16.
Bakócz nagyjában elkészült a maga tervével. A palotája fölépült, már csak a pápai keresztet kell rátűzni a torony gombjára.
Valaki azonban a munka legelején észrevétlenül egy kis kamrát vájt magának a ház alapjába. Csak akkorát, hogy beleférjen egy puskaporos hordó.
Ez a Valaki azután maga is nagybuzgón segédkezett a további építkezésnél.
Most pedig Valaki megérettnek látta az időt, hogy kanócot vessen a puskaporos hordóba…
Az ifju Petruzzi kardinális sürgős kihallgatást kért a szentatyától.
A pápa feküdt. Oszlopos óriás ágyban fehérszakállú, barna csontú váz. Szemében a láz zavaros tüze lobogott.
– Mit akarsz tőlem, Petruzzi?
– Gyónni akarok, szentatyám.
– Nekem? Nincs elég dominikánus a római kolostorokban?
– Az én bűnöm alól csak szentséged oldozhat föl. Vétettem a szentegyház dicsősége és a biboros kollégium becsülete ellen. De szánom a bűnömet és jóvá akarom tenni.
A szentatya zavaros tekintete egyszerre megtisztult.
– Beszélj világosabban. És röviden. Nincs sok időm.
– A simonia bűnébe estem. Eladtam szavazatomat a választásra.
A pápa tekintete most már olyan éles volt, mint a kard hegye.
– Bakócz Tamás?
– Igen, ő.
– Beszélj tovább!
A kardinális hidegvérűen szétbontott egy teleírt ívet.
– Ebben benne van, hogy melyik kardinálisnak mit ajánlanak a szavazata fejében.
– Honnan vetted ezeket?
– Egy hívem hozta, aki hozzá tudott férkőzni a patriárka titkaihoz… A gyónás pecsétje alatt mondta el nekem.
– A fizetett kémed volt, Petruzzi.
– Nem, szentatyám, Róma egyik legelőbbkelő embere. Szolgálatot akar tenni a szentegyháznak – így mondta… És én ezzel szeretném jóvá tenni a bűnömet.
– Olvasd az ívet!
És Petruzzi olvasta.
– Szörnyű! – mormogta Julius. – Strigonio rákölti a választásra a magyar királyság felét… De persze, így is érdemes volna neki, mert megmentené vele a másik felét.
A szentatya eleget tudott.
– Eredj a szomszéd szobába, de ne hagyd el a palotát. Az orvos jőjjön be. A kamarás pedig siessen Carduloért a kancelláriába.
A zsidó orvos a betegágyhoz lépett.
– Meddig élhetek még? – kérdezte Rovere.
– Bíznunk kell az ég végtelen irgalmában…
– Ne fecsegj, hanem beszélj értelmesen. Megérhetem a reggelt?
– Azt hiszem, igen – minden valószínűség szerint…
– Elmehetsz. Itt a kamarás?
A kamarás besietett.
– Meg fogod hivatni az összes kardinálisokat. Búcsúzni akarok tőlük… Egyenkint jöjjenek, negyedórai időközökben. Legyenek pontosak, a halál nem vár.
A kamarás elrohant.
– Cardulo?
Már jött.
– Szentatyám, egy hírneves orvostudós érkezett. Arra vállalkozik, hogy meggyógyítja szentségedet egy orvossággal, amelyet aranyból fog készíteni. Mert az arany a legnemesebb anyag –
– Mondd meg a doktorodnak, hogy nem eszem az ő aranyából, de ő sem az enyémből. Te pedig ne fecsegj együgyűségeket, hanem figyelj ide. Egy bullát kell szerkesztenünk a simoniáról…
Az orvos bedugta fejét az ajtón.
– Szentségednek kímélnie kell magát!
– Hordd el magad, zsidó, rád már nincs szükségem! – rivallt rá a beteg.
És a bulláról kezdett beszélni.
Ő biztosra vette, hogy Petruzzit nem a lelkiismerete vezette hozzá, hanem egy másik jelölt érdeke. Valószínű, hogy a ravasz olasz csapdát állított a furfangos magyarnak. De mindegy! Akárki lehet jó pápa, csak a magyar nem. Minden pápa jobb lesz Bakócznál, csak olasz ember legyen.
Volt már egy spanyol, aki úgy vásárolta meg magának Szent Péter székét: VI. Sándor. Akkor rettenetes mélyre sűlyedt az egyház tekintélye. És most megint? Nem! II. Juliusban a halála után is lesz még annyi erő, hogy vissza tudja verni a barbárok támadását.
Akárki, csak Bakócz Tamás ne! Mert a magyar pápa egy ujabb avignoni számüzetés gyalázatát hozná Rómára. Ő maga ugyan az örök városban székelne, de Róma lelkét és Róma erejét Magyarországba küldené, hogy feláldozza a pogánynak.
A pogány? Igen, azzal is végezni kell egyszer a kereszténységnek, végezni is fog, de egy olasz pápa vezetése alatt, hogy a győzelem minden dicsősége és haszna Rómáé legyen…
A kardinálisok egész nap felváltották egymást a pápa betegágya mellett. Bakócz Tamás is eljött. Bakócznak csak annyit mondott Julius, hogy neki, Riarionak és Farnesenek kell együtt átvenniök az állam kormányát.
Éjjel meghalt a pápa. Bátor egykedvűséggel, ahogyan a nagy katonákhoz illik.