Bűneim

Chapter 6: A SZIVEM NEM REPEDT MEG

Open in WeRead

About This Book

A kötet rövid, bensőséges esszékből és lírai feljegyzésekből áll, amelyek önvizsgáló, önvádló hangon tárják fel a bűn, a szégyen és a lelkiismeret kérdéseit. A szövegek a háború miatti hallgatást, az öngyilkossági gondolatok szégyenét, a pénzhez fűződő tisztátalanság érzését, a tükör előtti hiúságot és önmegvetést, valamint a magányos lelki számvetést járják körül. A hangvétel személyes és lírai, a rövid fejezetek fragmentarikus képeken és belső monológokon keresztül építik fel az önfeltáró érzelmi tájat.

A SZIVEM NEM REPEDT MEG

Nincs igazam, mert a szívem nem repedt meg. Hiába lamentálok, hiába nyögök, hiába tiltakozom itt, hiába csapom össze a kezem, hiába hüledezek. Nem repedt meg a szívem e közt a világ közt. Nem lehet nekem hinni. Itt van az emberszív az én szekrényemben, itt van az én tulajdonomban, és ez a szív kibírta, nem hasadt meg. Ha üveg lett volna, vagy ha érc volna ez a szív, akkor megrepedt volna a fájdalom nyomásától. Igy képzelődöm. De ez nem igazolja ezt a szívet. A szívem nem repedt meg, megvan anatómiai épségében. Nem tört el a szívem. Most már mindent szabad az embereknek.