FORGÁCSOK.
Gyüjtsd a szalmát, szükséged lehet rá.
Török közmondás.
A balgatag ember úgy bánik el az élet igazságaival, mint a gyerek a káposztafejjel. Keresi benne a káposztát. Száz levelét leszakgatja; a levelek mindig kisebbek lesznek, de utóvégre is észreveszi, hogy a káposzta voltaképpen azokból a levelekből áll, amelyeket félredobált. De ekkor már csak a kemény torzsa van a kezében.
* *
A szavak értelme sajátszerűleg finomul a műveltség haladásával. Régi írásokban pl. ezt olvassuk:
– Az árvák pénzét ellopták.
Most pedig így mondják:
– Az árvapénztár körül visszaélések merültek fel.
A politikában a hálátlanság vádja többnyire abból származik, hogy az emberek túlságosan sok és nagyon is kézzelfogható hálára számítanak s valahányszor szemüket lelkesedve emelik fel a közérdek lobogójára, jobb kezüket máris kinyújtják baksis után.
* *
Az okoskodások sok tekintetben hasonlatosak a tükörhöz. Az embernek rendesen a maga ábrázatát tükrözik vissza és nem az igazságot.
* *
Túlsok igazság: semmi igazság.
* *
Mindig az az igazság legjobb, amivel mást fejbevágtunk. És az a legrosszabb, amivel minket vágnak fejbe.
* *
Hajtsd túl az istent dicsőítő éneket és ordítás lesz a neve. Hajtsd túl a jót és gonoszat cselekedtél.
Szerencsétlenségeinkből alázatosságunk által menekszünk ki. Szerencsénket kevélységünk által szoktuk elveszíteni.
* *
Ha valaki valamely igazságot nagyon hangosan mond ki, bocsássunk meg neki, mivel úgy sem hallatszik messzire.
* *
Nem azok az igazságok az értékesek, amelyeket egymásnak mondunk, hanem azok, amelyeket magunkon gyakorlunk.
* *
Helytelenséget ne kövessünk el akkor sem, ha ártalmatlan. Vadász ne tegye a kezét a puska csövének nyilására akkor se, ha a fegyver nincs megtöltve.
* *
Mindig eggyel több megrovandó ember van a világon, mint gondoljuk.
Az erkölcsi törvény a társadalom érdekében az önfeláldozást megengedi; mások feláldozását soha.
* *
Egy írótársam megjegyzése: Gentleman az olyan úri ember, akinek akkor is igazsága van, amikor hazudozik.
* *
Vannak némely dolgok az életben, – még pedig igen-igen nagy számmal – amelyeket forrón szoktak feltálalni, de az ember csak langyosan eszi. Például mindjárt a leves.
* *
A nők életének van magasabb célja is, mint a hideg és meddő tisztelet kiérdemlése.
* *
A porcellánkorsókon nincsen máz, mivel az anyag maga is finom és nem szorul arra, hogy valamiféle mázzal bekenjék. Ellenben a cserépkorsókon bőséges máz van, hogy a porcellánkorsókhoz hasonlítsanak.
* *
Vannak gazdag emberek, akik gazdaságukkal úgy élnek, hogy ellenük alig lehetne több kifogást tenni, mint éppen csak azt, hogy – gazdagok.
* *
Van mesterséges kedvesség is, mely éppen olyan, mint a csinált virág. Az időtől nem hervad el, hanem megfakul, elkeshed és megvedlik.
* *
Aki nem tud felemelkedni a porból, rendesen praktikus eszére hivatkozik.
* *
Az emberek, ha külön-külön ostobák is, ha együtt vannak és közösen gondolkoznak, egymást okosítják meg. Amit a tömegek követnek el, lehet időelőtti, éretlen, veszedelmes, de sohasem lehet ostoba.
* *
A közromlottság olyan, mint a dögvész; az a levegőben úszkál. Csíráit senki sem látja, de mindenki beszívhat belőlük valamit. Csak az a kérdés, kiben fogamzik meg.
* *
Nem nézhetünk senki pusztulására a magunk veszedelmének tudata nélkül.
* *
Nemesebb elragadtatásainkat sohase szégyeljük vagy sajnáljuk. Az élet megposhadna elragadtatások nélkül.
* *
Ha az embert valamely elhatározása előtt kétségek gyötrik, leghelyesebben cselekszik, ha semmit sem kezd el. Amit ilyenkor tenni akarna, bizonyosan beleütközik lelkiismeretébe vagy öntudatába. És rosszul fogja végezni, még ha különben jó is.
* *
Aki erőszakkal, türelmetlenséggel és kímélet nélkül törtet az igazság útján, vagy nem éri el soha, mivel valójában nem is az igazság megtalálása az igazi célja; vagy ha eléri, szenvedélyes, mohó kezeivel össze is töri egyben és akkor már az neki nem lehet hasznára többé.
* *
A ki nem fizetett adósság alapjában véve ingyenélés. Aki adósságok hátrahagyásával hal meg, többet költött, mint amennyit ő maga teremtett, többet élt, mint amennyihez joga volt. Tehát mások életének egyik részét is felélte.
* *
A boldogságnak csak egy melódiája van; de a boldog emberek sohase játszák ezt a melódiát egyazon módon.
Az emberek, kivált pedig a »nem közönséges emberek« megítélésénél legyünk elővigyázatosak.
Sok ember van a világon, akinek az esze és a szíve nagyon mélyen fekszik; amíg addig eljut valaki, ahhoz sok idő és fáradság kell. És azt lehet mondani, hogy ezek mindig többet érnek, mint azok, akik mindjárt kirakják egész belső kincsesházukat, mint a batkáros.
* *
A földön az igazságot az ember nem magáért az igazságért szokta keresni, hanemha azért, hogy az valamire jó legyen neki. Ha semmire sem jó: ne keresse.
* *
Az igazsággal úgy vagyunk, mint a nyers hússal a szakácsné. Megpuhítjuk, megütjük, fűszerezzük, megrázzuk, megsütjük, fölszeleteljük, mártásba foglaljuk, szépen feltálaljuk… és még így is mindig akad olyan finnyás vendég, aki az orrát fintorgatja.
A nők kara: Nyomorult zsarnokok, lelketlenek és csalárdok ezek a férfiak; de azért mégis – szeretjük őket.
A férfiak kara: Szeszélyes, megbízhatatlan és ingatag teremtések ezek a nők, de azért mégis – szeretjük őket.
* *
Boldog volna az emberiség, ha csak annyi bűnt követnének el, amennyit a bíróságoknak alkalmuk van megfenyíteni. És boldogtalan volna, ha csak az volna a szabadság, amit a törvény mindenki számára biztosít.
* *
Bismarck egyszer azt mondta a politikáról, hogy olyan, mint a sakkjáték. Az, aki csak nézi és nem ért hozzá, minden huzás után azt hiszi, hogy már vége van; pedig a játék még csak azután kezdődik igazából.
Az élet is éppen ilyen. Aki nem ismeri egészen, azt hiszi, hogy minden csalódásnál vége van, holott rendesen a csalódások után kezdődik csak el.
Nem tartozunk a világnak annyival, amennyivel hisszük. Sohasem kapunk tőle annyi becsülést és tiszteletet, mint amennyi lemondást és önmegtartóztatást adunk érte cserébe.
A túlságosan jó emberek a világgal rendesen rossz üzletet csinálnak.
* *
Az emberi szellem, ha fejlődésnek ereszkedik, kellemetlen szagot terjeszt maga körül, mint a must, ha erjedni kezd. Aki a tiszta bort akarja, ezt is el kell tűrnie.
* *
A betanult előkelőség úgy zörög az emberen, akár az indiánusokon a sok felakgatott üveggyöngy és rézcifraság.
* *
Az őszinteség és igazságosság sokszor katasztrófa felé visz; de megmenti az embert a belső ellenmondásoktól és a morális szenvedéstől.
Amely emberrel kijönni nem tudsz, kerüld ki. Ha nem lehet, nőj a nyakára.
* *
Aki sokat beszél, a cselekvés idejét agyonbeszéli. Egy módja van az élet meghosszabbításának: ha fontolgatásainkat megrövidítjük és cselekvéseinket megszaporítjuk.
* *
Aki azt állítja, hogy a férfiak a szerelemben rosszabbak mint a nők, ne felejtse el, hogy száz férfinak jóval több mint száz nőre van szüksége, hogy rossz lehessen.
* *
Az észt a tudás gyarapítja, a jellemet a gyakorlat.
* *
A nemzetvagyon pazarlása az aszfaltjárdán megy végbe, a gyarapodás a derékúton, ahol a téglával és árúkkal megrakott vastagkerekű kocsik járnak.
Csak a tökéletlen ember gyűlöli meg azt, aki megmondja neki a fájdalmas igazságot. A tökéletesebb ember a velejáró keserűséget hamar megbocsátja, mivel tudja, hogy kenyérre és igazságra minden embernek szüksége van.
* *
A képmutatás felerészben abból áll, amit az emberek beszélnek, felerészben pedig abból, amit nem beszélnek.
Ez az utóbbi felerész a nagyobb és veszedelmesebb.
* *
Ha az embert a társadalmi életben lényeges dolgai tekintetében mély hallgatás veszi körül, tudnia kell, hogy hibás úton jár, tehát változtatni kell útirányán.
* *
Az emberi intézmények javarésze az ösztönön alapul. Erre mutat az is, hogy sem az iskolában, sem az életben nincs kifejlődve a jutalmazások rendszere, míg ellenkezőleg, a büntetések rendszere csodálatos tökéletességig kiképződött.
* *
Legbecsesebb igazságaink olyanok, mint fehérneműink. Legközelebb állanak hozzánk. Mindenki tudja, hogy vannak és még sem szokás róluk beszélni.
Az pedig kár, hogy intim igazságainkat nem szoktuk oly gyakran kimosatni, mint fehérneműinket.
* *
Aki valakivel jót tett, félig tette csak, ha hálátlanságát nem vette előre számításba. Nem azért, mert a hálátlanság általános emberi tulajdonság, hanem azért, mert az olyan jócselekedet, amiért viszonzást várunk, nem érdemli meg ezt a nevet.
* *
Kimutatható a legdicsőségesebb csalásról is, hogy ahhoz az okosságnak sohasem volt semmi köze.
Kétféle igazság van: emberi és isteni. Az emberi törekszik istenivé lenni, de sohasem lehet azzá. Az ember igazi tragédiája abból áll, hogy az isteni ítélőszék előtt megdicsőülés várhat rá ugyanakkor, amikor az emberi fórum előtt tökéletesen elveszíti a pörét.
* *
Igen sok olyan bűn is van, amit ha elkövettünk, szent Péter mosolyogva fenyeget meg bennünket a menyország kapujában és – beereszt.
* *
Embertársainkat sokkal könnyebb sírásra fakasztani, mint nevetésre. Elég ha egy gyujtót gyujt meg valaki és azt más valakinek a ház-eresze alá tartja.
* *
»Szólj igazat és betörik a fejed.« Igen, de mikor sok olyan igazság is van az életben, ami szintén nem megy be az emberek fejébe másképpen, csak ha betörik.
Ha a világot olyan könnyen meg lehetne javítani, amint mondják, már régen szabadalmat vett volna rá valaki.
* *
Különös, hogy azok a leányok, akikben nincs meg az önfeláldozás, türelem, lemondás és alázatosság nagy erénye, éppen a – zárdába vágyakoznak.
* *
Ne keressük a tökéletes igazságot; elégedjünk meg azzal, amit elérhetünk. A művészetben a valóság jelképe a tükör és könnyen be lehet bizonyítani, hogy még az is csak fonákul mutatja a valóságot.
Állj a tükör elé, emeld föl a jobbkezedet és meg fogsz győződni, hogy hasonmásod a balkezét emelte föl.
* *
A bölcsesség olyan háziállat, mely a szegények és szerencsétlenek házában szokott tartózkodni.
A hivatal a náthától abban különbözik, hogy azt sokkal nehezebb megkapni.
* *
A nő tudása ne legyen kisebb, mint a férfié, de legyen – más.
* *
A szerencse: ajándék. Ha az ember igazságosan összeméri cselekedetei értékét bajaival és szerencsétlenségeivel, okvetetlenül rájön, hogy szenvedéseit megérdemelte.
Az, hogy valakit szerencse ér, csak az emberi tökéletlenség bizonyítéka.