Bűneim

Hol lehet az az agg rikkancs asszony, az, aki olyan szürke s oly száraz volt, mint a fejfa? Az ott állott a nyugati pályaudvar előtt és már nem áll ottan. Egyszer vettem egy kétkrajcáros uccai lapot tőle s nem volt apróm, csak egy krajcár és a másik krajcárral adós maradtam neki holnapig. És elfelejtettem ezt is, mint minden adósságomat a földön és mikor ez az egy adósságom eszembe jutott, valami két hét mulva, már akkor nem találtam meg azt a nőstényarcú aggastyánt ott a nyugati pályaudvar előtt. Nem láttam sehol azóta, nem lelem. Meglehet, hogy az alatt a két hét alatt elutazott a pályaudvarról, a föld alá. Avval a csalódással ment el a világról, hogy énbennem csalódott. Hátha soha, de soha senkiben és semmiben nem csalódott, csak énbennem egyedül. Megcsaltam. Tartozom egy krajcárjával és nem tudom, hol a sírja, hogy letehetném oda azt a krajcárt törvényes kamatjaival, meg egy szál szalmavirággal, a szegények halottas virágjával.