N. N.
Öngyilkosságot olvastam az ujságban. Azon veszem észre magam, hogy elnéztem a levegőbe, sokáig, három percig is. Szórakozott vagyok. Bánatosságot érzek, azután meg sértődöttséget is. Szégyellem magam. Csodálkozom. Gondolatomban egy pár másodpercig úgy látom, hogy éjszaka van és egy csillag lefutott a csillagok közt, és én azt nem vettem észre! Csak hallom mástól, hogy: ni, most szaladt le egy csillag. Azt sejtem, hogy mulasztást követtem el. Ha ez az ember ismert volna engem, nem tette volna magával azt.
Hiába vagyok itt, hiába jöttem, hiába nyitottam ki a szemem vigyázni a világon, ha egy élet megszökött! Nem ér ez semmit, amit gondolok, amit érzek, amit akarok, ha egy ember ittlétem alatt ezt tette.