XXIX.
LUEGER.
Kicsoda az a bécsi agitátor és mi az oka fényes sikerének? Miféle bűbájos erővel rendelkezik, melylyel megigézi a nőket és férfiakat? kérdi a t. olvasó.
Legyen szabad röviden megmagyarázni. E magyarázat realis vagy idealis lehet. Ha realista képet akarnék a bécsi agitátorról rajzolni, beszélnem kellene egyéniségéröl, testalkotásról, jelleméről, élet- és előadásmódjáról. Ezt jó színben megteszik az antisemita írók; rossz színben pedig a nagy világ hirlapírói, kik tudvalevőleg zsidók vagy más realisták. Én nem akarom a két fél munkáját, az egyiket vagy másikat, ismételni. Nekem tisztán az eszmei magyarázat a kötelességem, a hogy az erkölcsi törvény segélyével látom. És e magyarázat így hangzik.
Mikor az ember gondolkozik, vagy összefoglal, vagy megkülönböztet. Ha az emberiség különféle fajait tekintjük, úgy találjuk, hogy a sémi faj nem képes belémenni a legszélsőbb összefoglalásba vagy a legmélyebb elemzésbe. A zsidó például örökké józan, világos rationalista gondolkodású, egyenes logikáju nép. Ezért csak oly pályára szeret lépni, a hol ezt a józanságot legjobban erényesítheti, mint a kereskedői, orvosi, jogi, bankári, hirlapírói stb. pályán.
Mindenütt szemes üzletember. Még ha iparos vagy földművelő kénytelen lenni, ott is meghonosítja az üzletet. De a mily előnyük ez a józanság, ez az egyenes logika az üzleti világban, oly veszedelmes a politikai életben. A zsidó például csak kormánypárti vagy anarchista lehet. A zsidó történet nem egyéb, mint a despotismus története, mondja Renan.
Ez az egyenes logika magyarázza meg a zsidó bátor, kihívó modorát, tolakodó föllépését, mert érzi, mily fölénye van más nemzetek fölött. Mig a realisabban gondolkodó európai gyöngéd, figyelmes, körültekintő; a sémi faj egyenes logikája követelő, parancsoló.
Ezért sujtja annyi üldözés, ezért gyűlölik társaságát, mert gúnyos és kihívó. Ez a rationalista tehetség az oka az egész antisemitismusnak, melyet évezredek óta ezerféleképp magyaráztak; ez az oka a zsidó, arab, phoeniciai, pun birodalmak elenyésztének; ez az oka a zsidóság szerencsétlen existentiájának, ez az egyedüli oka, hogy nem tudnak símulni más nemzetekhez, nem pedig a szag, a talmud és más badarságok, melyeket sokszor kitűnő gondolkodók hoztak fel magyarázatul. Vagyis mondjuk ki röviden: a zsidó a legrationalisabb faj a világon.
Az európai nemzetek között a latin fajok állanak hozzá legközelebb, bár nagyon messze esnek tőle. Még távolabb jutnak a szlávok s legutoljára jönnek a germánok, különösen az angolok. E népek között a realismus idején legmystikusabb az angol, azután a többi germán, majd a szláv, legkevésbé a román faj, melynek egyenesebb logikája nem igen tud nagyon mystikus lenni, azért társadalmuk nagyobb része léha, élvhajhászó, könnyű lelkiismeretű realista lesz. A sémi faj egyenes látásával, világos eszejárásával a realis napokban csak számító materialista lehet.
Mikor a realismus idején más nemzeteknél csak a nagyobb rész veti magát az anyagira, az érzékire, a kisebb rész pedig lágy, kedves, kenetes, mysticus, a zsidó egyenes logikájával a pénz és a gyönyör uralmát látja és mint léha materialista tisztán ezekre veti magát.
Ha vakmerő, biztos és gyöngédséget nem ismerő fellépésénél fogva máskor sem szeretik a realisabb, simább, nyájasabb nemzetek, az idealismus hajnalán vak gyülölettel fordúlnak ellene s borzasztó zsidóüldözéseket rendeznek. Így 1492-ben három hónap alatt az összes zsidóságnak ki kelle takarodni Spanyolországból, ugyanazon időtájban másutt is kegyetlenül bántak velük. 1700 körül az új idealismus kitöréskor megint sokáig bántalmazták őket; 1815 után újfent, kivált 1819-ben Németországban sújtotta őket a nagy üldözés. Mikor azonban lohad a szélső idealismus, kezdenek egyes kiváló emberek felszólalni mellettök s az idealreal első felében, a szabadverseny korában némi philosemitismus keletkezik. Így látjuk ezt 1580 táján, mikor nálunk a szombatosok, a zsidózók felekezete támadt, a mi teljes lehetetlen némi rokonszenv nélkül; 1760 körül számos kitűnő férfiú szólal fel a zsidók érdekében; 1840 körül pedig nálunk báró Eötvös József szép tanulmányt írt mellettök. Az idealreal második felének vége felé, mikor erőszakos eszközökkel kisérlik megteremteni a nemzeti szellemet, mint nálunk Nagy Lajos korában, vagy 1660 körül újra kegyetlenül bánnak a zsidókkal; a realismus alatt azonban, noha uralkodik a csendes antisemitismus, de mivel az egész világ az anyagira veti magát, sokszor nagy szükségét érzi a zsidók spekulativ eszejárásának, zsebelő államférfiak és politikusok támogatásával roppant üzleteket csinálnak és boldogulnak.
Mikor azonban kitör az idealismus és benne a vallás és erkölcs iránti rajongás, rendesen ellenök fordulnak a nemzetek s ennek a fordulatnak zászlóvivője a bécsi agitátor. Valószinű, hogy e fordulat az egész művelt világon be fog állani. Néhol kegyetlenebb lesz, másutt enyhébb. A hol erősebb központi hatalom áll az ország élén, ott hihetőleg enyhébb lesz a láz lefolyása; de mivel most a legtöbb országban alkotmányos a kormány, a többségből kerűlnek ki az állam vezérei, könnyen megtörténhetik, hogy szigorú törvényeket hoznak a zsidók ellen. Kivált ha az idealismussal járó szertelen anyagi bomlás, rendkívüli szegénység, tömérdek csőd, sok részvénytársaság és pénzintézet bukása következik be: akkor a jó ég lesz a megmondhatója, minő ádáz kitörésekben nyilatkozik meg az antisemitismus. Ha pedig, a mi nagyon valószínű, a most ébredező idealismus kevesebb veszélyt hozna a zsidóságra s a haladás hullámának többi részében, főleg a realismus alatt még a mostaninál is nagyobb hatalomra, gazdagságra, erőre tenne szert: a jövő idealismus kitörésekor talán a spanyolországihoz hasonló zsidóüldözés fog beállani.
Vagy pedig, a mi szintén elképzelhető, bár valószínűtlen, hogy a nemzetek ellentálló erejét megtörné a zsidóság: oly világra szóló történeti jelenség állana elő, mely az egész európai és amerikai civilisatió összeomlását vonná maga után, mert a zsidóság hatalmánál fogva a legborzasztóbb ázsiai despotismust honosítaná meg, és szülő oka lenne a legrémségesebb anarchikus mozgalmaknak s megásná a sírját az egész nyugati civilisatiónak.