ELSŐ, DE NEM UTOLSÓ BŰN
Bűn volt születnem. Egy ismeretlen idegen szegény asszonynak milyen fájdalmat okoztam: anyámnak. Nem is tudom felfogni, mekkora fájdalommal szült az az asszony, csak annyit érez a szívem abból mint a szeizmográf az ausztráliai földrengésből. Anyám arcát használtabbá tettem, mellét megrongáltam, hasának és egész évai szépségének kárára voltam. Igazán nem emlékszem, hogy így óhajtottam volna a világra jönni, ahogy jöttem. Nem, nem magam választottam az életbe való behatolásnak ezt az útját-módját, nem az én ízlésem volt, hogy így történjék a földre hivatásom. Mindegy, mégis így történt és első kegyetlenségeimet, amelyeket egy gyönge asszonnyal szemben tettem, az éther se mossa le rólam.