NINCS NYUGTOM TŐLE
Bűnöm, hogy fölhasználom a koldust is nézegetésre, csodálkozásra. Minden szemlélet, minden bámulás, minden gondolkozás: szórakozás, én hát szórakozást orzok olyanoktól, akiket én viszont nem szórakoztatok. Úgy megnézem mint a piktor vagy mint a szobrász az öreg, gyönge vak koldusnak a vízszint tartott kezefejét, amelyet a másik kezével alátámaszt, hogy sokáig bírja tartani maga előtt. Nézem ezt, mintha anyag volna nekem is az ember, nem pedig legközelebbi rokonom, apám, gyermekem, ikertestvérem. Mind a két keze tenyérrel fölfelé van annak az elhasznált vak koldusnak, akit sokszor látok így, amint a baltenyerével emeli a levegőbe a jobbtenyerét. Csak akkor kellene neki kitartani a tenyerét, mikor az alamizsna jön, úgyebár? De ő, mikor senki se megy arra, akkor is úgy tartja a tenyerét. Ő úgy tesz, mintha az égből valami értékes eső szemelne, melyből egy szemet se szabad elszalasztania. Azon gondolkoztam egyszer, hogy hát azt a baltenyerét, amelyikkel a jobbtenyerét alátámasztja, hát azt mi támasztja alá, hogy az a levegőben fenn tudja magát tartani? Hiszen egy harmadik kezének is kéne lenni, amelyikkel a balkezét alátámasztja. Vagy az a felsőkéz, az is támasztja az alsót, úgy, mint az alsó a felsőt? Talán ez a két kéz szereti egymást, mert sajnálja egymást és ez a szeretet mint egy föl nem fedezett fizikai törvény tartja szilárdan együtt a két kezet, hogy az az alsókéz nem zuhan alá a gyöngeségtől. Ilyeneket gondolni, tudom butaság, úgyhogy azok, akik nem ismernek, okosnak is gondolhatnak. Én pedig a buta merengéssel éppen úgy agyonütöm az időt, mintha csupa szellemességet gondolnék ki. Azon is megakadtam már, hogy a koldus a kezét a tenyerével fölfelé tartja, természetellenesen, igen, sokkal könnyebb azoknak, akik tenyerükkel lefelé nyujtják így élő kezüket, kézcsókra. Szóval mulatok és ezt annak a korhadt vak koldusnak a rovására teszem. Azt is elnézegetem, hogy a koldusasszonyok és a koldusemberek 90 fokos szögben tartják előre könyökből az alsó karjukat és hasonlítottam a koldusokat azokhoz a betegekhez, akiknek a központi idegrendszerükben van bajuk és attól a karjuk magától húzódik derékszögbe s úgy marad. Én ezeket a betegeket, a koldusokat, egy papír kétkoronással akarom meggyógyítani? Hisz ezt a betegséget szanatóriumban kell gyógyítani injekciókkal és diétával és svédtornával. Én kuruzsló vagyok és csaló vagyok. Bűn pénzt adnom a koldusnak.