HATODIK KÉP.
Balról erdő széle, a színpad közepéig. Azontúl szép zöld mező. Az erdőből az előtérben szekérút jön ki, szeliden csavarog át a színpadon. Egy kis domb van az erdő szélén, a dombocska fölött fakereszt. A királyfi a földön alszik, fejét a dombon nyugtatja. Hajnalodik. Kakas szól, s utána madár csicsereg, világosodik a mező, ragyogni kezd a reggel.
Királyfi a kakas szavára felébred. Felül, megdörzsöli a szemét. Adjon isten jó reggelt. Körülnéz. Magam vagyok, nincs kinek jó reggelt köszönni. Magam vagyok rengeteg erdő szélén. Aludtam… felébredtem… a világon vagyok. Én vagyok a királyfi, akit kerget a Halál. Minek ébredtem fel. Sohajt, visszaejti a fejét a domb oldalára. De szépet álmodtam…
Hol voltam, hol nem voltam, mosolylyal keltem, örömmel jártam, dallal deleltem, napsugárral kergetőztem, szerelemmel forogtam, csókkal bujkáltam. Jobb álmodni, mint élni. Ó ha álmomban élhetnék. Felül, körülnéz. Hasad a hajnal, felkél a nap, hajlik az erdő, zöldül a mező, csácsognak a sárga lábú madárkák. Nini milyen kék az ég, milyen fehér a felhő, milyen magos a fa, milyen egyforma a levél… milyen sokféle a fű, milyen cifra a virág, hogy gyöngyellik a harmat. Miért zöld a lomb? Ha a lomb kék volna, az ég meg zöld volna, a mező meg piros… Most nyár van, mert süt a nap… mi lenne, ha eleredne a hó az égből? De nem a fehér hó, hanem kék hó, vagy rózsa hó, vagy arany hó hullana… Arany tél a zöld mezőben… Milyen furcsa a világ… Ölébe veszi a tarisznyáját, egy pogácsát vesz ki belőle, eszik egy harapást. Milyen szép a nyár. Milyen jó a zöld halomra dűlni. Megsimogatja a sírdombot, hátranéz, felugrik. Sírhalom! Sírhalom! A Halál zsámolyára tettem a fejemet… jaj tovább, tovább… Jobbra indul, de az erdőből halló hangra megáll.
Vak koldus kijön az erdőből, rongyos ekhós talyigán, átmegy a színpadon, madzaggyeplő a kezében, rossz gebe sántikál a talyiga előtt.
Hogy egy falás kenyér nincs a tarisznyámba
Királyfi. Vak koldus. Nem látja a zöld mezőt. Tarisznyájából aranyakat markol ki, beléhajítja a talyigába.
Vak koldus tovább kántál
Megsegít az isten, tik is megvakúltok.
Az utolsó sor már kívülről hallik.
Lerongyolt cifra nőszemély zokogása már az erdőből hangzik, kezét a szemére tapasztva megy át lassan a színpadon, énekel.
Királyfi utána fordul. Kiféle vagy? Mi bajod?
Három árva sírva jön az erdőből. Három egyforma kis leány, rongyosak, hajuk teli van szalmával, mezitláb vannak. Egymást kézen fogják.
Királyfi feláll, elébök megy.
A három árva megáll.
Három árva egyszerre. Hosszú útra, szolgálatra.
Királyfi felágaskodik, egy fáról három gyenge hajtást tör le, kiosztja a három árva között.
Hosszú útra, szolgálatra,
Adok néktek három vesszőt,
Verjétek meg a temetőt.
Három árva elveszik a három vesszőt, odafutnak a kis dombhoz, egyszerre letérdelnek, egyszerre verik a dombot a vesszőkkel, s egyszerre mondják
Elszakadt már ingünk, ruhánk.
Anya hangja mintha a domb alól jönne:
Koporsóba vagyok zárva.
Három árva elzokogják magokat.
Anya hangja:
Aki gondot visel rátok.
Három árva egyszerre, karban:
Sarkunkon foly piros vérünk,
Mikor kenyért ád a kézbe,
Hét ördög űl a szemébe.
Anya hangja felsír a domb alól.
Három árva nagy sírással-rívással állanak fel, kézenfogva indulnak kifelé a színpadról, jobbra.
Királyfi. Megálljatok három árva, van még három hamuba sült pogácsám a szeredásomban. Előszedi, kiosztja köztük. Nesze, nesze, nesze.
Három árva szepegő sírással megy ki a színpadról.
Százéves ember rettenetesen meggörnyedve, fejsze a kezében, fejét jobbra-balra lógatva jön elő az erdőből.
Királyfi. Jónapot adjon isten öregapám.
Százéves ember. Adjon isten neked is fiam. Jól tetted hogy öregapádnak szólítottál, mert éppen ma töltöttem be a száz esztendőt.
Királyfi. Mit keres kend öregapám, hogy mindig csak a földet nézi?
Százéves ember. A sírt keresem fiam. Eltünik.
Öreg anyó szinte a földig görbülve, nyögve tipeg elő az erdőből, kis bottal a kezében. Rőzsecsomót cipel a hátán. Jaj istenem. Jaj de nehéz. Jaj istenem. Leteszi a rőzsecsomót. Gyere már Halál… a szájára ütöget ó atyám, majd mit mondtam megint! Körülnéz. Szép legényke, nem láttad erre az öreg Halált?
Királyfi összerezzen. A Halált? Hol?
Öreg anyó. Hát a minap is hogy elfáradtam ebben a nagy erdőben, egy nagyot suhajtottam, gyere Halál, mondok, szabadíts meg Halál. Hát abba a szempillantásba ott terem az öreg Halál, feladja a rőzsét a hátamra, oszt azt mondja, híttál, itt vagyok, azt mondja, hát mikor vigyelek el? Megijedtem én, osztán mondom, gyere holnap Halál. Jön osztán másnap az öreg Halál az ablakom alá, nevet de én akkorra kiírtam krétával a házajtóra, hogy: holnap! Látja a Halál, elballag, azóta mindennap arra jön, de mindennap csak azt látja: holnap, holnap. Így csalom osztán őkelmét egyik napról a másikra, de sohajt hej, csak letörülöm már a holnapot az ajtóról, nem birják már öreg csontjaim. Add fel már, az isten áldjon meg, ezt a rőzsét a hátamra.
Királyfi feladja az öreg anyó hátára a rőzsét.
Öreg anyó elindul nagyokat nyögve. Adjon isten minden jót, diófábúl koporsót. Eltünik.
Szél süvölt hirtelen.
Királyfi összeborzad. Jaj de hideg lett egyszerre!
Garabonciás diák előviharzik az erdőből. Nagy fekete kucsma a fejében, szél fujja százgalléros köpenyegét. Nagy bőrtarisznya csüng a válláról.
Királyfi ijedten. Hát te ki vagy?
Garabonciás diák. Én vagyok a garabonciás diák.
Királyfi. Hová mégy erre garabonciás diák?
Garabonciás diák. Csak ide a szomszéd határba.
Királyfi. Mit viszel a fekete szeredásba?
Garabonciás diák. Szelet, jégesőt, kórságot küld a gazdám, az öreg Halál a föld népének. Eltűnik, utána is nagyot süvít a szél.
Az erdőből csengő, remegő sikoltások és vad hörgések hallatszanak.
Óriási ragyogó pillangó ingadozó szárnyalással átrepül a színpadon. Jaj segítsetek! Jaj meg akar fogni! Gyilkos, haramia! Segítsetek jó lelkek! Jaj!
A pillangó után óriási fekete pók száll befelé, s lábait nyujtogatja utánna.
Királyfi mihelyt a pók megjelent, azonnal odarohan és kirántja a kardját. Megállj te kegyetlen nagy pók, mit bántod azt az ártatlan pillangót! A pók felé sújt, a pók visszahuzódik az erdőbe, a királyfi kergeti egy kicsit, a pók eltünik.
Királyfi kacagva dugja vissza a kardot a hüvelybe.
Pillangó aki már félig kinn volt a szinpadról, erre visszafordul, hát egy ragyogó kis princ lett belőle. Pillangószín ruhája van, két pillangószárny a hátán.
Királyfi ámulattal csapja össze a kezét.
Pillangó. Ne csudálkozz, vitéz halandó, tudd meg, hogy én vagyok pillangók fejedelme. Megmentettél hatalmas ellenségem keze közül, jótettedért megjutalmazlak. Kívánj akármit, minden kívánságod teljesítem.
Királyfi nem tud hova lenni. Igazán?
Pillangó. Igazán hát. Csak mondd meg szaporán, mi a kívánságod.
Királyfi. Megmondjam… hátranéz, mintha félne halld meg tehát pillangók jóságos fejedelme. Kerget engem az öreg Halál, sarkamban van, merre járok, széles e világon. Az elől bújdokolok-bújkálok, én szegény halandó királyfi, keresem az örök élet szép országát, ahol a Halálnak hatalma nincsen…
Pillangó kegyes kézmozdulattal. Elég. Te jó királyfi, te Tündérországba szeretnél elmenni.
Királyfi. Tündérországba…
Pillangó. Ennél pedig semmise könnyebb. Benyul a keblébe. Itt ez a kis arany fütyölő, fújj bele háromszor, hipp-hopp ott vagy Tündérország kiskapujába. Odaadja az arany fütyölőt a királyfinak.
Királyfi. Ó… meg akarja a pillangófejedelem kezét csókolni.
Pillangó hátradugja a két kezét. Ne bántsd királyfi, nem vagyok én pap.
Királyfi. Ó pillangók gyönyörű fejedelme, hogy köszönjem meg jóságodat?
Pillangó ijedten az erdő felé mutat. Csak ne köszöngess most, királyfi, ha igyekezz, ahol ni, jön is már az öreg Halál. Fújj belé a fütyölőbe, egy-kettő!
Királyfi ijedten balra néz, a jobb sarokba szalad. Jaj! Belefúj a fütyölőbe, egy kicsit felemelkedik.
Halál megjelenik az erdő szélén, meghallotta a fütyölőt, a királyfi felé lohol, rázza a kaszát. Megállj te! Várjál te! Nini!
Pillangó belebben az erdőbe. Ne félj királyfi! Repűlj!
Királyfi másodszor is belefú a fütyölőbe. Még feljebb emelkedett, mire a Halál odaért hozzá.
Halál. Hova mégy te, gyere le te… meg akarja kapni a lábát.
Pillangó kívülről. Repűlj királyfi, repűlj…
Királyfi harmadszor is belefútt a fütyölőbe, eltűnt. Tündérország…
Pillangó messziről hallik édes kacagása.
Halál felfelé suhint a kaszával, ugrándozik, kapkod utána. Püff neki, elrepűlt Tündérországba. Na öreg Halál, most osztán utána! Usgyé! Lehúzza a kalapját a fejébe s felemelt kaszával lohol kifelé.