WeRead Powered by ReaderPub
Az én életem regénye cover

Az én életem regénye

Chapter 48: PETŐFI ÉS A KATONÁK.
Open in WeRead

Explore more books like this:

About This Book

A szerző emlékezéseiben a szabadságharc fordulatos éveit rendezi felidézésekké és jegyzetekké, amelyekben személyes részvételét és katonai, politikai tevékenységét ismerteti. Leírja önkéntes sorba állását, részvételét egy vezető személyes kíséretében, falusi és alföldi jeleneteket, találkozásokat rablóvezérekkel és helyi csapatok toborzását, valamint a vonulások és táborok mindennapjait. A fejezetek váltakozva hadijeleneteket, utazási epizódokat és visszatekintő reflexiókat tárnak fel a kollektív lelkesedésről, emberi szolidaritásról és a háborús időszak személyes következményeiről.

PETŐFI ÉS A KATONÁK.

(1898.)

Jövő deczember hó 10-ikén tartja meg az Ernő főherczeg nevét viselő 48-ik számú cs. és kir. sorezred 100 éves fennállásának ünnepélyét Sopron városában.

Ez ünnepély alkalmából egy emlékezetül alkotott díszcsarnok s az abban elhelyezendő ereklyeszekrény lesz az ezred tisztikarának átadva.

Ez ereklyék közé lesz elhelyezve Petőfi Sándornak legifjabbkori arczképe, mely még katonai alakjára emlékeztet, ennek a czímzett ezrednél eltöltött rövid életszaka adataival, melyek hivatalos feljegyzésban így hangzanak:

«Petrovich Sándor (később Petőfi), evangelikus vallású tanuló, született 1821-ben a pestmegyei Kiskőrösön, 1839. szeptember 6-án a Sopronban állomásozó Goldner báró nevét viselő 48-ik sorgyalog-ezredbe 21 konvencziós forint kézi pénzzel, mint önként belépő, 6 évre soroztatott be közlegénynek; 1841. február 28-ikán a Zágrábban kiadott és 1841. január 31-ről (R. 640. és 586) keltezett hadtest-parancsnoksági rendelet folytán felülvizsgálati úton, mint rokkant, saját kérelmére, végelbocsátási igazolvánnyal elbocsáttatott (gyönge testalkat, tüdőbajra való hajlam és a szívedények tágulása miatt). 1839-ben az ezred 1. zászlóalja Bregenzben, a 2. Brixenben állomásozott, ennélfogva az elbocsátási rendelet keltezéséből azt lehet következtetni, hogy első katonai kiképeztetését Sopronban nyerte (itt volt a tartalék-osztály) és rövid időre reá ezredéhez küldték, a hol a létszám az 1831-ben foganatosított utolsó általános sorozás óta nagyon megcsappant. 1840-ben május 4-től egészen junius 7-ig tartó menetelésben résztvett, melynek czélja Laibach volt, ugyanígy gyalogolt az ezredben junius 17-ig Zágráb, vagy Károlyvárosig, esetleg egészen Czettinig. Ebben az időben Moulholand Péter ezredes volt az ezredparancsnok.»


És most ennek a hajdani közkatona pajtásnak az arczképét teszi az ezred tisztikara ereklyetartójába, melyet díszcsarnokába helyez el.


Ezekhez az adatokhoz én a legegyenesebb úton jutottam. Mint a Petőfi-társaság elnöke, legilletékesebb helyről kaptam a felszólítást, hogy keressem fel és küldjem el a jubiláló ezrednek Petőfi legifjabbkori arczképét s azzal egyidejüleg felkérettem, hogy egy hírneves olasz költő katonának, Pier Emilio Bosinak Petőfi Sándorról, mint katonáról irott hangulatteljes nagyobb költeményét olaszból fordítsam le: a mit el is végeztem. Gyönyörű vers! Köszönöm, hogy ennek a magyarra áttételét rám bízták. Mi magyar poeták nem írtunk ilyen szépen Petőfiről, mint az olasz.


És most Petőfi emléke ott lesz az osztrák-magyar sorezred díszcsarnokának relikviáriumában.


Az utána gondolást a magyar olvasóra bízom.


De ismételve felujítom annak az eseménynek az emlékét, a midőn koronás királyunk egy ünnepélyes alkalommal e szavakat intézte hozzám: «nagyon szép volt az emlékbeszéd, a mit ön Petőfi szobránál tartott».

Hallhatták az udvari főméltóságok – s nagyot gondolhattak utána…