintok. Mikor osztán lekaszáltam őket, egyszeribe megbékélnek az öreg Halállal, megcsendesednek, megboldogulnak. Látná csak, kedves szomszédasszony, hogy felderül a képök, mikor kiterítem őket. Behunyják a szemöket, oszt elkezdenek mosolyogni, osztán mosolyognak. Se haragszanak, se rínak, se káromkodnak, se irígykednek, se óhajtanak, se sohajtanak. Mosolyog az mind, mint a gyermek, mikor angyallal álmodik. Bécsi rongy, szappan, márciusi hó, rózsavíz, tudósasszony írja-zsírja meg nem tudta úgy szépíteni az orcájokat, ahogy a kegyetlen öreg Halál. A tündér simogatja a kasza nyelét. Mikor úgy végignéztem őket a terítőn, a lelkem is örűl, kedves szomszédasszony.
Tündérkirályné. Áldott a maga mestersége, kedves szomszéd.
Halál. Áldott az. Áldott. Ezt hallgassa meg, szomszédasszony. Üldögélek a minap az árok partján, fenem a kaszámat, mert igen kicsorbult volt az éle most aratáskor. Lenézek az árok fenekére, hát ott fekszik egy vén koldus csavargó. Szennyes-rongyos inge-gatyája, dülled kifelé a szeme az éhségtől, sáros a szakálla, sebes a lábai, ott hever maga mocskába, ellepte a testét a nyű.
Tündérkirályné. Ó be rettentő.
Halál. Felkaptam éles kaszámat, egyet suhintok, elszólítottam az árnyékvilágból. Megmosták, tiszta gyolcsba takarták, meghúzták a harangot, zöld domb alá tették. Nevetgél. Mosolygott az öreg koldus, azt hitte ő volt a király.
A kis tündér fölveszi a kaszát, lábujjhegyen bemegy vele a kiskapun.
Tündérkirályné a szeméhez emeli a kötényét. Ó de jó lelke is van magának, kedves szomszéd.
Halál. Csak az a kár, hogy kevesen tudják. Ni, szomszédasszony, igaz is. Hát a kis királyfi merre van? Nem láttam a tündérek közt máma. Tán a gyöngyvirág mezőbe hengergőzik odabenn?
Tündérkirályné. Jaj, kedves jó szomszéd, hát nem hallotta? Elment a kis királyfi, egy esztendő egy nap előtt.
Halál. Elment?
Tündérkirályné. El. Hazakéredzkedett, azt mondta, már ő csak látni szeretné apját-anyját, kis testvérit, hogy vannak, mit csinálnak.
Halál. Hejnye, hejnye.
Tündérkirályné. Nagy mehetnékje jött, nem birtam szándékáról leverni. Hát mondok: erigy fiacskám, csak igyekezz osztán vissza. Egy esztendeje, egy napja, azóta se láttuk. Úgy számítok, kedves szomszéd, hogy éppen máma kell a kis királyfinak megjönni.
Halál. Hejnye, hejnye. Hejnye. Nagyon csóválja a fejét. No de megyek is már dolgomra, eleget ültem, kedves szomszédasszony, Feláll.
Tündérkirályné. Hová siet, kedves szomszéd.
Halál. Sietek, kedves szomszédasszony, mert mindjárt rám esteledik, estére meg vár a gazda. El kell számolni a nyájjal. No minden jókat, jó egészséget kivánok. Indul.
Tündérkirályné. Isten áldja meg, kedves szomszéd.
Királyfi előtipeg a kardra támaszkodva. Halál… Várj Halál. Itt vagyok.
Halál megfordul. Ki az?
Tündérkirályné összecsapja a kezét. Királyfi! Nini, a királyfi! Hát itt vagy? Visszajöttél Tündérországba?
1. tündér. Királyfi! Szerbusz királyfi! A nyakába ugrik, aztán kifelé szalad Tündérek! Tündérek! Itt a királyfi!
Királyfi. Én visszajöttem, felséges királyné, de nem Tündérországba. Jöttem, jöttem, egész úton visszafelé a Halált kerestem, itt megtaláltam. A Halálhoz. Öreg Halál, itt vagyok, kezedbe adom életemet.
Tündérkirályné. Hallga csak! Összecsapja a kezét.
Halál. Micsinál? Énhozzám igyekeztél, kezembe adod életedet. Hallja-i ezt, kedves szomszédasszony?
Tündérkirályné. Hallom, hallom, csak higyjek-e fülemnek?
Királyfi. Felséges királyné, minek eresztettél vissza engemet a földre?
Tündérkirályné. Mondtam, ne menj, királyfi!
Királyfi. Minek eresztettél vissza, felséges királyné…
Tündérkirályné. Hát mi a bajod, kis királyfi?
Királyfi. Ó el nem tudom én azt mondani, felséges Tündérkirályné. Visszamentem a világra, de meg nem találtam az én világomat.
Tündérkirályné. Meglelted felséges urad-atyád országát?
Királyfi. Megleltem felséges uramatyám országát, de ott más népet találtam.
Tündérkirályné. Megmondtad, hogy te vagy a királyfi?
Királyfi. El nem hitte senki. Szavam is alig értették, beszédemet kinevették.
Tündérkirályné. Eljutottál a királyi házba?
Királyfi. Tündöklő palota állott a helyén, de más palota, nem akit én elhagytam.
Tündérkirályné. Benyitottál a palotába, királyfi?
Királyfi. Büszke darabontok útamat állották, be nem eresztettek.
Tündérkirályné. Kérdezted apádat, kérdezted anyádat?
Királyfi. Kérdeztem apámat, kérdeztem anyámat, kis hugomat. Senki semmit nem tudott felőlök. Csak a pap mondta meg egy ócska nagy kalendáriomból, hogy az én felséges atyám-királyom ezer esztendő előtt élt a földön.
Halál. Bizony annak éppen ezer esztendeje.
Tündérkirályné. Ezer esztendőt töltöttél Tündérországban.
Királyfi. Se híre, se hamva semminek. Hol van apám, édes anyám, kedves kis testvérem? Mondd meg, Halál, hová tetted őket?
Halál. Jó helyre, királyfi. A földbe.
Királyfi sírva fakad, a két kezét szemeire borítja.
Tündérek víg zajjal szaladnak befelé, meglepetten állanak meg rögtön, látják, hogy rí a királyfi.
Tündérkirályné. Ne ríjj, királyfi, gyere be, pihend ki magadat.
Királyfi leveszi a kezét a szeméről. Megköszönöm jóságodat, tündérek királynéja, de én Tündérországba vissza nem megyek. A Halálhoz fordul. Ó Halál, végy magadhoz, vigyél oda, ahol apám, anyám, kis testvérem. Tégy a föld alá engem is.
Halál. Micsoda? Hohó! Nem úgy verik a cigányt! Én egyszer eladtalak Tündérországnak, te most már oda tartozol. Csak sétálj be ízibe azon a kis kapun. Ide kivánkoztál, most már maradj is itt örökre.
Tündérkirályné. Gyere vissza, királyfi!
Tündérek hozzászaladnak, körülveszik, körülhizelgik. Szerbusz királyfi! Szerbusz királyfi! Gyere be, királyfi! Kedves királyfi! Ne menj el, királyfi! Maradj itt királyfi!
Királyfi szeliden rázza a fejét, simogatja, ölelgeti a Tündéreket, végre kiszabadítja magát közülük s kitárja a két karját a Halál felé. Ó Halál!
Halál. Mi az hékás? Hát nem akaródzik visszamenni Tündérországba!
Királyfi. Ó Halál, bocsáss meg nékem, fogadj vissza a te nyájadba, akiből elszöktem.
Halál. Szánod-e, bánod-e, amit cselekedtél?
Királyfi. Szánom-bánom igaz lelkemből.
Halál. Oszt nem akarsz majd megint elszökni?
Királyfi. Soha többé, Halál.
Halál. Gyere közelebb no… A királyfi a Halálhoz megy, a Halál megsimogatja a fejét. Hát most az egyszer még megbocsátok. Kedves juhocskám.
Tündérek nyujtogatják a kezüket. Királyfi! Királyfi! Királyfi!
Királyfi némán elfordul tőlük s a Halál mellére hajtja a fejét.
Halál. Hát kedves szomszédasszonyom, tündérek királynéja, most mit csináljunk? Nincs már maradása a királyfinak. Visszakivánkozik a juhocska az öreg számadóhoz.
Tündérkirályné. Kis királyfi, hát igazán nem akarnál többé-többet Tündérországban élni?
Királyfi csendesen csóválja a fejét.
Tündérkirályné. Többé-többet le nem hevernél a gyöngyvirág mezőbe? Nem játszhatnál már az én kis cselédeimmel? Nem simogathatnád már a fejér selyem bárányokat? Nem köszönhetnél már jóreggelt az angyaloknak, mikor a a fellegre kijönnek? Nem hallgathatnád már a tündér cimbalom arany nótáját? Madarak zengenek, csengő szól, cimbalom zendül.
Királyfi csendesen csóválja a fejét.
Tündérkirályné. Én hát tégedet visszaadlak a Halálnak, királyfi. Kedves szomszéd, igen nagyon sajnálom ezt a kis királyfit, mert hogy megszoktuk, jól el voltunk véle, jó cimborájok lett az én kis cselédeimnek, még az égi angyalok is megkedvelték. Ez az első bánat szép Tündérországban, hogy a kis királyfi örökre elmegyen.
Tündérek halk, édes sírással sereglenek a királyné köré, aki magához öleli őket.
Halál bólint a fejével. De már ennek így kellett lenni, higyje el, kedves szomszédasszony. Most pedig megkérném szomszédasszonyomat, küldje be a kapun a kis tündéreket, ne csalogassák tovább, ne ríjjanak a királyfin, osztán egy kis számadásom is volna véle. A királyfihoz. Erigy fiam, búcsúzz el a jó kis tündérektől.
Királyfi lassan a tündérekhez megy, a tündérek pityeregve veszik körül, kezét fogdossák, simogatják, ölelik-csókolják.
Tündérkirályné lehajlik hozzá, homlokon csókolja. Menj utadra, kis királyfi. Félrefordúl a szemét törölni.
Királyfi lehajtott fejjel visszamegy a Halálhoz. Visszafordul. Tiszteltetem a szép angyalkákat.
1. tündér. Köszönjük, átadjuk.
Tündérkirályné. Tündérek, gyertek befelé, egy-kettő. Egymásután betereli a pityergő tündéreket a kinyitott kapun, mind utolsót intenek a királyfi felé. A kis bárány kiszalad, a királyfi meglátja, kinyújtja a karját, egy tündér hamar visszahajtja a bárányt. Mind bemennek, csak a királyné marad a kapuban.
Halál kézen fogja a királyfit, a fatörzshöz megy, leül. Ülj le te is.
Királyfi le akar ülni a Halál mellé.
Halál. Ne a fára ülj, a térgyemre ülj fiam.
Királyfi a térdére ül a Halálnak.
Halál. Hát félsz-e még éntőlem?
Királyfi. Nem félek tőled Halál.
Halál. A szemembe nézz. Voltál erdőbe?
Királyfi. Voltam.
Halál. Láttál farkast?
Királyfi. Láttam.
Halál. Féltél tőle?
Királyfi. Nem.
Halál gyorsan ellegyezi a kezét a királyfi szeme előtt, a királyfi elkapja a fejét. Látod, látod, pislogtál. Egy kicsit félsz még, ne tagadd. Ládd gyermekem, pedig nincs éntőlem mit félni. Simogatja a királyfi fejét, a királyfi haja egy-egy simítás után fehér foltos lesz, végre tisztára megfehéredik.
Tündérkirályné. Nézze már szomszéd, tiszta fejér lett a királyfi fürtjei.
Halál. Megérett. Így szép az. Megint simogatja a királyfi fejét. Ilyen szép fejér lesz a hajatok, ha az öreg Halál megsimogatja. Ez az igazi. Akár a hó, akár a galamb. Ugye hogy szép kedves szomszédasszony?
Tündérkirályné. Valami szép!
Halál lovagoltatni kezdi a térdén a királyfit.
Ketten ülünk egy lóra,
Osztán megyünk Váradra.
A kis tündér visszahozza a kaszát, végigfonták virággal a nyelét. Letámasztja a fatörzshöz, lábujjhegyen visszamegy. A Halál egy kicsit még dünnyögi a kis nótát, aztán a kezét a királyfi vállára téve, csendesen beszél hozzá, egyre lovagoltatva a királyfit. Félsz lemenni a földbe, kedves kis cselédem? Ó te balga, nem látod, hogy lefelé kivánkozik minden a világon, az anyaföld felé? Nem látod a szomorúfűz ágát, hogy borúl lefelé, nem nézted meg a daru tollát, hogy lankad a földnek, a búza boldog kalásza hogy hajlik lejebb, lejebb, meg a szép őszi falevél milyen édesdeden száll, száll a fáról a földre. A friss égi harmat, a fehér hó is a földre jön az égből, a fényes esti csillag elúnja a magosságot, lefele szalad a föld felé, a dicső nap is lefele ballag alkonyattal, minden a földet keresi, minden a földbe vágyakozik. Hát mi rossz is lenne az anyaföldben? Ládd a mezei egér a földbe megyen lakni, a bársony vakondok a föld alatt sétál, a sárga ürgére mennyi vizet kell hordani, míg kicsalogatják a csendes, nyúgodalmas földből. Ó be áldott is a lágy anyaföld, be drága, be ékes. be jóságos, be kivánatos, be gyönyörűséges. Abba terem meg a tiszta búza, abból hajt a zöld selyem fűszál, földből nő a piros pipacs, kék nefelejcs, fehér szegfű, a viola, bazsarózsa, minden szép virágszál. Ebbe az áldott földbe teszlek, kis bárányom, olyan puha sirba fektetlek, mint a most kisütött meleg kenyér, jó kis sirba, szép bölcsőbe Eltakarlak takaros domb alá, füvet plántálunk, virágot varrunk a tetejébe, köröskörül. Virágkoronád lesz szép kis királyfi. Úgy megnyugszol majd odalent, édesanyád kebelén se különben, mikor csecset kaptál. Nem ríssz, nem panaszkodol, soha semmid se fáj, se gondolatod, se gondod, csendesen pihensz, tiszta álmodból soha fel nem serkensz.
Tündérek míg a Halál beszélt, csendesen sorba felkapaszkodtak a kerítésre, kidugták a fejüket, némán hallgatóztak.
Halál. Jó lesz fiam?
Királyfi a szeme behunyódott, mosolyog, igent bólogat a fejével.
Halál. Nyisd ki a szemed báránykám. A királyfi kinyitja a szemét, a Halál ellegyezi a kezét a szeme előtt. Látom, most már nem félsz fiam. Állj fel.
Királyfi feláll.
Halál meglátja a tündéreket, integet nekik, hogy menjenek be csendesen. Tündérek egymásután eltünnek.
1. tündér. Jaj kedves Halál apó, engemet is tegyen a földbe!
Tündérkirályné. Nem hallgatsz el te, midjárt hátulkötöm a sarkadat! Mind a tündér eltünt, legutoljára a királyné vonúlt vissza, zene hallatszik.
Halál kinyujtja a karját Tündérország felé a kapu, kerítés lassan elhomályosodik, végre az egész feketébe borúl. Most térgyepelj le fiam, tedd össze a kezed, oszt hajtsd le a fejedet.
Királyfi letérgyel, összeteszi a kezét, lehajtja a fejét.
Halál felveszi a kaszát, a földre állítja, előveszi a fenőkövet, lassan húzgálni kezdi a kaszapengén. A legcsendesebb, legmesszibb hangon megszólal a lélekharang és a függöny összemegy.