LÁTOM
Mint a füst, amit cigarettemmel csaptam, úgy reked a tiszta levegőben bűneim füstje. Hiába legyezem, nem megy el ez a füst, itt sötétlik és itt fog maradni utánam. Soha nem szippanthatom vissza gégémbe szavaimat, amelyekkel élő embereket megsértettem. Ami rosszat szóltam valaki felől, az mind itt marad utánam az ég alatt, nem fogdoshatom össze mint a legyeket, azokat a fekete szavakat és nem vihetem magammal halálomba. Mindig, ahányszor kinevettem valakit, a szívemet megkopogtatta valaki hátulról és én nyitott számmal és nyitott szememmel utána bámultam eleresztett szavaimnak. És azt éreztem, hogy nem volna szabad az emberek közt tartózkodnom, mert rám ragadnak szokásaik. De még mindig összeragadok velük és mindig és mindig rajtacsípem magam, hogy olyan vagyok, mint azok, akiktől émelyedve unatkozom.