PETŐFI ÉS A KATONÁK.
(1898.)
Jövő deczember hó 10-ikén tartja meg az Ernő főherczeg nevét viselő 48-ik számú cs. és kir. sorezred 100 éves fennállásának ünnepélyét Sopron városában.
Ez ünnepély alkalmából egy emlékezetül alkotott díszcsarnok s az abban elhelyezendő ereklyeszekrény lesz az ezred tisztikarának átadva.
Ez ereklyék közé lesz elhelyezve Petőfi Sándornak legifjabbkori arczképe, mely még katonai alakjára emlékeztet, ennek a czímzett ezrednél eltöltött rövid életszaka adataival, melyek hivatalos feljegyzésban így hangzanak:
«Petrovich Sándor (később Petőfi), evangelikus vallású tanuló, született 1821-ben a pestmegyei Kiskőrösön, 1839. szeptember 6-án a Sopronban állomásozó Goldner báró nevét viselő 48-ik sorgyalog-ezredbe 21 konvencziós forint kézi pénzzel, mint önként belépő, 6 évre soroztatott be közlegénynek; 1841. február 28-ikán a Zágrábban kiadott és 1841. január 31-ről (R. 640. és 586) keltezett hadtest-parancsnoksági rendelet folytán felülvizsgálati úton, mint rokkant, saját kérelmére, végelbocsátási igazolvánnyal elbocsáttatott (gyönge testalkat, tüdőbajra való hajlam és a szívedények tágulása miatt). 1839-ben az ezred 1. zászlóalja Bregenzben, a 2. Brixenben állomásozott, ennélfogva az elbocsátási rendelet keltezéséből azt lehet következtetni, hogy első katonai kiképeztetését Sopronban nyerte (itt volt a tartalék-osztály) és rövid időre reá ezredéhez küldték, a hol a létszám az 1831-ben foganatosított utolsó általános sorozás óta nagyon megcsappant. 1840-ben május 4-től egészen junius 7-ig tartó menetelésben résztvett, melynek czélja Laibach volt, ugyanígy gyalogolt az ezredben junius 17-ig Zágráb, vagy Károlyvárosig, esetleg egészen Czettinig. Ebben az időben Moulholand Péter ezredes volt az ezredparancsnok.»
És most ennek a hajdani közkatona pajtásnak az arczképét teszi az ezred tisztikara ereklyetartójába, melyet díszcsarnokába helyez el.
Ezekhez az adatokhoz én a legegyenesebb úton jutottam. Mint a Petőfi-társaság elnöke, legilletékesebb helyről kaptam a felszólítást, hogy keressem fel és küldjem el a jubiláló ezrednek Petőfi legifjabbkori arczképét s azzal egyidejüleg felkérettem, hogy egy hírneves olasz költő katonának, Pier Emilio Bosinak Petőfi Sándorról, mint katonáról irott hangulatteljes nagyobb költeményét olaszból fordítsam le: a mit el is végeztem. Gyönyörű vers! Köszönöm, hogy ennek a magyarra áttételét rám bízták. Mi magyar poeták nem írtunk ilyen szépen Petőfiről, mint az olasz.
És most Petőfi emléke ott lesz az osztrák-magyar sorezred díszcsarnokának relikviáriumában.
Az utána gondolást a magyar olvasóra bízom.
De ismételve felujítom annak az eseménynek az emlékét, a midőn koronás királyunk egy ünnepélyes alkalommal e szavakat intézte hozzám: «nagyon szép volt az emlékbeszéd, a mit ön Petőfi szobránál tartott».
Hallhatták az udvari főméltóságok – s nagyot gondolhattak utána…