NEM SZABAD, NEM SZABAD
Nem szabad a halál szavát a számra venni. De régen tudom; de régen megígértem, hogy elfelejtem ezt a szót, hogy nem árulom el, hogy hallottam volna valaha, igen, ez a szó nem az enyém, nem tartozik rám, nem szabad felelőtlenül közvetítenem. Nem fogom leírni se hanggal, se tintával. Nem beszélek senki élő ember előtt halottról, halálról, nem küldök soha p.-c.-t, nem rebegek az örökös előtt részvétet, nem juttatom eszébe soha az életnek a halált. Nem megyek temetésre. Nem veszek föl fekete kesztyűt és a karomra nem húzok gyászszalagot. Igen. És folyton és megint és újra kimondtam ezt a szót, amely h-val kezdődik és lehetetlenséggel végződik és leírtam és mindig és mindig elhanyagoltam hitemet és kötelességemet. Szórakozott vagyok, könnyelmű. Ahány fekete pontot ejtettem az élet fehér selymére, az már mind ott marad. Az én ittlétem már meg van hamisítva, már az én létezésem itt nem érvényes.