Az egyszeri királyfi

Fehérfalu csárdában, este. Hosszába egy nagy kecskelábú asztal, két kisebb kecskelábú asztal keresztbe jobbfelől-balfelől. Hátul a bal sarokban az ajtó, a jobb sarokban a rácsos söntés. Az ajtó mellett a falon óriási fokhagymakoszorú. Az ajtón nagy krétarovások. Jobboldalon az ablak. Az ajtó mellett, a bal sarokban való asztalnál ül a dudás, régi módi kutyabőrdudával az ölében, amellyel az egész képet végigkíséri. Mellette egy pipázó cigányasszony meg egy szép ezüstös sátoros-cigány. A cigányasszony kártyát rak ki, a cigányember a kártya fölé könyököl. A söntés előtt áll a korcsmárosné.

Juhászbojtár bejön az ajtón, a nagy asztalhoz ül, lekönyököl:

Korcsmárosné bort hoz neki, ahogy leült a juhászbojtár.

Királyfi a juhászbojtár nótája alatt benyit, sírva, körülnéz, betétovázik s leül a jobb szélső kis asztal mellé, ott törülgeti a szemét.

Korcsmárosné a királyfi elé is azonnal bort tesz.

Királyfi iszik egy kortyot, a juhászbojtárra néz, félénken megszólal. Te juhászbojtár, mit búsulsz?

Juhászbojtár.

Királyfi megint iszik egy kortyot.

Betyár danolva nyit be.

Leül a nagy asztalhoz, a korcsmárosné bort tesz elébe. A betyár a két tenyerébe hajtja a fejét.

Királyfi. Te betyárgyerek, mit gondolsz magadba?

Betyár danol.

Előveszi nagy tarka keszkenőjét, megtörüli a szemét.

Öreg ember benyit, nagy bottal jön az asztalhoz, leül, bort hoz neki a korcsmárosné.

Királyfi. Hát te minek iszol te öreg ember.

Öreg ember danol.

Két sántikáló asszony jön be, egyik jobbra, másik balra sántikál, míg az asztalig jönnek, egy tempóra sántikálnak.

Első asszony szaporán. Tudtam, hogy így lesz, tudtam, hogy így lesz, tudtam, hogy így lesz…

Második asszony egyszerre mondja az elsővel. Hogyha tudtad, minek tetted. Leülnek, bort hoz nekik a kocsmárosné.

Első asszony.

Összenevetnek, koccintanak, isznak.

Drótostót bejön, leül, bort kap.

Két vándorlegény benyitnak, az első énekelve jön az asztalig.

Leülnek, bort kapnak.

Második vándorlegény danol.

Gyűrűs zsidó nagy cifra láda a nyakában, a karjáról szallagok csüngnek. Bejön, sorba mutogatja a portékáját, aztán leül az asztal szélére. Bort kap. Egy strimfliből rézpénzt önt maga elé, olvasni kezdi. Zipcene, zakcene, drajcene, fircene… aj véj, aj véj. Nagyot sohajt, s eltolja a borát.

Egy darabig mind némán iddogálnak, csak a kutyabőrduda szól tovább

A cigány ember. Hej dáré, dáré, vaskondáré… felhajtja a borát.

Öreg ember ráüt a második asszony vállára.

Második asszony:

Mind fölnevetnek.

Öreg ember felemeli az ujját, rákezdi:

Mind:

Öreg ember megint feláll, diktálja:

Mind:

ezt egyhanguan dünnyögik karban tovább, egy-egy kurjantás szaggatja csak az egyhanguságot.

Cigányasszony összeszedi a kártyáit, s a királyfihoz somfordál, aki eddig némán bámészkodott s ivott. Szép ifiúr, nem danol, baja-bánatja van, ne is tagadja, szive szándékát megmondom, hármat vegyen csak le a kártyából…

Királyfi engedelmeskedik.

Cigányasszony szétteszi a három kártyát az asztalon s éneklő hangon hadarja mondókáját, amely alatt a nagy asztalnál halkabban dünnyögik a bunda-nótát. Jaj de nem szeretem a szivét, látom nagy gondba van. Köpjön rá erre a kettőre szép ifiúr, a harmadikra meg ezüstpénzt tegyen.

Királyfi aranyakat vesz elő a tarisznyából s az asztalra dobálja.

Cigányasszony megköpködi s elteszi az aranyakat. Pű, pű, apád-anyád idejőjjön. Emelje csak meg az úrfi. Megkeveri a kártyát s szétrakja az asztalon. Jaj eszem a száját, de nyughatatlan lelke van magának. Ne is tagadja, megmondja a kártya. Útra gondol, ehen van ni, c, c, c, de nagy bánatba van barna személy végett… ugyi barna?

Királyfi nem szól.

Cigányasszony. Ha nem barna, szőke. Szőke személy. Itt van ni. Piros szerelem van nála. Szép csók, szép ölelkedés. Nagyon sajnálja maga aztat úrfi, de barna nőért elfelejti. Megmondja a kártya. Nagy szeretetbe lesz maga avval, örömágyra lép vele, nézze szép ifiúr, maga tartja örömágyát. Keveri a kártyát. Fél az ifiúr nagy irigyétől, nagy ellenségtől, pletykabeszédre ne hajtson, rakosgatja a kártyát az asztalra. Halott van a kártyába, halottja van, ne is tagadja. Nagy gondolkozásba van az úrfi, gondolja szerencsétlennek maga magát, megfordított szerencsével járt, de majd igazi szerencséje fog lenni, megájjon csak, lássa, benne van a kártyába, megint kever, amire gondol, rámegy szíve szándékára, jaj de gyönyörű szép szeme van, ifiúr megint kirakja a kártyát, nagy sokára fog meghalni, ehen van ni örömbe, boldogságba, egészségbe, jókedvibe… tegyen csak rá megint egy kis ezüstpénzt…

Királyfi megint egy pár aranyat dob neki. Jól van már te cigányasszony.

Cigányasszony felkapkodja az aranyakat. Ó kezit csókolom szép ifiúr. Köpködi az aranyakat, visszaszalad a dudás asztalához.

Mind hangosabbra emelik a dünnyögést.

a fejükkel verik a taktust, s jobbra-balra hajladoznak.

Paprika jancsi beugrik az ajtón. Piros csörgős süveg, piros magyar ruha van rajta. Az asztalig táncol, lekapja a sűvegét, az asztalra csap vele, mindenki figyelni kezdi.

A mulatók ezt a versezetet nevetéssel kisérik. Míg a vers mondódik, a Halál csendesen kinyitja az ajtót, bejön, egy darabig az ajtó mellett áll, úgy nézi a mulatozókat, aztán a söntéshez megy, egy üveg bort vesz el magának, avval a királyfi asztalához ül szembe vele. Senkise veszi észre, a királyfi se, ő is a verset hallgatta. A vers végén Paprika Jancsi nagyot ugrik s leül az asztalhoz a mulatók közé. Kocsmárosné bort hoz neki. Paprika Jancsi komédiázik, mindenféle grimászokkal mulattatja az embereket, a szájából végre hosszú pántlikákat húz elő.

Juhászbojtár:

Öreg ember holtrészegen felerőlködik az asztalról, megint rákezdi:

Mind egymásután felemelkednek, topognak, tapsolnak, kalapjaikat, üvegjeiket rázzák a levegőben, a derekukat illegetik, aztán a csizmaszárat, a nyakukat, a fejük búbját ütögetik, összevissza tempóznak a karjukkal. Egyre hangosabban, részegebben, mélyebben, vadabbúl szól a nóta. Egyik-másik nagyot rikolt belé.

Királyfi eleinte még némán nézte, de a Halál többször egymásután telitöltötte a poharát, s ő kiitta. Már integet a fejével, már felállott, tapsol ő is, utánozza a nagy asztal tempóit.

Halál ülve marad, ő is iszik, s poharát a királyfi poharához koccingatja. A fejét taktusra bólogatja s az ujjával dirigálja a bunda-bunda tempóját. A kalapját mélyen lehúzta volt a szemére.

Juhászbojtár elrikoltja magát. Sose halunk meg!

Halál megcsóválja a fejét, felugrik az asztaltól, s felkapja a kaszáját, s ingadozó lépésekkel a juhászbojtár háta mögé megy.

Csikós mikor a juhászbojtár elrikkantotta magát, kivágja az ajtót, beugrik, megáll, az ajtó nyitva marad. Kék ingben-gatyában van, karikás a vállán, fokos a kezében. Bal csizmáján van csak sarkantyúja, sárgarézből. Nagyot kurjant s megüti a fokossal a mestergerendát. Ki a legény a csárdába?

Mind elhallgatnak, a duda szól csak fojtottan tovább.

Juhászbojtár elébe ugrik a csikósnak. A Halál utána tántorog a magasra emelt kaszával.

Csikós. Ki a legény a csárdába?

Juhászbojtár. Vagyok olyan legény, mint te!

Csikós. Félre szekér, jön a kocsi!

Juhászbojtár. Állok elibe! Gyürkőzik, köpi a markát.

Csikós. Nem térsz ki?

Juhászbojtár. Száz ilyen fattyúnak se! A duda is elhallgat.

Csikós. Ejnye erre meg arra, hogy merted az anyám istenit szidni? Megforgatja a fokost a feje fölött s a juhászbojtár felé sújt vele.

Halál abban a pillanatban kapja fel a kaszát s a juhászbojtár nyaka felé sújt.

Juhászbojtár. Jaj! Hanyatt esik.

Halál a közönség felé fordul s rovást vág a kasza nyelére.

Kocsmárosné sivalkodva szalad elő a söntés mögül.

Paprika jancsi. Meghótt,

Nem kell a fenekire fót! Kacag.

Mind mozdulatlanul és némán állanak még.

Királyfi felugrik az asztal mellől s iszonyodva kezdi nézni a juhászbojtár testét.

Mind egymásután lehajolnak a juhászbojtárhoz, aki nem mozdul. Vad lárma és zürzavar támad, nekiesnek a csikósnak, aki a fokossal csapkod maga előtt, úgy hátrál kifelé.

Halál a kasza nyelével nyomkodja, tereli kifelé a nyitott ajtón az egész népséget. A dudás is ki akar szaladni, de a Halál visszahuzza és becsapja az ajtót. A zaj elnémul.

Királyfi eközben a juhászbojtárt bámulta, leguggolt hozzá, a halott karjait emelgette, a lábait, azután a fejét emelte fel s belenézett a szemébe. Eleresztette a fejét s felugrott.

Halál a kaszáját a falnak támasztja.

Királyfi. Halál! Halál! Halál! Ki akar szaladni az ajtón.

Halál egyik kezével még a dudást fogja, a másik kezével elkapja a királyfi karját. Nininininini! Te vagy az öcskös? Kacag s előre-hátra rángatja a királyfit meg a dudást. Hát megint csak a szemem elé kerültél? Hehehe… hát a csárdába búttál? Hehehe… Az öreg Halál is bejött a csárdába… utánad jöttem… te… királyfi. Ugye az vagy? Hehehe… Nem felejtettem el… részegek módjára dűlöng és nevetgél s erősen fogja őket. Nézzétek már azt a juhászbojtárt, te, milyen szépen lefektettem. Semmi baja már annak. Hehehe.

Királyfi a félkarjával eltakarja a szemét.

Halál nagyot ránt a dudás karján s rákiabál. Fújjad dudás dudádat, mér nem fúvod dudádat? Fújjad ha mondom! Jól megrázza.

Dudás egy riadt hangot fúj a dudán.

Halál a királyfit rázza meg. Hát te… kis királyfi, te… hát osztán elmentél a csárdába? Nevet. Hehehe. Búsulni, jó bort inni, danolni, vigadni? Hehehe. Jól van az, úgy is kell azt. Megrázza a dudást. Fújjad te!

Dudás megint egy ijedt hangot hallat a dudából.

Halál. Nézzed már azt a szép fiatal bojtárt. Egy szót se szól. Azt mondta, sose halunk meg… hehehe. Ejnye, hát mit reszketsz a kezembe, mint a nyárfalevél? Részeg vagy?

Királyfi nem szól.

Halál. Nem vagy már részeg? Mer én az vagyok. Hehehe. Jó kis bor volt ez! Nagyon jó volt! Nagyon jó kis bor volt! Jó kedvem kerekedett tőle. Hehehe… Jó szokásotok van, hogy borítallal éltek. Az öreg Halál is megkivánta egyszer… No. Mi van abba? A dudást megrántja. Fujjad!

Dudás nyöszörögteti a dudát.

Halál. Hol van csak az a jó bor… Odamegy velük tántorogva az asztalhoz, elereszti a dudás kezét, felhajt egy kis bort, földhöz vágja az üveget. Tyuhaj la! Na ne ereszd el úgy az orrod királyfi… Te meg dudás fújjad, mert… mindjárt odafektetlek amellé a másik mellé, ni!

Dudás ríkatni kezdi a dudát. Alig áll a lábán a reszketéstől.

Halál elereszti a dudást. Na te királyfi, gyere táncoljunk egyet. Énvelem még úgyse táncolt senkise. Erőszakkal megforgatja a királyfit, aki rémülten húzódik tőle.

Királyfi. Nem, nem, nem, eressz…

Halál elereszti a királyfit, Ejnye ebadta, hát nem táncolsz? A duda rívására fütyülni kezd, illegeti a derekát, megveregeti a csizmaszárát, kurjongat.

Királyfi reszketve áll előtte.

Halál. Na gyere már nem bántalak. Nyújtja feléje a kezét.

Királyfi. Nem, Halál, nem… Eressz… eressz el…

Halál. Itt maradsz! Mulatunk… máma mulatunk… hehehe… A dudáshoz. Ugyi? He?

Dudás ijedtében nagyot jajgat a dudán.

Királyfi. Eressz… El akar futni, a Halál utána ugrik, a királyfi jajgatva, visongva szalad előtte, a Halál támolyogva utána. Egy darabig az asztalok körűl kergetőznek.

Halál. Te! Megállj te! Megállj már! No! Nem hallod! Ejnye… Hol a kaszám? Megállj csak! Felkapja a kaszát, avval kergeti tovább a királyfit.

Királyfi kergetőzés közben gyerekes hangon siránkozik. Ne bánts… jaj istenem… eressz el… hadd megyek… ne bánts… mit akarsz…

A jobb szélső asztalnál a Halál egész közel éri a királyfit, a királyfi hamar lebúvik az asztal alá előle. A halál utána akar hajolni, de meglátja az asztalon a boros poharat, felkapja, nevet, felhajtja.

Királyfi kibúvik az asztal alól s az ajtó felé iramodik lelkendezve. Eressz, messzire, messzire, meszire… Kinyitja az ajtót, nagyot sikolt, becsapja maga után, eltűnik.

Halál utána dülöngőzik. Ni. Ni csak. Hol vagy már. Te. Izé… Hogy is hínak… Az ajtót fenyegeti az öklével. Megállj csak, majd adok én neked! Nem akar táncolni… hehehe… elszökik… na megállj. Dudás!

Dudás nagyot jajdít a dudán.

Halál átöleli a dudást. Te dudás, te. Itt vagy? Gyere dudás, gyere. Most mán magam mulatok… hehehe… Leül a nagy asztalhoz. Ide gyere. Ide az öreg Halál ölébe. Az ölembe ülj dudás. Az ölébe ülteti, átöleli, megcsókolja. Oszt most nekem dudálsz. Az én nótám dudáld el…

Dudás reszketve acsarkodtatja a dudát.

Halál. Megállj te dudás… Felemeli a mutatóujját, fejét jobbra-balra ingatja. Aztat hogy, aztat hogy, hát aszongya hogy… Kinyílik az ajtó, a sötét éjszakából messziről kutyák ugatnak, vonítanak.

A függöny összemegy.