WeRead
Powered by ReaderPub
A kötet rövid, bensőséges esszékből és lírai feljegyzésekből áll, amelyek önvizsgáló, önvádló hangon tárják fel a bűn, a szégyen és a lelkiismeret kérdéseit. A szövegek a háború miatti hallgatást, az öngyilkossági gondolatok szégyenét, a pénzhez fűződő tisztátalanság érzését, a tükör előtti hiúságot és önmegvetést, valamint a magányos lelki számvetést járják körül. A hangvétel személyes és lírai, a rövid fejezetek fragmentarikus képeken és belső monológokon keresztül építik fel az önfeltáró érzelmi tájat.
Talán az is vétek volt, hogy annyit néztem a felhőket. Mikor annyi kötelező emberarc van idelent! Mikor felszegtem a fejem az uccán menet, felhőt szíva szemeimmel, akkor mindig ember ment el mellettem gonddal, sérelemmel, élettel, halállal. Elmulasztottam őtet meglátni, kit először és utoljára láttam volna itt a földön.