AZ ALKONYT HALLGATTAM
Szeretnék jó lenni, mert érzem, hogy a jóságtól jobban vagyok, úgy mint a mellbeteg a fenyőinhalációtól. Jó akarnék lenni. De hát lehet jónak lenni? Mennyire lehet jónak lenni? Úgy nézem, hogy a jóság után szaladok és itt-ott az árnyékába hághatok csak, egy pillanatra. Úgy képzelem, hogy a jóság magasság és mikor jó szeretnék lenni, akkor lábujjhegyre állok és a felnyujtott kezemmel az eget akarom megfogni. Úgy is képzelem, hogy a tengerbe dugom a karomat és markolászok a vízben a jóság után, pedig a jóság a tenger feneke alatt van elásva.
Igen, egyszer, mikor az alkonyat orgonajátéka megnyílt és fölemeltem a homlokom az alkonyatot hallgatni, meghallottam onnan felülről azt a Régale hangot, az ember hangját. Én a szívem sötét mélységéből hallottam ébredni azt a gyönyörű emberhangzatot, de tudtam, hogy az alkonyat skálájában hangzik odafent. És én ezt a visszhangot átölelve fölemelkedtem, mintha álom vitt volna fel és aztán befogott szemmel, szédülve, hűvös arccal szállottam a világ felett, úgy mint a repülő, de nem mint aki robogó repülőgépen ül, hanem úgy, mint aki saját veleszületett szárnyakon repül, amelyek mozgathatók és zajtalanok, csak meleg sóhajtozást adnak, mint a lassú toll-legyezők. Emlékszem, hogy szórakozott repültömben mosolyogtam attól a kéjtől, amelyet csontjaimban és mellkasomban a vízszintes repülés gerjesztett. Láttam az egész született világot, minden fát, minden virágfejet, minden kéményt, minden állatot és minden embert megláttam lent a földön. Láttam a szabad vizeket és a halakat is megláttam mind cikk-cakkal utazni a vizek belében.
Az emberek észrevették, hogy egy meztelen test repül a levegőben oly magasan, mint a gólya s mind fölfelé néztek és akkor sötét lett az ég. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy nem látok semmit. És akkor levettem ajkamról a csókot és széjjeldörzsöltem a két tenyerem közt és millió csókot szórtam magam körül, mint egy parázsból ahogy millió szikrát törnek. Igy aztán láttam újra, különben le kellett volna zuhannom. Ott vannak még azok a csillagok az égen, minden este, látom, fenn vannak a földön alvók fekete álmai felett.