WeRead Powered by ReaderPub
Bűneim cover

Bűneim

Chapter 81: SZIV
Open in WeRead

About This Book

A kötet rövid, bensőséges esszékből és lírai feljegyzésekből áll, amelyek önvizsgáló, önvádló hangon tárják fel a bűn, a szégyen és a lelkiismeret kérdéseit. A szövegek a háború miatti hallgatást, az öngyilkossági gondolatok szégyenét, a pénzhez fűződő tisztátalanság érzését, a tükör előtti hiúságot és önmegvetést, valamint a magányos lelki számvetést járják körül. A hangvétel személyes és lírai, a rövid fejezetek fragmentarikus képeken és belső monológokon keresztül építik fel az önfeltáró érzelmi tájat.

SZIV

Az lesz a baj, hogy rossz szívem van. Igen; akinek jó gyomra van, az jól emészt, az nem érez sohasem émelyt, sem égést a gyomrában. Akinek jó foga van, az jól rág, annak sohase szúr, sohase sajog a foga. Akinek jó szíve van, az nem is érzi, hogy szíve van. Az egészséges fog nem érez se meleget, se hideget. A jó szív nem ad életjelet.

Nekem rossz szívem van. Mindig érzem a szívemet. Kellemetlen vagyok a szívemmel a világnak, amint nem kellemes a rosszfogú vagy rosszgyomrú ember a többi embernek. Panaszos arcot csinál, keserveskedik; nem jó rá se nézni az ilyen nyavalya emberre.

Ha jó szívem volna, jó volnék én is a világnak, igen, vak mosollyal tenném a sétám az életen átal, nem látnék, nem hallanék, nem szólanék. Nem árulnám el az embereknek az alkonyatot, sem a kegyetlenséget. Nem tudnák meg, mi az a búbánat, mi az a szenvedés, igen, mi az, hogy itt élet helyett letartóztatást kaptak, válogatott kínzásokkal. Nem tudnának semmit. Jajtalanul múlnának el, mint a giliszták, akiket eltapos a cipő.