Bűneim

Chapter 10: NYUGTALAN ÉRZÉSEM VAN

Open in WeRead

About This Book

A kötet rövid, bensőséges esszékből és lírai feljegyzésekből áll, amelyek önvizsgáló, önvádló hangon tárják fel a bűn, a szégyen és a lelkiismeret kérdéseit. A szövegek a háború miatti hallgatást, az öngyilkossági gondolatok szégyenét, a pénzhez fűződő tisztátalanság érzését, a tükör előtti hiúságot és önmegvetést, valamint a magányos lelki számvetést járják körül. A hangvétel személyes és lírai, a rövid fejezetek fragmentarikus képeken és belső monológokon keresztül építik fel az önfeltáró érzelmi tájat.

NYUGTALAN ÉRZÉSEM VAN

Úgy emlékszem most, hogy réges-régen élek már én; talán nem is jár nekem már az élet. Talán valami úton-módon még abból a percentből vontam ki magamat, amelynek a gyermekkorban kell meghalni. Talán a létezés pitvarában abban a sötétben türelmetlenkedik egy friss személy, akinek ezt a nekem használatba adott életet kell átvenni, ő már jönne s én még itt vagyok! Lesek hátrafelé, nincs-e ott valahol egy árnyék, aki majd int, hogy menjek félre innen, ahogy annak szoktak inteni, aki más elől elveszi a világosságot.