Bűneim

Chapter 42: HOGY NEM KACAGOK HANGOSAN

Open in WeRead

About This Book

A kötet rövid, bensőséges esszékből és lírai feljegyzésekből áll, amelyek önvizsgáló, önvádló hangon tárják fel a bűn, a szégyen és a lelkiismeret kérdéseit. A szövegek a háború miatti hallgatást, az öngyilkossági gondolatok szégyenét, a pénzhez fűződő tisztátalanság érzését, a tükör előtti hiúságot és önmegvetést, valamint a magányos lelki számvetést járják körül. A hangvétel személyes és lírai, a rövid fejezetek fragmentarikus képeken és belső monológokon keresztül építik fel az önfeltáró érzelmi tájat.

HOGY NEM KACAGOK HANGOSAN

Észrevettem urakat az uccán, amint a hátuljukat megvakarták, egyedül sietve valahová vagy sétálva s valamin spekulálva, ami alkalmasint csak a saját jól felfogott érdekük. Meg láttam már urakat, akik olyankor is hátranyúltak megkaparni viszkető nadrágjukat, mikor a nagyságos asszonyt vitték karjukon. Aztán meg láttam nagyságos asszonyokat, amint leszállottak villamosról, vonatból vagy autóból szállottak ki, nyáron, hogy egy kézzel hátranyúltak kihúzni a szoknya szövetét a két földgömb közül abból a vágányból, ahová a hosszas ülés alatt beragadt a szoknya.