ELŐSZÓ.
E könyvben az 1894. októbertől 1895. októberig írt dolgozataim nagyobb részét van szerencsém közzétenni. Remélem, hogy a ki elolvassa, világos fogalmat alkothat magának az erkölcsi világ törvényéről; hogy elhigyje, hogy meggyőződjék felőle, erre több is kell, mint lapos realis gondolkodás, mely 15–20 év óta uralkodik a bölcsészet, a történetírás, az összes természeti tudományok terén, mely mint léhaság és nyájasság, hazudozás és zsebelés, érzékiség és szórakozás stb. széttépte a társadalom erkölcsi kötelékeit, ledöntötte az egyetemes szobrait és az individuum, a hitvány egyed kitömött bábjait helyezte az oltárra, melyen azelőtt istenek állottak. Teljesen jogosult vala az anyagiság e diadalma. Noha beszennyeztük magunkat erkölcsi tekintetben; de annyi kényelmet, akkora jólétet teremtettünk, minővel tudtunkra még sohasem dicsekedhetett az ember. Majdnem kiveszett belőlünk minden isteni; de megmaradt az állatember, a ki mennyországot akart alkotni e földön, melyben örökös munkával és szórakozással, érzéki mámorral és asszonyos lágysággal pótolta a hiányzó lelki boldogságot. Most tünőben vannak ez időszak csillagai, egy égi nap kezdi első sugarait vetni a földre s ujra földerül az isteninek, az erénynek, a becsület- és tisztességnek fenséges világa. Kiszélesedik az ember látköre, megnemesűl érzése, gondolkodása, fogékony lesz a vallás és bölcsészet nagy igazságainak megismerésére, mert az aprózás, a szétválasztás, megkülömböztetés helyett tudunk összefoglalni, lesz érzékünk az eszmék magasztos egységéhez és átérzik, felfogják az én tanaimat is.
Budapest, 1895. október 15.
Bodnár Zsigmond.