NEM VAGYOK ŐSZINTE
Nem vagyok őszinte. Nem tudok őszinte lenni. Úgy szeretnék őszinte lenni! Akár csak magamnak, csak magamhoz egyedül, mikor benn vagyok a betett ajtó mögött a szobában, mikor itt ülök a kíváncsi papír előtt, vagy csak mikor az ágyban fekszem sötétben. Nem tudok magamban sem őszinte lenni, sötétben sem. Nincs egy őszinte percem, nincs egyetlenegy igaz pillanatom, nincsen, nincsen. Nincs semmiről a világon olyan véleményem, amelyet orvul meg nem szúrna azonnal egy másik véleményem, nincs egy ítéletem, ami ne volna fellebbezés alatt, nincs egy érzésem, aminek az ellenkezőjét is ne érezném. Nem adok magamra semmit, nem hiszek magamnak. Vitát szaval a belső részemben két színész, mind a kettőt únom. Nem ismerem meg magamat. Nem tudom, hol vagyok, hányadán vagyok, milyen vagyok, ki vagyok. A fa tökéletes fa, olyan, amilyennek szánva van, a bogár tökéletes bogár, de én, hogy legyek ember? Legalább őszinte tudnék lenni, látni tudnám, milyen vagyok én! Magamat vádolom a világért, de a magam hitványságaért mindig a világot teszem felelőssé s mindenért megbocsátok magamnak, ha önzésem harangja megszólal. A világ nevelése vagyok. Nem tudom magam vegyileg kitisztíttatni. Gyáva vagyok. Kényelmes vagyok. Hiú vagyok. Azt képzeltem egyetlen hiúságomnak, hogy én nem vagyok hiú. Talán én vagyok a leghiúbb hiú az emberszemét közt. Mindig készülök, erőlködöm, melegszem, hogy nekifutok egy kifeszített kötélnek, hogy átugrom, igen és aztán megijedek és átbúvok alatta, mint a bohóc.
Jaj, egy árva pillanatot csak, mikor láthatnám, hogy ember vagyok! és tudhatnám, hogy élek! Itt az élet a kezemben és játszom vele, mint a gyermek a bábbal. Ide engedtek a világra, s nem használtam fel az időt, átalszom a világot és mégegyszer nem kapok engedélyt a földre belépni.
Várom várom azt a reggelt, mikor magamból, mint a Nap fölkelek. Mindig utazhatnám, hogy messze-messze egy havas csúcsán, egyedül ott találkozom magammal, kiokádom a sorsomat és megismerem kitisztult bensőmben az embert. Hogy szeretném lekiáltani a világra az életet, magamat. Nem igaz: félek!