WeRead Powered by ReaderPub
Bűneim cover

Bűneim

Chapter 40: NEM VÁLOGATOM MEG A SZAVAIMAT
Open in WeRead

About This Book

A kötet rövid, bensőséges esszékből és lírai feljegyzésekből áll, amelyek önvizsgáló, önvádló hangon tárják fel a bűn, a szégyen és a lelkiismeret kérdéseit. A szövegek a háború miatti hallgatást, az öngyilkossági gondolatok szégyenét, a pénzhez fűződő tisztátalanság érzését, a tükör előtti hiúságot és önmegvetést, valamint a magányos lelki számvetést járják körül. A hangvétel személyes és lírai, a rövid fejezetek fragmentarikus képeken és belső monológokon keresztül építik fel az önfeltáró érzelmi tájat.

NEM VÁLOGATOM MEG A SZAVAIMAT

Csak könnyelműség, csak kényelem, csak hanyagság az, hogy szavakat fújtam és fúvok a számból, olyan szavakat, amelyeket nem értek, amelyeket nem emésztettem meg, amelyek nem az enyémek? Azt mondom például: becsület. Még most is elszólja magát a szám szórakozottan, azt mondja: angyal! Meg azt mondom: lélek. Meg azt mondtam, úgy mint mások: katona. Ezt én mind tanultam, úgy mint idegen nyelvet, az emberektől. A Berlitz-Schoolban tanulnak úgy más nyelveket, akik oda járnak, amint én az emberek szavait eltanultam. Ezeket a szavakat például a nap felé tartottam és nem láttam rajtuk keresztül. Nem volt ártatlan dolog az ilyen szavakat a figyelő levegőbe kiadni, nem. Valahol majd kihallgatnak, szembesítenek szavaimmal és pirulok majd, lesütöm a szemem.