WeRead Powered by ReaderPub
Bűneim cover

Bűneim

Chapter 72: LEVELET KAPOK
Open in WeRead

About This Book

A kötet rövid, bensőséges esszékből és lírai feljegyzésekből áll, amelyek önvizsgáló, önvádló hangon tárják fel a bűn, a szégyen és a lelkiismeret kérdéseit. A szövegek a háború miatti hallgatást, az öngyilkossági gondolatok szégyenét, a pénzhez fűződő tisztátalanság érzését, a tükör előtti hiúságot és önmegvetést, valamint a magányos lelki számvetést járják körül. A hangvétel személyes és lírai, a rövid fejezetek fragmentarikus képeken és belső monológokon keresztül építik fel az önfeltáró érzelmi tájat.

LEVELET KAPOK

Levelet kapok. Kinek írták ezt? Mi dolgom lehet nekem magamnak külön valakivel? Minek ragasztom be a borítékba a levelet, mikor én írok másnak? Mi titkom lehet nekem? Ki előtt titkolózom? Ki ellen van kifogásom? Kit akarok eltolni magam mellől?

Mért tartom ajkaim begombolva a járdán az emberek közt? Mért nem mondom meg, hova megyek?

Micsoda kulcs van a zsebemben? Mit zártam el? Mikor találtam fel a kulcsot? Miért? Nem emlékszem. Mi az én történetem? Mik az én saját emlékeim? Talán tőlem függöttek sorsom eseményei? Kötelező rám nézve az emlékezet? Ki kéri számon tőlem? Mindazt, ami történik velem, nem dobálhatom messziről a halálba?

Mit jelent ez a névjegy? Miféle karcsú fekete halott fekszik itt a fehér havon? Ki ez a név? Szeretném a homlokomról levakarni a nevet. Szeretném a számból az én külön életemet kifújni, mint a füstöt.

Mit ábrándozik a monogram a zsebkendőmben?

Mi az a bűn? Amitől rosszul érzem magam, az mind bűnöm.

Nem divat az rajtam, hogy embertárs akarok lenni? Úgy rémlik, hogy mindig jelentkezni akartam, de aztán elbújtam mindig. Nem külső kényszer az, amit itt belül érzek, amit szívnek szoktak mondani?

A karom kihajt, hogy a földet a szívemhez szorítsam vele. Nem egy tolvaj karja ez, nem lopni akar?