WeRead
Powered by ReaderPub
A kötet rövid, bensőséges esszékből és lírai feljegyzésekből áll, amelyek önvizsgáló, önvádló hangon tárják fel a bűn, a szégyen és a lelkiismeret kérdéseit. A szövegek a háború miatti hallgatást, az öngyilkossági gondolatok szégyenét, a pénzhez fűződő tisztátalanság érzését, a tükör előtti hiúságot és önmegvetést, valamint a magányos lelki számvetést járják körül. A hangvétel személyes és lírai, a rövid fejezetek fragmentarikus képeken és belső monológokon keresztül építik fel az önfeltáró érzelmi tájat.
Nem merek a háború felől szólani. Még mindig hallgatok. Nem merem a szám kinyitni. Örülök, hogy senki se tud rólam, hogy az emberek nem vonnak felelősségre. Csend van. A szívem verése elállott. Igy állok itt, a homlokomban robbanás, a szemem és a szám el van meredve. Csodálkozom, emlékezem és nem hiszem! Úgy állok, mint a szobalány, aki leejtette a vázát.