HARMADIK KÉP.
Egy falu határában, a mezőn egy csapat gyerek játszik. A messzi faluból csak a tornyot látni. Tavasz édes szép napja. Gyenge zöld a határ, tiszta az ég, mosolyog, zeng az egész színpad. A levegőben papirsárkány táncol, egy kis fiú tartja, szaladgál a madzaggal, felnéz. Hátul kicsi dombon egy szál deszka végén sikoltozva libikókázik egy kis fiú meg egy kis leány. Elől egy kis fiú hasal, egy csiga a kezében, végtelen türelemmel mondogatja:
Tejet adok ideki,
Ha nem jösz ki megbánod,
Jönnek a tatárok,
Sós vízbe tesznek,
Onnan is kivesznek,
Malom alá tesznek,
Össze-vissza törnek.
Hátul, a szinpad jobb sarkában madárijesztő, ócska sárga keménykalappal a fején. Két kis lány féllábon ugrál egy kis darab területen, kavicsot rugdosnak. Egy pár fiú lovasdit játszik, köröskörül nyargalják a szinpadot. A jobb sarokban, elől, egy kis lány ül, a kötője teli pongyola-pitypanggal, egyik virágot a másik után veszi elő, elfújja a pelyhet a virágok fejéről. Egy másik kis lány a bal sarokban, elől, bábut kötöz rongyból. A középen, ahol nagy darab szabad hely van, ez a társasjáték folyik: Egy kis lány magában áll, öt-hat kis lány messzibb egy csomóban, egy kis fiú a lányok mellett, oldalt.
A magános kis lány. Gyertek haza libáim!
A többi kis lány. Nem megyünk!
A magános kis lány. Miért?
A többi kis lány. Félünk.
A magános kis lány. Mitől féltek?
A többi kis lány. Farkastól!
A magános kis lány. Gyertek haza aranyólba!
A többi kis lány. Nem megyünk!
A magános kis lány. Gyémántfűre, gyöngyharmatra!
A többi kis lány. Nem megyünk!
A magános kis lány. Gyertek haza kukoricára!
A többi kis lány. Megyünk! Megyünk! Mohó sikoltozással feléje szaladnak, a farkas utánuk, az egész játék elvész a mindenfelől előszaladó sok gyerek forgatagában. Összefogóznak. nagy kört csinálnak, körbe kezdenek szaladni. A kör közepén két kis lány ezt játsza:
Eltört a kis korsó,
Nincsen benne csörgő,
Kihullok belőle.
A dombra fektetett deszkán hintázó két gyerek ezt énekli közben:
Két üveg alma,
Három üveg alma,
Négy üveg alma,
Öt üveg alma…
A királyfi a libajáték végén bejött a színpadra, balról, a háttérben, meglepetve áll meg, fáradt homlokát megtörli, lábujjhegyen megy előre, azután megint hátrahúzódik, úgy nézi a gyerekeket elragadtatva. Senkise veszi észre.
1. kis fiú. Gyerekek! Gólya! Ni! Gólya! felmutat az égre. Az égen egy gólya száll nyugalmasan. A tavasz első gólyája.
Mind a gyerekek. Gólya! Gólya! Gólya! Mind háttal fordulnak a nézőtérnek, felfelé tartják a fejüket, felnyujtják a karjaikat, karban énekelik.
Mivel jöttél haza?
Síppal, dobbal,
Nádi hegedűvel.
A gólya eltűnik. A gyerekek utánanéznek.
Mit viszel a szádba?
Kígyót, békát,
Jó lesz vacsorára.
A gyerekek visszafordulnak. Együtt vannak, csak a deszkán a két hintázó, a pongyolapitypangos, a csigás, meg a bábus kis lány folytatja a játékát.
1. kis lány. Mit játsszunk gyerekek?
Több kis gyerek. Mit játszunk? Mit játszunk?
1. kis fiú. Kinn a bárány, benn a farkas.
2. kis lány. Játszunk szembekötősdit.
Több kis gyerek. Szembekötősdit! – Szembekötősdit!
1. kis fiú. Kinn a bárány…
2. kis fiú. Tüzet viszek!
3. kis fiú. Katonásdit!
Több kis gyerek. Szembekötősdit! – Szembekötősdit!
Mind a gyerekek. Szembekötősdi! – Szembekötősdi! Szembekötősdi! Ugrálnak, tapsolnak, összevissza zsibonganak.
1. kis lány. Gyerekek! Nézzétek csak!
Több kis gyerek. Mit? Mit? Mi az?
2. kis lány. Kezdjük már! Kezdjük!
1. kis fiú. Jányok, jányok, gyerünk!
3. kis lány. Kezdjük! Kezdjük!
1. kis lány. Ott ni… azt az embert…
2. kis lány. Pszszsz…
3. kis lány. Jaj, ki az? A gyerekek lassan elcsendesednek.
1. kis fiú. Vigyázzatok!
2. kis fiú. Idegen ember. A gyerekek a színpad közepe felé igyekeznek.
A királyfi kitárja két karját, előjön. Gyerekek… Gyerekek…
Mind a gyerek összehúzódik egy csomóba.
Királyfi. Gyerekek… hová mentek… már nem játszottok?
Mind a gyerek összesúgnak-búgnak.
Királyfi kérő hangon. Na játsszatok tovább… játsszatok…
1. kis lány. Vigyázni, meg akar verni!
2. kis lány. Várjunk míg elmegyen.
Egy kis csend.
Királyfi. Gyerekek…
1. kis fiú. Nem ver meg bácsi?
1. kis lány. Ne szólj hozzá, te buta, akkor igazán megver!
2. kis fiú. Ha elmegy, meggórjuk göringgyel, oszt elszaladunk!
A két kis gyerek a deszkán hintálva, a királyfit nézi, halkan éneklik:
Hét üveg alma,
Nyolc üveg alma,
Kilenc üveg alma,
Tíz üveg alma.
Királyfi. Hát mért nem játszottok tovább, kedves kis lányok, kis fiúk, az elébb olyan szépen játszottatok. Úgy szeretném még nézni. Ne féljetek tőlem.
1. kis fiú. A nagy emberek mindig bántják a kis gyerekiket.
Királyfi hátrafordul, körülnéz. A nagy emberek? Hát hol van itt nagy ember?
1. kis fiú félénken rámutat az ujjával. Maga.
Királyfi kacag. Kicsoda te, én? Hisz én nem vagyok ember, én is gyerek vagyok, csak olyan, mint tik. Én is gyerek vagyok, én is, ne féljetek…
Gyerekek összenevetnek.
Királyfi közelébb jön hozzájok. Tán nem is hiszitek? Már pedig én éppen most jövök Óriásországból. Óriásország királyának a fia vagyok én. Ott ilyen nagyra nőnek a gyerekek. Tizenkét fiúk vagyunk otthon, én vagyok a legkisebbik.
Gyerekek összenéznek, csudálkoznak.
Királyfi egészen közel jön hozzájok.
1. kis fiú. Hát hány esztendős vagy te?
Királyfi. Én? Hat. Van egy nagyobbik testvérem, az olyan magos, mint az a torony ni. De az már nyolc esztendős. Bizony. Az édesapám, az óriások királya, az meg tíz ilyen toronynál is magasabb, ha az lábujjhegyre áll, beleveri a fejét az égbe, egy csomó csillag mindig beléragad a hajába. Olyan magos.
2. kis fiú. Mér van kardod?
Királyfi. Jaj, gyerekek, muszáj a szitakötők miatt. Mifelénk olyan szitakötők repülnek, mint tinálatok a gólya. Ha nekem jön egy, kirántom a kardomat. A nagyobbik testvéremnek olyan kardja van, mint az a kútostor.
1. kis fiú. Hát igazán gyerek vagy te is?
Királyfi. Igazán hát.
Mind a gyerek. Hű, á, á, á, c, c, c, jaj, jaj, hű, á, á… nem győznek csudálkozni.
1. kis lány. Jaj istenem, de furcsa!
1. kis fiú. Igy görbülj meg? Meggörbíti a kisujját.
Királyfi úgy csinál. Igy görbüljek meg.
Gyerekek közben egyre vigabbak, hangosabbak lesznek, körülveszik a királyfit, nézegetik ruháját, tarisznyáját, kardját.
Királyfi. Hát féltek még tőlem?
Gyerekek. Én nem félek! Én se félek! Én se! Nem! Nem! Nem!
Királyfi lekuporodik a földre. Nem féltek? Nem féltek? Bú, bú, itt a medve, megesz a medve! Négykézláb mászkál köztük, a gyerekek nevetnek, visongatnak, futkároznak körülötte. Ki tud cigánykereket hányni? Cigánykereket hány, a gyerekek örülnek, tapsolnak. Több gyerek próbálgatja, bukfenceznek, elesnek, kinevetik egymást.
Királyfi feláll, észreveszi a kis fiút. Mellé hasal a földre. Hát te mit csinálsz itt pajtás? A csigát hivod kifelé? Nem jön még?
A csigás kis fiú. Nem. Tovább mondja a verset.
Királyfi. Várjál, segítek, hátha jobban jön. A gyerekkel együtt kántál.
Jönnek a tatárok,
Sós vízbe tesznek,
Onnan is kivesznek…
Gyerekek. Játsszunk! Kezdjük! Kezdjük már! Játszani! Kezdjük! Kezdjük!
Királyfi felugrik. Mit is akartok játszani? Szembekötősdit?
Gyerekek. Szembekötősdit. Szembekötősdit.
Királyfi. Jaj, azt én is tudom. Úgy szeretnék én is játszani veletek. Ugye bevesztek a játékba? Ugye én is játszok? Ugye? Ugye? Hizelegve kántál. Hadd játszak én is, vegyetek be… no…
Királyfi. Jaj de jó! Istenem, játszani… átölel két kis leányt nem tudni semmiről semmit, se életről, se halálról, játszani… játszani…
1. kis lány. Kezdjük már! Kezdjük!
Több kis lány, kis fiú. Gyerünk! Kezdjük! Kezdjük!
2. kis lány. Ki lesz a fogó?
Gyerekek. Én, én, én, én, én, én.
Királyfi. Én! Én!
Gyerekek. A királyfi, a királyfi, a királyfi!
1. kis lány leoldja a nyakáról virágos keszkenőjét. Itt a keszkenőm, hadd kössük be a szemedet! Ágaskodik, nem éri fel, nevetnek. Jaj de magos vagy te óriás királyfi, nem érlek fel!
Királyfi letérgyepel.
1. kis lány beköti a szemét, a háta mögé állva. Jó lesz? Nem látsz ki alóla?
Királyfi. Nem. Eközben a hinlálók, a csigás kis fiú, a bábus meg a virágos kis lány is abbahahagyták a játékukat és a többiek közé vegyültek.
1. kis fiú elébe áll a királyfinak, feltartja egy ujját. Hány ujjamat látod?
Király. Ötöt.
Mind a gyerek elneveti magát.
Királyfi feláll. Na most szaladjon mindenki, egy, kettő, há-rom!
Mind a gyerek nagy sivalkodva széjjelszalad.
Királyfi boldog mosolylyal kezd támolyogni, jobbra-balra indul, keresgél a karjaival, – a gyerekek széjjelszaladtak, íncselkednek vele, meg-megráncigálják.
Királyfi. Most… most…
Gyerekek. Itt vagyok! Erre, nem arra! Tűz! Víz! Tűz! Víz! Na most! Fogd meg! Fogd meg!
Királyfi kapkod utánok, nevet, bukdácsol, összevissza szaladgál, a gyerekek sivalkodnak, mindig kibújnak a keze alól.
1. kis lány az ajkára teszi az ujját, páran köréje gyülnek, összebeszélnek, mindnek jelekkel magyarázzák, hogy szökjenek el. Sunyi nevetéssel, lábujjhegyen egymásután mind kiszaladnak a szinpadról balfelé.
Királyfi egyedül maradt a színpadon, tapogatózik, kapkod jobbra-balra. Hol vagytok? Ejnye hát merre vagytok, gyerekek, gyerekek…
Egy gyerek kivülről, Itt vagyok! Topogás is hallatszik.
Királyfi. Belékap a karjával a levegőbe. Megvagy!
Gyerekek távolódó nevetése hallatszik.
Királyfi. Ahá, ahá…
Egy kis fiú kintről, balfelől. Erre! Erre!
Egy kis lány kintről, jobbfelől. Erre! Erre!
Halál megjelenik a színpad bal sarkában, fekete szűrben, kaszával, lassan megy a királyfi felé.
Királyfi. Ahá… itt jön ni… megvagy! Elkapja a Halál szűreujját. Megfogtam gyerekek! Vedd le a keszkenőt a szememről, te leszel a fogó.
Halál leoldja a keszkenőt a királyfi szeméről.
Királyfi hátratántorog. Jaj… ki vagy te? Eltakarja a kezével a szemét. Te vagy a Halál.
Halál. lefejti a királyfi kezeit a szemeiről. Ember vagy fiam, hogy megösmertél. Az vagyok, nem is más, én vagyok az öreg Halál.
Királyfi. Halál…
Halál. Hát te volnál az a királyfi, aki én előlem el akar szökni? He! Te vagy az a híres? Hóna alá veszi a kaszát, a keszkenő két végét a két kezébe fogja, lóbálja a keszkenőt, mint mikor korbácsot csavarnak a gyereknek. Hát te akarsz az öreg csőszön kifogni hékás? Te akarsz ez alól a kasza alól szabadulni, he? Kacag, megrázza a kaszát.
Királyfi. Én… nem…
Halál. Micsoda? Nem? Engemet akarsz a falhoz állítani? Tán azt gondolod, az öreg Halál nem tud minden emberfiának minden lépéséről? Azt hiszed az úristen csősze nem tud vigyázni a rábízott jószágra? A te neved is fel van róva a kaszám nyelére, te szép kis királyfi, te! Meghalsz, meghalsz, királyfi, ne félj nem szabadulsz a kezem közül!
Királyfi bedugja a két fülét, jobbra-balra támolyog.
Halál hangosabban. Azér van nyakad, hogy a kaszámnak legyen hová suhintani. Azér van hajad, hogy lefújjam a fejedről.
Királyfi a földre rogyik, a Halál csizmája orrához.
Halál. Azér van szemed, hogy kiássam, mint a földből a csicsókát. Azér van fogad, hogy letörjem az állkapcádról, mint a kukoricát a csutkájáról. Körmeid azér van, hogy lefricskázzam ujjaidról, te, te szép királyfi! Megrázza a kaszát. A kulisszák közül bizonytalan gyenge gyerekdal hallatszik.
Királyfi átöleli a Halál csizmáját, nyöszörög.
Halál. Zengő füledet megsüketítem, keresztbe teszem hintázó karjaid, megdermesztem táncoló lábaid, megállítom doboló szívedet, véredet elapasztom, bőrödet lehúzom, húsodat lehántom, oszt beterellek a föld alá, az én juhaim közé.
Királyfi. Jaj istenem, jaj, jaj, jaj, istenem…
Halál. Pszszt. Hallgasd csak, kis cimboráid milyen szépen énekelnek.
Gyerekek messzi, gyenge hangon, kórusban éneklik, egy-egy kacaj is hallatszik:
Fekete tóba,
Anyjához készül
Lengyelországba.
Halál. Aj de gyönyörű szép.
Királyfi arra fordul, epedve kinyujtja a két kezét, arrafelé támolyog. Eressz… játszani…
Halál elébe tartja a kaszáját. Ne te ne! Hóha! Még visszamenne játszani. Nix dájcs, királyfi, ott már neked semmi helyed. Erre indultál, mars csak tovább.
Gyerekek halkan kivülről:
Halál. Csak eredj útadra. Nem bántalak, eleresztelek, mehetsz, amilyen sebesen csak tudsz. Ne félj, majd szemmel tartalak! Valahányszor megfordulsz, ott állok a sarkadba. Aló mars, előre. Majd meglássuk, ki tud elszökni az öreg Halál elől. Na, ájn, cváj. A királyfi felé döf a kaszával.
Királyfi. A két karját gyáván maga elé tartva, szepegve kihátrál a szinpadról, jobbra.
Gyerekek még messzibb mint az imént:
Zöld levelecske,
Nyitva van az aranykapu,
Csak bujjatok rajta.
Halál utána néz a királyfinak, fenyegeti a kaszával. Megállj ebadta, majd hátulkötöm a sarkadat! Majd adok én neked. Majd megtanítalak én. Majd elhúzom én a nótádat! Kaszáját a vállára teszi, a pipáját a szájába dugja, mérgesen indul a királyfi után. A madárijesztő előtt megáll, lekapja a kaszát, megköpi a markát. Hát te még mindig a világon vagy? Sujtani akar, de hirtelen a kalap alá néz, megcsóválja a fejét. Ejnye az ántiját, evvel mindig így járok. Mán megint embernek néztem. Vakarja a nyakát.